A különleges ||The Maze Runner ff||

15.rész

Valaki megfogta a kezem és lerántott magához. Nagyon megijedtem. Éreztem ahogy a két keze és az én kezeim összefognak.

-Hiszek neked! - mondta a hang és megcsókolt. Éreztem ,hogy ő volt majd átöleltem. Leültünk a fa tövébe és megbeszéltük ezt a dolgot. Majd hirtelen elaludtam. Mikor felébredtem már az ágyba feküdtem és Newt is alváshoz készülődött ,de nem vártam meg hogy lefeküdjön. Majd meglátott.

-Nyugodtan aludj! - mondta és a homlokomra adott egy puszit.

-Nem tudok! - jelentettem ki és próbáltam kitérni arra ,hogy megkérdezze.

-Miért nem?? Az előbb nagyon jól aludtál. - mosolygott egyett ,de kíváncsi volt a válaszomra. Erre a kérdésre vártam.

-Mert nem vagy mellettem - dörzsöltem meg a szemem. Mire feleszméltem Newt feküdt mellettem. A holnapi célom az volt ,hogy lecsesszem Roy-t. Reggel:

-Szia szívem megyek! - mondtam és Kiakartam rohanni az ajtón ,de becsukta előttem.

-Hova - hova?? - kérdezte.

-Sehova - mondtam majd leszaladtam a konyhába.

-Szia Serpenyő - mondtam majd nekiálltam a kajának. Mikor megérkeztek a futárok Minho magahelyett egy társat küldte a reggeliért. Ja tényleg még vele is kell beszélnem. De abban a pillanatban megláttam Roy-t. Kiviharoztam a konyhából és neki támadtam.

-Te!!! - üvöltöttem.

-Mi...? - kérdezte ,de mire kimondhatta volna már a konyha falán találta magát. A kezem a nyakán volt ,mert megakartam fojtani.

-Mi volt ez a mi kettenes dolog?? Kis hazudós! - néztem rá a gyilkos szemeimmel. Annyira erősen szorítottam a nyakát ,hogy meg se tudott szólalni. Éreztem ,hogy valaki megfog és elcipel a helyszínről. Nem tudtam ki az mert csak kapálóztam ,hogy visszamenjek és megöljem. Majd az a valaki lettet.

-Te normális vagy?? - kérdezte az a hang akitől bocsánatot akartam kérni  ,de valamiért nem megy. Nem tudom ki mondani. Valami baj van velem.
-A szemed! Tényleg igazat mondott Newt. - mondta ijedten ami nem jellemző rá.

-Most viszont hagyjál  ,mert megakarom ölni! - azzal sarkon fordultam amit nem akartam ,de arra késztetett a testem amit nem tudtam szabályozni.

-Alic te nem vagy jól! - suttogta ,hogy senki meg ne hallja ,de igaza van igazat akarok neki mondani de nem tudok.

-De jól vagyok! - jelenettem ki és ebben a pillanatban megjelent Newt.

-Mi történt?? - kérdezte Newt. Amíg nem figyeltek megakartam szökni ,de Minho előttem járt.

-Segíts! - mondta az ázsiai srác a szőkének. Majd rám pillantott Newt és meglátta a szemem majd megfogta a kezem.

-Jobban vagy?? - kérdezte.

-Nem igazán - jelentettem ki és láttam ,hogy Minho menni készül ,de nem engedtem el.

-Várj! - kiáltottam utána amire felémfordult.

-Mivan?? - vetette oda a szavakat mint egy kutyának.

-Bocsánat amit tegnap mondtam! Nem gondoltam komolyan! Csak...-sóhajtottam egyet amire egymásra nézték és végül a futárka szólalt meg.

-Hallgatunk - azzal leültek a földre én meg melléjük. Majd vettem egy mély lélegzetet.

-A látomások gyakran jelennek meg csak nem olyan nagy jelentőséggel bírnak. Mikor azt mondtam ,hogy nincs semmi baj hazudtam. - mondtam a sírás határán ,de visszatartottam. Egymásra nézett a két fiú és bólintottak ,hogy folytassam.

-Amikor azt mondjátok ,hogy vörös a szemem sose tudom magam kontrollálni. Nem azt csinálom amit akarok és nem azt mondom amit gondolok. - fejeztem be a mondanivalóm. Erre mind a ketten átöleltek.

-Itt leszünk neked - mondták egyszerre. Majd egyszercsak megjelent Roy. Éreztem ,hogy megint az történik mint az előbb csak szörnyű fájdalom hasít a fejembe és elhomályosodott előttem minden. Elájultam és lepörgött előttem az útvesztő előtti életem csak olyan gyorsan ,hogy semmit nem tudtam megjegyezni csak egy mondatot: A veszett jó.

Remélem tetszett! Próbálok rövid idő alatt hosszú részeket hozni csak nem feltétlenül van ötletem ,de remélem ezek ellenére tetszik.