A különleges ||The Maze Runner ff||

20.rész

-Thomas új vagy itt szóval ha nem tudnád.... - nyögdécselt a hangja.
-Most sajnálatos módon ki kell toloncolnunk Ben-t! Lehet ,hogy ez mélyen a szívünkbe hatolt. - mondogatta és közbe vakarta a fejét.
-Szóval arra szeretnélek megkérni ,hogy ne akadályozd meg mert volt már ebből halálos eset - mondogatta Minho aztán elindult a kapuk irányába.

Később Thomas is követte ,mert kíváncsi volt. Én mint szokás szerint bementem az erdőbe és ott szórakoztattam magam. Egy ideje már nem vagyok jóba Ben-nel amit nem is titkolok. Vagyis az okát azt igen ,de aki tudja az tudja mint például Serpenyő. A messzeségből halottam a kapuk irritáló nyikorgását ami vegyült a kiabálással. A hangosabb zaj miatt az emberek mondatát nem tudtam kivenni ezért nem is foglalkoztam vele. Néhány percel később becsapódtak a kapuk ,de még mindig jobbnak láttam ha bent maradok a sűrűbe. Járkáltam a fák alatt mikor ismerős hangon halottam a nevem.

-Alic..! - fordultam hátra majd megpillantottam szőke pasimat. Egy helyben álltam míg odaért hozzám ,mert kíváncsi voltam mit akar.
-Hova tűntél Jeff-éket a keresésedre küldtük ,de nem találtak - lihegte. Gondolom már egy ideje fejvesztve kereshetett ha ennyire kapkodja a levegőt.

-Bocs nem hallottam - mondtam az igazat amit azt hittem megcáfol.

-Az a lényeg ,hogy itt vagy - húzott közelebb magához amit egy enyhe csók kísérelt. Kezemet a nyakaköré fontam ő meg a derekamra tette a kezét. Így álltunk egy darabig majd néha levegő vétel miatt szétváltunk.

-Jól van gerlepár ideje aludni - zavarta meg ezt a pillanatot az ázsia srác. Kezével mutogatott a tábor felé majd elindultunk utána.

-Miért nem voltál ott a kitoloncolásnál?? - összekulcsolt kezekkel sétáltunk. Reméltem ,hogy ezt nem kérdezi meg ezért az agyam gyorsan forgott valami hazugságot keresve.

-Tudod ,hogy nem szeretem ezt a módszert ,de nincs választásunk - komorodtam el egy picit mire csak az előttünk sétalgató fiú viszafolytotta a nevetést.

Jah persze hisz ő is tudja..... Newt nem foglalkozott vele csak a szobánk felé vettük az irányt és lefeküdtünk egymás mellé. A másnapi munka ugyan olyan volt mint a többi. Egy békés nyugodt napnak tűnt még délelőtt. Amióta Thomas megérkezett a dobozba minden más... Mármint nem az érzéseim hanem csak simán furcsa dolgok történtek... Például Ben pedig csak az új srác ma a 3. napját tölti itt. Szokásos módon csináltam meg a reggelit és az ebédet is majd a vacsorát ami a kapuk záródása után szokott lenni. A fiúk kint dolgoztak a meleg időben mikor sötét felhők gyűltek fölöttünk. Pár pillanattal később nyári zápor kerekedett. A közelbe lévő fiúk a konyhába sereglettek és onnan néztek ki az útvesztőre. Bizony Alby és Minho még mindig nem értek vissza pedig általában ilyenkor már itt vannak és Minho szekál vagy nevettet. A kis zivatar hamar elmúlt majd mindenki folytatta a saját munkáját. Mikor már mindenki kezdett kétségbe esni a kapu köré gyűltünk. Mellettem Thomas és Newt állt. Aggódva pillantgattak be a labirintusba ,hogy hol vannak.

-Ott vannak! - kiáltotta a zöldfül majd a kezét mutatásba emelet. A falak hirtelen megreccsentek és a bezáródás veszélye fent állt.

-Alby-val történt valami - aggódott a legjobb barátja miatt. Minho húzta, cibálta az eszméletlen fekete fiút.

-Minho ott kell hagynod!! - kiabálta Gally.

-Nem fognak kiérni! - mondta nekünk a fiú. Tudtam ,hogy őrültséget fogok csinálni ,de a futár srác még mindig az egyik haverom. Többször kint töltöttem egyedül az éjszakát bent nem de?? Hát akkor most ne tegyem?? Kattogtak az agytekervényeim majd szinte bele se gondoltam egy kisebb rés volt a két helyszín között. Átsurrantam közötte.

-Alic ne!!!! - óriási üvöltözéseket hallottam.
-Thomas! - majd Newt hangja szűrrődött ki a tömegből. A fal bezárult én meg odacsúsztam az ázsia fiúhoz aki összerogyott. Arrafelé néztem amerre ő majd megláttam az új srácot.

-Gratulálok te már halott vagy - esett végleg össze a fiú.

-Miért?? - értetlenkedett a fiú.

-Mert itt vannak a siratók - förmedtem rá végül mire mindenkinek leesett ,hogy én is itt vagyok.

-Indulunk kell - állt fel minden erejéből akit nem hagytam cserbe.

-Gyere fogjuk meg - szólt oda Tomi a fiúnak. Nagy vonakodva megfogta a futár mire én is akartam segíteni most ők üvöltötték le a fejem.

-Neked nem kell cipekedned! - rivaltak rám. Attól még ,hogy lány vagyok én is valamennyire futár vagyok ,de nem érdemes duzzognom vagy megsértődnöm ,mert akkor biztos nem éljük túl ezt az éjszakát. Járkáltunk a labirintusba mire már szinte lement a nap.

-Tegyük le ide! - szólt rá Minhora.
-Elkell rejtenünk - nézett körbe mire a másik fiú szinte letámadta.

-Te tényleg nem érted. Halálra vagyunk ítélve és téged sem értelek miért jöttél - szúrt velem szemet mind a két ember.

-Tudom mit csinálok - húztam ki magam egyszerűen a pácból.

Tom kitalálta ,hogy az első embert aki a tisztásra jött azt kössük fel a futó növényzetre. Én belementem ,de az utolsó személynek voltak gátlásai ,de végül belement. Húztuk fel a testet mikor meghallottam egy hangot. Balra néztem ahogy az előttem álló ázsiai srác majd összenéztünk ezután megdzólaltunk.

-Thomas mennünk kell - mondtuk kórusban egész halkan....

Tudom sok ideje nem volt rész ,de nem volt kedvem folytatni. Nagyon sajnálom ,de az a lényeg ,hogy most itt van. Mostanság ebből nem lesz olyan sok rész mert jelyette a másik történetet csinálom ami az Amíg Sötétség el nem jő címre hallgat. Ez egy Harry Potter fanfiction ha szeretitek azt is lessétek meg. Remélem tetszik azért és ennyi idő után is nézitek ezt a story-t. Majd találkozunk.👋