Gravity Falls Fanfiction -One Year Later-

VI. Fejezet

*Dipper*
-...Dipper! Ez nem vicces! Kérlek ne viccelődj ilyesmivel! - nézett rám rémülten.
- Nem viccelek. Gyere, megmutatom! - határoztam el hirtelen, és a csuklójánál fogva vezettem be a konyhába. Legnagyobb döbbenetemre Ford bácsi és Bill együtt nevettek valamin, miközben szendvicset készítettek.
- Mondtam, hogy a sajtot ne úgy rakd rá! - nevetett fel a bácsikám, a fiú meg morgolódott egy kicsit, de végül ő sem bírta megállni hogy ne szórakozzon a bénaságán.
A mellettem kővé dermedt húgomra néztem, aki szemlátomást köpni-nyelni nem tudott, de majdnem hátraesett. Szerencsére időben megfogtam a hátát, de észre vettek minket. Bill végigmérte Mabelt.
- Azta, hogy megnőttél, Hullócsillag! Bár a pulóver őrületed még megmaradt - mosolygott rá a démon szórakozottan, de gyilkos tekintetemet meglátva visszafogta magát, és a szendvicséhez fordult.
Ford töltött egy pohár vizet, majd odavitte a testvéremhez, és ráfröcskölt egy kicsit. Erre azonnal felébredt a kábulatából, de remegése nem múlt el.
- Te...hogy a francba kerülsz ide?! - kiabálta a mellettem álló - Hiszen már legyőztünk tavaly! Miért teszed tönkre az életünket? - zokogott fel, majd kitépte a kezét a szorításomból, és felrohant a lépcsőn, becsapva maga mögött az ajtónkat.
- Várj, Mabel! - szóltam utána én is nekiindulva a lépcsőnek - Francba! - szitkozódtam halkan. Kettesével vettem a lépcsőfokokat, hogy minél előbb odaérjek hozzá. Az ajtónk előtt megtorpantam egy pillanatra, de utána halkan beléptem a tágas szobába, magam mögött nagy nyikorgással behúzva az ajtót. A lány az ágyán ült térdeit átkarolva, fejét lehajtva, és rázkódott az egész teste a sírástól és a félelemtől. Baromi elkeserítő látvány volt.
- Hé...! Ne félj! ...Senki sem fog bántani. - mentem oda hozzá, és vállát átkarolva leültem mellé.
- Deh...! Bizhtos ho-hogy ahazért jhött. - csukladozta halkan - Hogy meheghint phusztítson.. - suttogta, majd hangosabban kezdett szipogni.
Szorosan átöleltem, reméltem, hogy megnyugszik.
- Én sem tudom, mit tervez, de Ford bácsi tudja mit csinál, és ő biztos nem fogja ugyanazt a hibát elkövetni, mint régen! Úgyhogy nyugodj meg! - Igazából részben magamat is meg akartam győzni erről. Épp úgy féltem, mint Mabel, de erőt adott, hogy mellettem van.
Aznap este nem tudtam elaludni. Viszont nem számoltam azzal, hogy a másnap milyen eseménydús lesz.
...
Folytatása következik...
Köszönöm, ha elolvastad, ha tetszett, ne felejts el szavazni!😊🌲🌈🌠