Gravity Falls Fanfiction -One Year Later-

X. Fejezet

*Dipper*
- Tehát... Ez egy hosszú történet. - szedtem össze magamat kissé, majd nagy levegőt vettem, hogy elkezdjek mesélni. - Tavaly szeptemberben, amikor elkezdtem a gimit, egyfolytában csak a múlt nyárra tudtam gondolni. Egyszerűen nem ment ki a fejemből - sóhajtottam. Igazából még most sem megy ki, bár ezt nem mondanám el neki, így is elég nagy az egója. - Semmelyik órán nem tudtam koncentrálni, és egy kis ideig mindentől megijedtem, mindenbe többet képzeltem bele. - sütöttem le a szemeimet. Bill fürkészőn nézett rám, legnagyobb döbbenetemre egy kis sajnálatot véltem felfedezni a szemeiben. - Aztán a szüleim kitalálták a pszichológus ötletére, - forgattam meg a szemeimet - hogy valamivel el kellene feledtetni velem a szörnyűségeket. Kitalálták, hogy jelentkezzek egy sportra, ami később szenvedélyemmé válhat. - Nem néztem a rá, de a szemem sarkából láttam, hogy halványan elmosolyodik. - Így hát keresnem kellett magamnak egy sportot, a gimis foglalkozások közül. Volt röplabda, amerikai foci, kosárlabda, és asztal tenisz. A kosárlabdát választottam. Az elején nagyon béna voltam. Mindenki kigúnyolt, kiközösített, és ha miattam veszített a csapat, meg is vertek. - szomorúan néztem magam elé, visszaidézve azt az időszakot. Mindig utálok visszagondolni erre. Egy meleg kéz érintette a vállamat. Az egész testemet átjárta a forróság, már nem is gondoltam semmilyen rossz dologra, csak arra figyeltem, hogy Bill figyelmesen hallgat. - De aztán egyszercsak belejöttem. Nem voltam többé az a nyomorék, aki mindent elront. Volt, hogy miattam nyertünk! - néztem a mellettem ülőre büszkén, mire halkan nevetett. - Egészen megszerettem. Egy kicsit erősödtem is, ami jól jött, ha például meg akartam volna védeni magamat. Meg aztán tényleg segített elterelni a gondolataimat rólaaa....a nyárról - Éreztem hogy elvörösödök. Jobban oda kell figyelnem! Félreérti, ha azt mondom neki, hogy a kelleténél sokkal többet gondoltam rá. A szőke próbálta visszafojtani a nevetését. - Viszont most, nyáron sem hagyjuk abba a csapattal, nyári táborba jelentkeztem. Az más kérdés, hogy a tesóm miért akar velem jönni. Állítása szerint 'Egy csomó izmos kosaras srác, és az, hogy egy hetet egy táborban töltsön velem, elegendő indok ahhoz, hogy velem jöjjön.' - nevettem fel a húgomon. Így belegondolva még viccesebben hangzik, mint először. Bill is felröhögött, látszólag annyira ő is ismeri Mabelt, hogy számítson ehhez hasonló indokokra. - Tehát a tábor pont a gravity falls-i nyaralásunk elejére esett, de attól még nem voltunk hajlandóak kihagyni akár egy hetet is. Nagyon hiányoztak már az itt élők, meg ez a hely. - néztem körbe a szobában mosolyogva - Ford bácsival arról beszéltünk, hogy nem akarla..nem akarunk itthagyni téged egyedül. Ezért felvetettem, hogy velünk jöhetnél. Persze csak ha... van kedved.. - néztem rá félve, miközben kifújtam magam. Sosem beszélek ennyit egyszerre. És hadarni sem szoktam. Most mégis zavarba jöttem, ahogy a mellettem ülő minden figyelmét rám összpontosítva ül az ágyamon.

Hálásan elmosolyodott. Imádom amikor így mosolyog, mert a szeme ilyenkor fényes, a kis gödröcskék pedig megjelennek az arcán, ami még szebbé teszi.

- Még soha sem voltam hasonló emberi rendezvényen. Szívesen kipróbálnám, ha nem okoz problémát a jelenlétem. - Dőlt neki a falnak még mindig az ágyamon ülve, majd látva a felcsillant szemeimet és izgatott fejemet, nevetve lekapta a fejemről a már hozzám tartozó kék sapkát, és magasra tartotta. Szinte azonnal utánakaptam, de nem értem el, mert túl magasra emelte.
- Add vissza! - Mérgesen néztem rá, bár ez őt kicsit sem zavarta, csak még magasabbra emelte a fejfedőmet.
- Nem. - mondta huncut mosoly kíséretében. Rajta áthajolva kapaszkodtam meg a karjában, próbáltam lehúzni, de ezzel csak azt értem el, hogy a lendülettől mindketten hátraestünk az ágyon. Én a mellkasára zuhantam, még mindig a magasba emelt karját szorongatva, vörös fejjel, ő meg nem bírta abbahagyni a nevetést a bénázásom miatt.
- Vedd el, ha tudod! - suttogta szórakozottan.
Fölékerekedtem, de kicsit félreérthető pozícióba kerültünk, úgyhogy sietve kaptam a keze után, amibe a sapkám volt. Csakhogy erre is számított, mert a következő pillanatban ő is elkapta a kezét, majd felült, így én az ölében ültem. Remek! Most még az eddigieknél is sokkal kínosabb helyzetbe kerültem.

Lehajtottam fejemet, hogy barna tincseim eltakarják az arcomat, ha már a sapkámat nem használhattam erre a célra. Bill látva, hogy feladtam a harcot, fülem mögé tűrte az arcomat takaró tincseket, majd szemembe nézve rárakta a fejemre a baseball-sapkát, és elégedetten nézte kipirult fejemet.

- Én nyertem. - mondta büszkén, majd a fejfedőmhöz hajolt, és a fenyőfa szimbólumot megpuszilva lerakott az öléből az ágyra.

- Mikor megyünk a táborba? - állt fel mellőlem.
- Holnap reggel indulunk. - mondtam rekedtes hangon. - Úgyhogy készülődj! Majd adok bőröndöt meg ruhákat. Bár nem tudom hogy jók lesznek e rád az én ruháim.. - gondolkodtam hangosan.
- Biztos jók lesznek. Nem válogatok. Mondjuk az izmos testemre lehet hogy szűkek lesznek azok a kis pólók, amiket hordani szoktál. - mondta vigyorogva, mire kinyújtottam rá a nyelvem.
- Nekem is izmos a testem. - szóltam határozottan, mire nemes egyszerűséggel kiröhögött.
...
Folytatása következik...
Köszönöm, ha elolvastad, ha tetszett, ne felejts el szavazni!☺️🌲🌈🌠