Crazy in love[Andy Biersack]

3 rész- Az éjszaka

Anya kiment a kórteremből és kettesben hagyott minket. Ezt nem hiszem el. Mit keres ez itt? Úgy csináltam mintha egyedül lennék bent nem fogok vele beszélni. Nem érdekel mit akar hadjon békén. Érzi, hogy kellemetlenül érzem magam ebben a helyzetben. Ezért nem jött közelebb ott állt a szoba végében engem bámulva. 5 perc telt el így mikor megtörte a csendet.
- Szia a ne.......
- Nem érdekel ki vagy és hogy hívnak egyedül akarok lenni nem hiányzik senki társasága.
Figyelmen kívül hagyta az előbb hallottakat és folytatta tovább.
- A nevem Andy. És szeretném megkérdezni, hogy mit csináltál a mi telkünkön? Mert gondolom nem te mentél gondozni a kertet?
Lefagytam ez most tuti kamu hogy az övék az a hely hiszen már legalább 5 éve nincs ott semmi mozgás. Nem tudom mit mondjak csak bámulok ki a fejemből. Hallom ahogy léptek közelednek felém. Egyre közelebb érzem a tekintetét. Valamiért kezd megint rámtörni a pánikroham. Leült mellém a székre és engem kezdet megint nézni. Egyre szaporábban veszem a levegőt, a tenyerem elkezdett izzadni nem tudom miért váltja ki ezt belőlem. Felültem és az ablak felé fordultam. Megpróbáltam felállni de összerogytak a lábaim. Zuhanás közben valaki elkapott és a derekam köré fonta a kezeit. Nem tudtam visszafogni a kitörő könnycseppeket. Ezért utat engedtem nekik. Úgy sírtam mint egy kisgyerek de ebben a pillantban nem érdekelt. Maga felé fordított és a szemembe nézve ezt mondta.
-Nézd nem tudom mi történt veled ott de ne hibáztasd magad. Ami megtörtént azt már nem tudod semmisé tenni meg kell tanulni ezzel együtt élni.
Igaza van ha fáj de akkor is tovább kell lépnem.
________________________________
1 héttel később

-Ugye jobban érzi magát kedves?
-Hogy ne!!- mondtam a dili dokinak.
1 óra szenvedés után vége lett a terápiának. Amióta kiengedtek a kórházból nem láttam Andyt, jobb is nem akarok vele beszélni a történtekről. Hazaérve egy eléggé különös dologra lettem figyelmes anya valami fickóval beszél. Nem hallottam tisztán ezért közelebb merészkedtem.
-Igen megértettem elnézést kérek a kellemetlenségért tudja a lányom nagyon felelőtlen tud lenni.
10 perc múlva vége lett a csevejnek. Anyát egyből számon kértem kivel beszélt.
-Szóval Anya kivel beszélgettél?
-Szia Kicsim azt hittem még nem vagy itthon.
-Akkoooor nem mondod el kivel beszéltél?
Hosszas várakozás után felhagytam az egész dologgal. Elindultam a bejárati ajtó felé, mikor anyám elkapta a csuklómat. Szúros tekintettel ránéztem jelezvén, hogy ez a mozdulata fáj.
-Hová mész hiszen most értél haza?
-Lemegyek sétálni.
Elrántottam a karomat mikor már majdnem becsuktam a bejárati ajtót Anya utánnam kiabált.
-Kicsim nem szeretném ha visszamennél arra a helyre.
Úgy csináltam mint aki megsem hallotta és egyszerűen rávágtam az ajtót.
Már majdnem ott vagyok mikor egy ismerős arcot pillantok meg. Ott áll a kapunál egy sereg lánnyal látszik rajta, hogy élvezi ahogy a lányok rihegnek-röhögnek. Bementek. Nem tudom miért de gyorsan én is utánuk futottam. Szerencsémre sikerült észrevétlenül bemennem. Semmi érdekes nem történik a lányok táncolnak és beszélgetnek de ő csak ott ül a padnál és bámulja a halastavat. Valamiért azt hittem rám gondolt. De ezt mind csak beképzelem. Nekem nem jelent semmit ez a fiú és ez fordítva is igaz. 1 óra elteltével én még mindig ott kuporgok egy bokor mögött. Mikor arra lettem figyelmes, hogy Andy elkezdett felém jönni. A szívem elkezdett kalimpálni hirtelen azt sem tudtam hol vagyok. Meglepetésemre nem az ajtón ment ki, hanem könnyebbíteni akart magán de én ekkor előugrottam a bokorból és felsikítottam. Ő is eléggé megijedt ezért megint egy nem várt esemény történt konkrétan leütött a gyerek. Csak arra lettem figyelmes hogy a tarkom sajogat. Teljes sötétség.

