17.

664 43 3
                                    




Védekezésképp felemeltem a karom a mellkasom előtt, riadt tekintetemet látván nem csodálkozom, hogy élvezte ezt a helyzetet. Látszott rajta, hogy ennyivel nem fogja beérni. Tekintete homályosodni kezdett, pupillái kitágultak és meredten nézett le rám.

- Szeretnél játszani, kedves kis cukrocskám? Mond, hogy szeretnél! Ígérem, nem leszek veled könyörületes! - azt hittem az arcomat akarja megsimítani, de nagyot tévedtem, nyakam köré fonta egyik kezét és rá szorított, alig kaptam már levegőt, csupán érthetetlen hangok jöttek ki a torkomon. Hirtelen elengedett, aminek következtében lezuhantam a padlóra és a torkomhoz kaptam.

Jack újra megjelent előttem és erőteljesen hasba rúgott. Le guggolt hozzám és kényszerített, hogy a szemébe nézzek.

- Ha tudnád hányszor futott végig a gondolat a fejemben, hogy megkínozzalak... - suttogta kéjesen a fülembe. - Azt hiszem eljött az ideje! - hajamnál fogva felrántott a földről és egy ágyig húzott.

- Jack, kérlek ne! Könyörgöm! - sírásom nem hatotta meg, úgy látszott, hogy ettől még jobban beindult, majd hirtelen felindulásból rá lökött az ágyra és a csípőmre ült, miközben kezeimet erősen az ágyhoz préselte.

Egy bohóc markábanDonde viven las historias. Descúbrelo ahora