Egy bohóc markában

2.

Egész nap a híradó ment, már a tököm tele van vele! Miért kell ennyire felfújni ezt a dolgot?

"ESTE"

Mindenkit arra figyelmeztettek, hogy mielőtt mennének aludni, nézzék meg a zárakat és az ablakokat, hogy rendesen be vannak-e csukva. Persze, hogy én nem tettem! Pont a mi házunkba jönne be... és kötve hinném, hogy zárról zárra járkál, hogy kinél van nyitva és kinél nem.

Még utoljára leültem meghallgatni, hogy mit mond a nőci a tévében, de csak ugyanazokat hangoztatta. Úgy döntöttem elmegyek zuhanyozni, majd folytatom a könyv olvasást.

"25 perccel később"

Fuhh, imádom ezt a friss érzést zuhanyzás után. Igen, azért tartott eddig, mert még hajat is kellett mosnom.

Lehuppantam az ágyikómba és jó melegen betakaróztam. Elővettem a könyvem és folytattam tovább.

...

A tizedik oldal elteltével megint éhes lettem, felkaptam egy laza rövidnacit, meg egy bő pólót, hajamat pedig hagytam kibontva, és futottam is be a konyhába. Míg összedobtam egy szendvicset, azalatt kinéztem az ablakon. Nagyon szép volt ma az ég, tele volt csillagokkal. Ezt a szép képet egy árny zavarta meg a szemben lévő ház oszlopánál. Közelebb mentem az ablakhoz és jobban szemügyre vettem.

MI A FASZOM EZ?!

Ijedtemben kiejtettem a kezemből a már kész szendvicset tányérostól, amitől még jobban megijedtem. Lebuktam a földre, próbáltam úgy odakúszni az ablakhoz, hogy ne vegye észre, mikor lenyomom a kis pöcköt rajta, ami azt jelzi, hogy zárva van. Kicsit feljebb tettem a fejem és kinéztem, de ami engem fogadott az maga volt a rémálom! Egyenesen engem nézett az ablak másik oldaláról!

Rám vigyorgott és az ajtó felé bökött fekete-fehér orrával. (?) Nekem meg csak akkor esett le, hogy valójában ki is ő...