A különleges ||The Maze Runner ff||

9.rész

-Szeretlek! - mondta halkan.

-Én is - majd közelebb léptem hozzá és megcsókoltam. A kezemet a nyakaköré fontam ő meg a derekamra tette a kezét. Egy jó darabig így álltunk mikor hirtelen valaki megszólalt.

-De aranyosak vagytok!! - erre a mondatra egymásra néztünk és a hang irányába fordultunk. Észrevettük ,hogy Chuck néz minket. Majd ránéztem a szerelemre aki ugyan úgy elmosolyodott mint én.

-Köszönjük - ezzel megborzolta a kis srác fejét.

Majd sarkon fordult és elment volna mellettem ha meg nem fogja a kezem és ezzel a lendülettel folytattuk az utunkat. Amíg elértünk a szobáig egész végig azon gondolkoztam ,hogy Minho ne haljon meg egyedül kell kimennem az útvesztőbe anélkül ,hogy szólnék a többieknek. Majd beértünk a szobába.

-Newt én most megyek fürdeni mert korán kell kelnem. - mondtam majd odaszaldtam hozzá és egy puszit nyomtam az arcára és kiszaladtam.

Lezuhanyoztam és visszasiettem a szobába. Mikor benyitottam a szobába láttam ,hogy két fiucskát elnyomta az álom. Majd én is lefeküdtem. Reggel korán keltem majd felöltöztem és lesiettem Serpenyőhöz.

-Jó reggelt. - mondtam és neki álltam a reggelinek.

-Neked is! Alby mondta ,hogy ma nem tudsz ebédet csinálni mert segítesz neki - mondta szúrós szemekkel.

-Így van ,de ne haragudj nem így terveztem. - mondtam és erre csak egy bólintást kaptam. Elkészült a reggeli és leözönlettek a futárok. Kiadtam a reggeliket és meglattam Minhot.

-Jó reggelt korán fekvő! Ugye tudod ,hogy ma nem mész ki?? - vetettem rá egy kérkedő pillantást.

-Tudom - mormogta.

Megvártam ,hogy a futárok megegyék az ételt és kimennek a kapun. Majd mikor mindenki eltünt végig futott a gondoltam rajtam ,hogy hol van Minho.

-Serpenyő nem láttad Minhot??

-De az előbb hagyta el a tisztást - nézett rám furcsálóan.

Miiii? De akkor nem tartja be a fogadás. A kis sunyi ezt kérdőre vonom tőle miután megtaláltam.

-Bocsi Serpenyő megkell keresnem Alby-t - azzal elfutottam a kapu felé.

Néha-néha hátrapillantottam  ,hogy figyel-e valaki. Hála nem. Megálltam a kapu előtt és vettem egy nagy levegőt és beszaladtam. Órákig kerestem Minhot mikor megtaláltam két sirató társaságában ahogy láttam. Mikor észre vett kétségbe esett fejet vágott. Ezt az oldalát se láttam még.

Newt szemszög:

Mikor lementem reggelizni nem láttam Alic-t. Nem értettem ,hogy hol lehet.

-Serpenyő hol van Alic?? - kérdeztem kétségbe esetten.

-Ma Albynak segít és már egy ideje elment. Szerintem később keresd meg mert lehet ,hogy fontos. - jelentette ki. Ez egy bólintással viszonoztam. Mikor eltelt kb 2 óra odamemtem Alby-hoz  hogy hol van.

-Szia Alby hol van Alic?? - kérdeztem.

-Adtam neki egy kis szabadidőt ,de nem tudom hova ment - mondta ami meglepett mert ő mindent tud.

Minho szemszög:

Tudtam ,hogy fogadtunk Alic-cal  ,de nem hiszem ,hogy lenne baj. Mikor befordultam egy kanyarba észrevettem egy siratót. Szépen csendbe megakartam fordulni ,de abba a pillanatban megjelent mögöttem mégegy. A másik is észre vett és elkeztek közelíteni felém. Tudtam hogy itt a vég  ,de hirtelen megláttam egy ismerős arcot. Nem hittem a szememnek ,de volt egy érzésem ,hogy engem keresett.

Alice szemszög :

Nem hagyhattam Minhot ezért egy éles füttyentés adtam ki. Mind a két szörny felém fordult.

-Fuss vissza a tisztásra!! - ordítottam. Elkezdett futni majd mellém állt.

-Nem hagylak itt! - kiáltotta.

-De mentsd az életed! - és elkeztem visszafelé hesegetni amit hála az égnek megértett. Ott maradtam egyedül a két bestiával. Nem tudtam mi tegyek. Tudtam ,hogy itt a vég. De hirtelen valami pizsergő érzés fogta el a testem.

Izgalmas?? Szerintem az de ez csak az én véleményem. Vajon Alice túléli ezt a találkozást?? Vagy van jelentősége a pizsergésnek. A kövi részbe megtudjátok. Remélem tetszik!