Csak egy Youtuber lány

10. Rész

Andris mellettem sétált, szinte egy szót nem szóltunk egymáshoz. Csak bandukoltunk egymás mellett, mint két idegen... Bár mondjuk ebben van valami, nem ismerjük egymást rég óta, úgy pár órája..

-És amúgy van barátod?

-Úgy nézek én ki? - nevettem fel

-Nagyon is. - kacsintott rám

-Ha igen, akkor már lenne barátom. - nevettem fel

-Zoé, holnap rá érsz?

-Nem. - húztam el a számat. - Megyek fotózni.

-Hova?

-Csak itt Budán.-rántottam vállatt

-Mi ez a nagy lazaság kisasszony? - nevetett fel

-Mi nem? - álltam meg Andrissal szembe, s ő felvonta szemöldökét, majd rám mosolygott, és átölelte a derekam. Én a két karomat a fiú vállára helyeztem. Lassan ajkaim felé kezdet hajolni Andris. Már csak pár milliméter lehetet ajakink között, mikor megszakítottam azt az ici-pici távolságot.

-Nem jössz be? - kérdeztem tőle, mikor már a házunk előtt álltunk

-Szüleidnek nem lesz fura, hogy veled megy egy fiú? - vonta fel szemöldökét

-Nem, apa nem velünk él, anya meg dolgozik. Csak a húgom van itthon. - válaszoltam neki, s próbáltam kinyitni a bejárati ajtót

-Érezd otthon magad. - nyitottam ki az ajtót. - Meg jöttem Réka!

Mindketten levettük cipőinket, majd szobám felé vettük az irányt. Be mentünk a nagynak annyira nem mondható helyiségbe, majd mindketten helyet foglaltunk az ágyamon.

-Tök szép a szobád. - nézett körbe, majd rám pillantott

-Köszönöm szépen. - mosolyogtam rá

Rá kellett jönnöm, hogy Andris nem is egy bunkó srác, hanem inkább teljesen az ellentetje. Nagyon jó fej, kedves fiú.

-Mit nézel? - nevettem fel az elbambult fiút figyelve

-Egy eszméletlen szép lányt. - ahogy kimondta körbe néztem a szobámba, de nem láttam egy szép lányt se. Andris felkellt az ágyról, majd engem is felhúzott és az egész alakos tükröm elé tolt. - Itt van az a gyönyörű lány. - ölelte át hátulról a derekam. A fiú ölelésétől az arcom egy paradicsomot is megszégyenítő színt vett fel, amit a fiú is észre vett, majd egy jót kuncogott rajta. Megfordultam Andris ölelésében, s szorosan izmos mellkasába bújtam.

-Lányok! Meg jöttem! - kiáltotta el magát anya, én abban a pillanatban elengedtem Andrist

-Gyere! - fogtam meg a fiú kezét és leveztem a nappaliba. - Szia Anya. - mosolyogtam rá

-Jó napot! - köszönt udvariasan a mellettem álló fiú

-Jaaj, hát Zoé miért nem szóltál, hogy vendéged van? - nézett rám szúrós szemekkel édesanyám

-Anya. - forgattam meg szemeimet