Nem tudom mennyi idő telt el de azt tudom, hogy nem otthon vagyok. Egy kis lakásban fekszem aminek a közepén egy nagy francia ágy található. Eléggé otthonos de jelenleg azon jár az agyam hogy mégis hol az istenben lehetek. Felkeltem az ágyból ami nagy hiba volt mert azonnal elestem. Egyszerűen nem bírok felkellni mert a fejem még mindig hasogat. 5 perc elteltével mégis sikerült. Halkan lenyomtam a kilincset és kimentem kiderült hogy a relytekhelyemnél vagyok. Nagyon meglepődtem mivel még belülről nem láttam a házat. Gyönyörködésemből Andy zökkentett ki aki megfogta a kezemet és egyenesen a padhoz vezetet. Leültünk a padra de nem csak ketten voltunk. Ott volt a többi lány is szerintem ameddig én kivoltam ütve addig többen jöttek ide. Nagy csönd egyszer csak az egyik csaj megszólal
-Szóval mit keresel itt? Zaklatod Andyt? -kérdezte röhögve.
Nem mondtam semmit. Próbáltam úgy tenni mintha ott sem lennék. Felálltam és elindultam a kijárat felé. Nem lepődtem meg ahogy felkelltem mindenki elkezdett rajtam röhögni.
Az egyik srác hozzáfűzte aki nem volt teljesen tudatánál.
-Eléggé flúgos a csaj, miért barátkozol ilyenekkel?
Visszafordultam és hozzáfűztem
-Egy mi nem vagyunk barátok. Kettő ezt én is kérdezhetném egy olyan gyerektől aki teljesen be van állva és bűzlik a piától.
Majd elkeztem roham léptekkel a kijárat felé menni. Ahogy kiértem egyből elkezdtem futni, egyenesen a hazáig. A ház előtt leültem egy padra és elkezdtem sírni. Mikor már úgy voltam vele, hogy nem jön több könnycsepp felálltam és elkezdtem a bejárati ajtó felé menni. Beakartam menni kulccsal de rájöttem, hogy nem hoztam magammal. Anya meg északás. Király most ülhetek itt hajnalig amíg haza nem ér. Próbáltam fent maradni de nem ment bealudtam. Valaki elkezdte rázogatni a vállamat azt hittem Anya de kiderült Andy volt.
-Mit akarsz? Hadjál tovább aludni.
-Hiszen te remegsz? Gyere fel velem mert megfagysz itt lent.
Tényleg annyira hideg van ide lent, hogy elkezdtem remegni felsem tűnt.
-Köszönöm de nekem tökéletes itt lent
Összeráncolta a homlokát, felkapott és az ölében vitt fel egészen a liftig ott pedig letett. Nem szóltam hozzá. Beszálltunk a liftbe. Nem szeretek liftezni mindig kiráz a hideg ha beszálok. De megérkeztünk végre. Elindultam és leültem az ajtónk elé.
-Ugye ezt nem gondoltad komolyan, hogy az ajtó előtt fogsz aludni?
-De én itt fogok aludni akár tetszik akár nem!
-Jólvan te tudod- sóhajtott egy nagyot és bement a lakásukba.
Nem tudok aludni kiment az álmosság a szememből. Oda mentem és kinyitottam az egyik ablakot a folyosón. Kiültem az ablakba és elkezdtem nézelődni. Valahogy mindig megtudott nyugtatni este a kihalt város látványa. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valaki ott áll mögöttem mert hallottam ahogy szuszogot. Félve belenéztem az ablakba és két virító szempárt pillantottam meg. Ijedtemben akkorát ugrottam, hogy majdnem lecsúsztam az ablakpárkányról. De két kéz elkapott és behúzott. Nem tudom mi történt velem de elkezdtem remegni és sírni ezt ő is meghallotta. Maga felé fordított és azt mondta
-Nincs semmi baj már biztonságba vagy.
Nem tudom miért de tényleg úgy éreztem mintha senki sem bánthatna többé. Behívott hozzájuk és elmentünk aludni. Nagyon rendes volt mert én az ágyában aludhattam ő meg lefeküdt méllém a földre. Rá pár percre el is aludtam. Reggel úgy ébredtem, hogy ott ül az ágy végében és engem néz. Ami ezután történt arra egyikünk sem számított.

Remélem tetszett ez a rész is😅