A lakótárs

3. rész

Dani megbabonázva nézett le az előtte álló lányra. Ezen a piszkosul lehangoló, tavaszi napon, amikor az emberek többsége kedvtelenül vonszolta végig magát a szürke utcákon, Laura mosolygott. Olyan volt akár egy apró napsugár, ami reménnyel és optimizmussal ragyogta be a rideg valóságot. A társaságában valahogy szebbnek tűnt minden.

- Nagy Dániel - mutatkozott be végül ő is - De hívj csak Daninak.

- Rendben.

- Gyere be, megmutatom a házat.

Dani kinyitotta az udvarba vezető kovácsoltvas kiskaput, majd tökéletes magabiztosságot színlelve, belépett rajta. Egy belső hang azt súgta neki, nem engedheti el Laurát, mert megtalálta benne álmai lakótársát. Kínosan ügyelt arra, hogy jó benyomást keltsen. Bár elmondhatatlanul nagy késztetést érzett rá, a szokásos csajozós szövegét is magába fojtotta. A görbe estéin soha nem volt tétje ezeknek a mondatoknak. Ha az egyik lánynál nem is jött be, átsétált valaki máshoz, aki rögtön ráharapott a csalira. Lefeküdtek, majd elváltak útjaik, és soha többet nem is találkoztak. Így ment ez, szinte minden alkalommal. Itt azonban más volt a helyzet. Laura nem azért jött, hogy ágyba bújjon vele, és nem is csak egy éjszakára tervezett maradni. Meg kellett válogassa a szavait.

- Azta - ámuldozva nézett körül a lány, amikor a szeme elé tárult a a hatalmas földszinti helyiség - Ez aztán jó sok hely.

- Tetszik?

- Imádom - vágta rá lelkesen, miközben körbefordult a saját tengelye körül, hogy alaposabban szemügyre vehessen mindent.

- Ha gondolod, be is költözhetsz.

Laura felnézett Danira, majd játékosan megemelte a szemöldökét.

- Az emeletet még meg se mutattad.

Dani egy pillanatra lefagyott. Ráeszmélt, hogy az érzelmei teljesen átvették felette az irányítást, és a józan ész helyett, már a szíve adta a szájába a szavakat. Miután végiggondolta mit is csinált, kissé bepánikolt. Tartott attól, hogy túlzott rámenősségével elriasztotta Laurát. Zavarodottan nézett le a lányra, aki még mindig ugyanazzal a földöntúli mosollyal állt ott előtte. Megkönnyebbülten nyugtázta, hogy egyáltalán nem akadt fent a freudi elszólásán.

- Gyere! - Dani elindult felfelé a lépcsőn, Laura pedig követte. Egy ideig némán haladtak egymás mellett, majd a férfi újra megtörte a csendet. - Ugye nem gond, hogy pasi vagyok? - kérdezte. Átvillant az agyán, hogy Laura talán nem szívesen költözne össze egy ellenkező nemű, vadidegen emberrel.

- Nem - hangzott el a határozott válasz - A fősuli idején is két sráccal laktam együtt.

- És hogy bírtad őket? - Dani a lányra mosolygott, aki viszonozta az arckifejezését.

- Őszintén? Ők voltak eddig a legnormálisabbak.

Az emeletre érve Laurát egy tágas folyosó fogadta. Mint ahogyan az Dani idegenvezetéséből kiderült, az egyik oldalán két fürdőszoba, a másikon pedig három hálószoba kapott helyet.

- Nos, mit szólsz? - érdeklődött Dani, miután sikeresen körbejárták a ház minden egyes szegletét.

- Tetszik - hangzott el a lelkes válasz, amikor visszatérve a földszintre, helyet foglaltak az ebédlőasztal mellett - De ha nem bánod, rólad is szeretnék megtudni pár dolgot.

- Kérdezz bátran!

- Okés... Szóval, mit dolgozol?

- Tűzoltó vagyok - árulta el Dani - És te?

- Újságíró - felelt Laura.

Fél órával később úgy ültek ott egymás mellett, mintha már ezer éve ismernék egymást. Dani épp a kedvenc filmjéről mesélt Laurának, amelyben többek között egy beszélő mosómedve és egy két lábon járó fa is szerepel.

- Istenem, hogy én mennyire imádom azt a filmet! - Laura szemei felcsillantak - Amikor a második rész megjelent, az állatkertben vettem magamnak egy plüss mosómedvét, és összepárosítottam a házi készítésű Grootommal.

Dani önkéntelenül felnevetett. Bár elképesztően pocsék napja volt, és a kis Anna halála még mindig sötét felhőként keringett felette, Laurának sikerült elérnie, hogy egy őszinte kacagást is kiadjon magából.

- Komolyan?

Az önfeledt eszmecserét a bejárati ajtó nyikorgása szakította félbe. Egy huszas évei közepén járó nő tipegett be rajta, tűsarkújának köszönhetően igen bizonytalan léptekkel.

- Nem tudtam, hogy vendéged van - szólalt meg ridegen, miközben egy lenéző pillantást vetett Laurára.

- Judit... - Danit váratlanul érte a nő érkezése, annak ellenére, hogy pár órával ezelőtt ő maga hívta át. Laura társaságában nagyon gyorsan telt az idő, és teljes mértékben el is feledkezett Juditról.

Kínos csend telepedett rájuk. Bár érzelmileg nem kötődtek egymáshoz, Judit most mégis úgy érezte magát, mint egy megcsalt feleség. Dani az ő játékszere volt. Akkor ugrasztotta, amikor csak akarta, a férfi soha nem mondott neki nemet. Ha az éjszaka közepén telefonált neki, Dani akkor is kérdés nélkül megindult. Tudta, hogy ennek itt és most vége. Ez fruska mindent tönkretett.