Egy bohóc markában

3.

Gyorsan odafutottam az ajtóhoz, hogy be tudjam zárni. Nem! Ez nem lehet! Ilyen nem történhet meg velem! Pont velem!! Mennyi ennek az esélye?!

Duplán is elfordítottam benne a kulcsot a biztonság kedvéért. Nagy sóhajtozás közben kifújtam a bentartott levegőt. Kezdtem kicsit megnyugodni...

-Üdv, kicsi Anna!- a vér is megfagyott bennem. Lassan megfordultam és szembesültem Jackkel, aki egyre közelebb került hozzám, ezzel arra kényszerítve, hogy az ajtóhoz nyomódjak.

-Laughing Jack?- kérdeztem remegve.

-Eltaláltad szivi!- kacsintott egyet.

-Mit a-akarsz tőlem?- hebegtem neki.

-Pár napja szemet szúrtál nekem, úgy döntöttem kicsit figyelni foglak. És mikor megtudtam, hogy te egyáltalán nem félsz a kinti gyilkostól, gondoltam eljött az én időm és elárulhatnék neked egy-két titkot.

-Meg akarsz ölni? - kérdeztem félve.

-Nem, vagyis még nem. Tőled függ!- nyalta végig a száját fekete-fehér nyelvével. - És most gyere!- húzott magával a kanapéig, mire egy kisebb sikoly tört ki belőlem. Kicsit túl erősen rángatott, kényszerített, hogy az ölébe üljek.