Egy bohóc markában

8.

"Másnap reggel"

Az ágyamon feküdtem, pont úgy, ahogy tegnap. Az egész estét szinte átsírtam. Nagyon fájt a hátsóm, nem merek felülni, félek, hogy fájni fog. A kezemen már begyógyultak a tükör miatti sebek, vagyis már nem folyik belőlük a vér.

Muszáj lesz felkelnem, meg kell néznem, hogy mennyire látszódik a fenekemen a keze nyoma. Lassan feltápászkodtam, az alváshiánytól csak még fáradtabb vagyok, és hogy ki vagyok-e készülve idegileg? A válaszom, igen! Kibaszottul!

Odamentem a fürdőszobai tükrömhöz, de a látvány ami fogadott... az egész seggem kék és lila foltos! Ezt nem hiszem el, hogy néz ez ki?! Még szerencse, hogy tavaszi szünet van, talán mire vége lesz, addigra már jobban fog kinézni.

Felkaptam egy melegítő nacit, meg átcseréltem a fölsőm egy másikra. Az ajtóm elé álltam és halkan kinyitottam. Lassan körbenéztem, megakartam bizonyosodni róla, hogy nincs a közelben. Igyekeztem minél halkabban lépkedni a konyha felé, nagyon éhes voltam. Mikor beértem a helyiségbe, észrevettem, hogy az asztal meg volt terítve, rajta pedig palacsinta volt két személyre. Remélem, egyik az enyém... vagy direkt rakta oda, hogy aztán azt mondja "az nem a tiéd, neked nem jár, te csak nézheted, ahogy eszem" ? Ilyesmi gondolatok jártak a fejemben, mikor egy kéz kizökkentett a bambulásomból.

-Mi az cukor, ilyen korán fent vagy? - vigyorgott rám és átkarolta a vállam. Eltoltam magamtól, vissza akartam futni a szobámba. Leszarom a kaját, nem kell! Inkább éhen halok!

Karomnál fogva vissza rántott és belemarkolt a seggembe. Akkorát üvöltöttem, hogy még én sem akartam elhinni.

-Nem illik így viselkedni drágám! Neked csináltam a reggelit a tegnapi után. Azt hittem, hogy örülni fogsz neki. - mondta ezt úgy, mintha *tényleg* sajnálna.