A különleges ||The Maze Runner ff||

24.rész

Megálltam és megvártam míg a fiú elengedi a kezem. Majd mikor megtette 180 fokos furdulatot tettem. Sejtettem bár nem voltam benne biztos, de Minhoval találtam szembe magam. Ránéztem a fejére majd Newtéra akinek mostmár mind a két szemöldöke az egekben volt. Ezután visszafordultam az ázsiai sráchoz aki belekezdett a mondanivalójába.

-Bocs, hogy néha túl megyek a határon, de nagyon szeretlek titeket szivatni - mondta rám kacsintva majd Newtra. Sejtésem szerint nem figyelte meg a szemben álló fiú a szőke tekintetét.
-De azért még mindig barátok vagyunk - szólt hozzám majd megölelt és én visszaöleltem. Utána elengedtük egymást majd elviharzott. Arra fordultam ahol kiment majd rápillantottam a barátomra aki még mindig úgy állt volna ott mintha lefagyasztották volna. Közelebb mentem hozzá majd megálltam tőle 5 cm-re.

-Féltékeny vagy? - kérdeztem egy kis gonosz mosollyal az arcomon. Erre mintha ő is a pokol bugyrából szabadult volna ugyan olyan mosolyt húzott mint én.

-Nem - mondta határozottan majd valami frappánsat akartam erre válaszolni, de megelőzött.
-Mert tudom, hogy engem szeretsz - mondta suttogva és belém ragadt az a mondat amit visszaakartam neki szólni. Ledöbbentem majd elkezdtem a számat harapdálni, mert nem jött össze az amit terveztem.
-Mondtam valami rosszat? - kérdezte már úgy mintha újra egy angyal lenne.

-Nem, csak valami frappánsat akartam volna válaszolni arra, hogy nem vagy féltékeny - motyogtam el halkan, de így is meghallotta. Kuncogott egy sort majd ő kezdeményezte a csókot. Közelebb húztam magamhoz miután átkulcsoltam a kezem a nyaka körül. Erre még erősebben szorította a derekemat, de nem zavart. Levegő hiányába váltunk csak el. Rámnézett csillogó barna szemeivel majd beletúrtam a szőke hajába és összeborzoltam.
-Viszont lehet mennem kéne mivel van egy olyan érzésem, hogy Minhonak szüksége van rám - mutattam magam mögé ami az erdő volt.

-Miben kellenél a segítségére? - vont kérdőre mosolyogva.

-Ne vedd át a szerepét. Elég egy perverz is nem kell mégegy - forgattam meg a szemem mire kuncogott egyet majd homlokon puszilt és az utamra engedett ami egyenes zöldfülékhez vezetett.

-Azt hittem még kutatjátok az útvesztőt - hallottam bentről Thomas hangját aki meglepett volt.

-Egy ideje már nincs mit kutatni - szóltam közbe majd beléptem az ajtón. Az ázsiai srác a szívéhez kapott ijedtében mire ezt megemlítettem.
-Fordult a kocka Minho - kacsintottam rá hisz ez a jelenet általában fordítva szokott történni. Elégedetlen fejet vágott hisz ez vele nem szokott megtörténni majd folytatta a mesélést az újoncnak. Néha közbe szóltam amit mondott nemsokára pedig lépéseket hallottam. Ráhagytam a régebb óta itt lévő srácra, hogy akadékoskodjon az ide jövőkkel.

-Hé ide nem jöhettek be! - szólt rá a két fiatalra.

-Bocsánat csak a lány.... Felébredt - lihegte ezt Jeff. ,,Elég sokat futhatott, hogy megtaláljon minket, de miért ennyire sürgős ezt közölni?"

-Álljunk meg egy pillanatra. Nem órákkal ezelőtt ébredt fel? - tudakoltam mire mindenki rám nézett.

-Nem - válaszolt ennyit az a srác aki a nemrég említett mellet állt. Ekkor Thomas elkezdett futni majd a két másik utána, Minhoval pedig egy kicsit kettesben maradtunk.

-Mostmár halucinálsz is? Valami mutáns vagy? - nevetett ezen és ebből rájöttem, hogy így kaptam vissza az előbbit.

-Haha, de kedves most valaki - nyújtottam ki rá a nyelvem aztán egy kicsit hátralöktem, hogy kitudjak mellette menni az ajtón.

-Verekedni akarsz? - kérdezte azzal a sunyi hanglejtésével.

-Nem! - kiabáltam vissza aztán elkezdtem futni arra amerre a három másik ember 1 percel ezelőtt. A futár elöljáró a sarkamban volt majd egyszerre fékeztünk le Chucknál.

-Imádom a lányokat - nevetett a kis gyerek és a kilátó felé mutogatott nevetgélve mire én is odanéztem. A magas helyről tárgyak zuhantak ki. Ugyanazt a reakciót váltotta ki belőlem ez a látvány mint a kis srácból. A többiek odamentek segíteni és őket is eltaláta egy-egy serpenyő, kő, deszka meg ilyenek.

-Valami kaja kéne mellé és teljesen jól érezném magamat ezen az atrakción - mondtam nevetve a göndör hajúnak aki egyetértett velem. Egymásra néztünk majd lehuppantunk a fűbe. Inkább beszélgettünk, de figyeltük is a történéseket.

-Alic!!! - kiabált egy hang mire összerezzentem és arra néztem ahonnan hallottam.

-Te jó ég. Nem tudom mit akarnak. Bújtass el - ezzel elbújtam az előttem nem tudom hány hónappal érkező mögé aki mellettem volt. Ezen a cselekedetemen mind a ketten nevettünk ismételten és a földön fetrengtünk majd valaki fölém magasodott amit abból érzékeltem, hogy a szemhéjamat nem érte napfény. Féltem kinyitni a szemem, hogy ki keresett és mit akar bár nem történhet rosszabb mint az ezelőtti időben így erőt vettem magamon.