A lakótárs

4. rész

Laura egyre kellemetlenebbül érezte magát a kialakult szituációban. Amikor kora reggel nekivágott a lakáskeresésnek, nem igazán gondolt arra, hogy az egész valami elcseszett szappanoperává bonyolódik. Most mégis ott ült egy vadidegen férfi otthonában, miközben egy semmiből előbukkanó nő, gyilkos szemekkel méregette őket. Pontosan úgy viselkedett, mintha a hálószobában nyitott volna rájuk. Laura nem igazán tudta mire vélni a dolgot. Semmi olyat nem tett, ami megindokolta volna, hogy Juditban ilyesfajta gondolatok alakuljanak ki.
Megfordult a fejében, hogy fogja a petyerkáját, és továbbáll, maga mögött hagyva ezt az egész cirkuszt, ám amilyen gyorsan felötlött benne, olyan gyorsan el is vetette. Nem az a típusú nő, aki könnyen megfutamodik. Ott volt előtte egy csodás lakás, egy normális lakótársjelölt, mégis miért hagyná veszni mindezt? Egy durcás nő miatt?

- A nevem Szigeti Laura - felállt, Judit elé sétált, és udvariasan bemutatkozott - Dani új lakótársa vagyok.

- Te? - kérdezett vissza némi gúnyos nevetéssel a hangjában

- Ezek szerint beköltözöl? - Dani tudomást sem véve Juditról, Laurára emelte a tekintetét. Először el sem akarta hinni, amit hallott. Komolyan belement? Tényleg együtt fognak lakni?

- Ekkora fürdőszobára nem tudok nemet mondani.

Judit nehezen viselte, hogy Laura és Dani konkrétan levegőnek nézték.

- A főnök azt üzeni, még egy hétig itthon kell maradnod - a nő végül úgy döntött, ledobja az atombombát, és lerombolja a férfi maradék jókedvét is. Sikerrel járt.

- Mi? Miért?

- Tudja, hogy elmentél a temetésre - felelte Judit ridegen.

Dani egy hatalmas sóhaj kíséretében, idegesen túrt bele gesztenyebarna tincseibe. Bár egyáltalán nem vágyott rá, a kis Anna halála után két másik kollégájával együtt, egy hét kényszerpihenőre küldték. Pedig ő dolgozni akart. Jobban, mint máskor. A munkájába temetkezve a szőnyeg alá seperhette volna a sötét gondolatait. De nem tehette. Az tartotta benne a lelket, hogy egy hét, és minden visszatér a régi kerékvágásba. Addig meg csak kibírja valahogy.

- Ezzel mégis mi a gond? - Dani a maradék önuralmát is elvesztette, az érzelmei teljesen átvették felette az irányítást. Ingerülten lépett közelebb Judithoz, aki ekkor reflexszerűen hátrálni kezdett. Közben végig egymás szemébe néztek.

- Szerintem te is tudod - adta meg az utolsó kegyelemdöfést Judit, majd sarkon fordult, és hazafelé vette az irányt.

Laura ismét kettesben volt Danival. A férfi összetörten állt előtte, csípőre tett kézzel, a cipője orrát bámulva.

- Minden rendben? - Laura közelebb sétált hozzá, majd gyengéden megérintette Dani vállát. A férfi pár másodpercig semmit sem reagált.

- Igen... - hangzott el végül a nem túl őszinte válasz - Sajnálom, hogy belekeveredtél ebbe az egészbe - Dani végül a lányra emelte a tekintetét. A szemei tele voltak bűntudattal, és fájdalommal, ami arra ösztönözte Laurát, hogy megölelje.

- Sajnálom ami azzal a kislánnyal történt - szólalt meg együttérzően Laura, miután elváltak egymástól. Dani zavarodottan nézett vissza a nőre. Mégis honnan tudhatta? Biztos volt benne, hogy egy szóval sem említette neki a dolgot. - Újságíró vagyok, emlékszel? - kérdezett vissza kedvesen - A barátnőm írt az esetről.

Laura emlékezett rá, hogy alig egy héttel ezelőtt Mariann sírva hívta fel, miután elkészült a kis Anna haláláról szóló cikkel. Kollégája maga is édesanya, és a kislánya szintén két éves volt, akárcsak Anna. Bár újságíróként félre kellett volna tennie az érzelmeit, képtelen volt ezt megtenni. Könyörgött a főnökének, hogy adja át másnak a sztorit, de ő lerázta annyival, hogy senki másnak nincs rá ideje. Nem volt más választása, neki kellett beszélnie az édesanyával, a tűzoltók főnökével, és a kórházzal is. Érzelmileg nagyon megviselte ez az egész, így Laurához fordult lelki támaszért. A nő tőle tudta meg, hogy három tűzoltót szabadságra küldtek a történtek miatt. Dani és Judit beszélgetéséből végül teljesen világossá vált számára, hogy jövőbeli lakótársa egy közülük.

- Nem a te hibád, ugye tudod? - Laura maga is a könnyeivel küszködött, miközben megpróbálta felvidítani a férfit. Dani továbbra sem szólt semmit, csak állt némán, leszegett fejjel.