A különleges ||The Maze Runner ff||

5.rész

Minhoval elindultunk Alby felé. Nagyon izgulok ,hogy mit fog mondani. Jót vagy rosszat?? Ezen kattogott végig az agyam míg oda nem értünk.

-Csakhogy ideértetek - kiáltotta. Egymásra néztünk az ázsia sráccal mert nem értettük ,hogy az előbbi veszekedésünket miért nem hallotta.

-Nos szóval nem tudom ,hogy mondta-e de az egyik futárunk életét vesztette ma egy sirató által - mondta mély és komoly hangon.

Annyira meglepett ez a hír ,hogy alig tudtam gondolkodni. Gondolom ezért volt Minho olyan rosszkedvű.

-Nem mondta ,de ezt akartad mondani?? - jelentettem ki Albynak majd a fiú felé fordultam és megkérdeztem.

-Igen - mormogta az orra alatt.

-Ezért hivattalak ide Alice. Mivel nincs elég futárunk ezért téged kérlek meg az alkalmatos futárságra. De erről a többieknek egy szót se! - jelentette ki.

-Hogy mi?? - kérdeztük egyszerre a mellettem álló sráccal.

Annyira meglepett ez a hír ,hogy a tekintetem Minhora kaptam aki ugyan olyan értelmes fejet vágott mint én.

-Ez a végleges döntés! - morgott ránk.

-Alby ,de miért pont ez a bökötet?? Nincs nála jobb?? Végig gondoltad ,hogy lány?? - tette fel a kérdéseket Minho idegesen.

Az agyamba megfogalmazódott az a mondat ,hogy ,,Kössz Minho" De ez a hír tényleg nagyon meglepett. ,,Miért én??"

-De akkor ott kell hagynom a szakácsodást?? - kérdeztem. Már előre félek a választól.

-Nem ,de beszélek Serpenyővel ,hogy néha nem tudsz ott lenni és segíteni neki.

Huhh. Nem erre a válaszra számítottam ,de viszont ennek örülök. Minho még mindig nagyon értelmes fejet vágott majd elviharzott. Én is visszamentem a konyhába és folytattam a főzést. A két kis főzős társam kérdezősködött ,hogy hol voltam.

-Csak Alby akart velem beszélni. - mondtam fáradtan.

-És miről?? - kérdezték egyszerre.

-Semmi különösről nyugi! - jelentettem ki idegesen.

De volt miért idegeskednem hisz holnap ki kell mennem az útvesztőbe úgy ,hogy senki nem tudhat róla. Majd miután végeztem a vacsora elkészítésével kimentem szellőztetni a fejem. Az erdőbe jártam mikor az egyik zöldfül odajött hozzám.

-Szia cica van gazdád?? - firtatta.

-Kérlek hagyjál nincs kedvem beszélgetni-majd kikerültem volna ha nem állt volna elém.

-Nem sietünk sehova! - jelentette ki és hozzányomott egy fához. Majd mikor kiáltozni akartam előrántott egy kést.

-Meg se próbáld vagy véged - szorította a nyakamhoz az éles tárgyat.

-Mit akarsz velem csinálni ?? - vetettem oda félelmemben.

-Ki akarlak sajátítani magamnak- jelentette ki és csak egyre közeledett.

A kés amit eddig a nyakamhoz tartott annak az élet a kezembe kezdte belevésni. Nagyon fájt ,de nem ordíthattam mert különben nekem annyi. Elkezdtem sírni és Csak reménykedhettem ,hogy valaki segít.
Rengeteg vért vesztettem és már magam előtt csak fekete pontokat láttam amíg egyre csak nőnek. Már éreztem ,hogy elfogok ájulni. Az a kis hülye gyerek pedig szépen végignézte és megakart csókolni mikor valaki hirtelen felpofozta. Mivel elengedett az a kis semmire való ezért összeestem. Nem láttam ki védett meg ,de verekedést és kiabálást hallottam. Nem ismertem fel a hangját se a körvonalát a megmentőmnek mert a körök csak egyre nagyobbak és nagyobbak lettek. Majd egyszer csak egy nagy puffanást hallottam. Az utolsó emlékem az volt ,hogy valaki felvett az ölébe és elkezdett velem futni és közbe kiabált a többieknek. Még hallottam a fiúk lépteit ahogy közeledtek felénk. Az utolsó hang ami megmaradt az ,hogy ,, Ne csukd le a szemed" Erre képtelen voltam és éreztem ,hogy nem vagyok az eszméletemnél. De vajon kis segített nekem? Mikor kezdtem magamhoz térni éreztem ,hogy valaki nagyon közel van az ágyhoz amin fekszek.

Remélem tetszett! Eddig ez volt a legizgalmasabb rész.  Szerintetek ki mentette meg Alice-t??