Saját versek

Vakon

Rám néztél. Mondhatni, elvesztem tekintetedben.
Csalfa, csacsogó, csábos, csintalan íriszeddel
Egy tőrt döftél belém, s én bevallom, élveztem.
Nem fájt. Ne aggódj, hisz' csak bizsergetett!

Ámbár ápolhatod sebem, ha már így leszúrtál.
De azt a sebet nem láthatod, elbújnál,
Ha meglátnád. Mint a langyos szellő, úgy fáj.
Simogat, mégis kútmély. Te bizsergés, múlj már!

Dédelgess vakon! Tényleg, meg ne nézd!
Nem szeretnéd tudni, mit is tettél,
Ugye? Kérlek, a terheket a vállamon ne tetézd,
Nem akarom, hogy elszaladj, s vissza se nézz.

Ölelj vakon! S ha kezed véletlen e sebre téved,
Csókot lehelek rád, hogy meg ne nézhesd,
Fejed se tudd odafordítani kíváncsiságod végett,
Hogy ketten, egyedül, vak szemeddel szemembe révedj,
Míg el nem jön a Végső Ítélet.