A lakótárs

1. rész

Hosszú nap volt a mai. Dani legszívesebben kitörölte volna az emlékezetéből annak az autóbalesetnek a képeit, amelyhez még reggel hívták ki őket. Általában nem volt gondja a durva jelenetekkel, és félre tudta tenni az érzéseit, ám ez az eset kifogott rajta. De hogy is ne tette volna? Egy kétéves kislány holttestét halászták ki egy felismerhetetlenségig roncsolódott autó hátsó üléséről. Nincs az a tűzoltó, akit ne viselne meg egy ilyen tragédia.

A telefonja után nyúlt, remélve, hogy az segít elterelni a gondolatait. Nos, nem így történt. Hüvelykujjával céltalanul görgette végig a Facebook idővonalát, miközben ismerősei "tökéletes" élete köszönt vissza rá. Egy általános iskolás osztálytársa a hétvégi nyaralójából jelentkezett be, míg egy korábbi barátnője, épp az eljegyzését kürtölte világgá a közösségi média segítségével. Persze arról elfelejtette tájékoztatni a nagyközönséget, hogy hónapokig csalta leendő férjét. Dani gyomra felfordult a sok képmutató embertől. Ítélkezni mégsem tudott felettük, hisz ő sem volt különb. Az adatlapját egy tucatnyi bulizós kép ékesítette, és mindegyik más-más lány társaságában készült. Valahogy mégsem érezte azt, hogy ezzel bármi gond lenne. Tisztában volt vele, hogy erkölcsileg olykor igencsak megkérdőjelezhetőek a tettei, de úgy gondolta, neki már édes mindegy. Nem tartotta magát jó embernek, és szentül hitt abban, hogy emiatt nem is érdemli meg az igazi boldogságot.

A gondolatai közben még mindig a kislány körül forogtak. Egyszerűen képtelen volt kiverni a fejéből azt az aprócska, élettelen testet. Mint megtudta, Annának hívták. Az édesanyjával épp a bölcsődéből tartott hazafelé, amikor egy sebességhatárt betartani képtelen frissjogsis huszonéves beléjük rohant egy keresztezésben. Persze neki semmi baja nem lett. Az élet néha kibaszottul igazságtalan.

Pár percig néma csendben ült az ebédlőasztalánál, majd a tekintetét az előtte tornyosuló hatalmas papírkupacra szegezte. Már vagy két hete nem olvasta el a leveleit. A reklámújságok rengetegéből gyorsan kiválogatta a számlákat, és a befizetési határidő alapján megpróbálta őket fontossági sorrendbe állítani. A halaszthatatlan csekkek borítékára piros alkoholos filccel rajzolt egy ikszet, míg a kevésbé fontosakat feketével jelölte. Vagyis, jelölte volna. A vége ugyanis az lett, hogy az összes boríték piros színben díszelgett.

Egyedülálló férfiként a fizetéséből igazából kényelmesen megélhetett volna, ha egy kicsit is odafigyel a kiadásaira. Ám az életstílusával ez teljesen összeegyezhetetlennek bizonyult. Pár nappal ezelőtt például az éppen aktuális randipartnerét a város legdrágább éttermébe vitte, csak azért, hogy lenyűgözze, és az estét biztosan a hálószobájában fejezzék be. A terve bejött - mint ahogyan máskor is - de a bankszámlája egyenlege rohamosan csökkent.
Tisztában volt vele, hogy el fog jönni az a pillanat amikor kifogy a pénzből, de próbált nem tudomást venni a dologról. Az egyéjszakás kalandok olyanok voltak Dani számára, akárcsak a drog. Az adott pillanatban földöntúli boldogsággal töltötték el, amihez kíméletlenül ragaszkodott. Ezek jelentették számára az egyetlen örömforrást az életben. Tudta, hogy ez az egész nem valóságos, és csak ideig óráig tart a hatása, de ha már magát a boldogságot nem kaphatta meg, megpróbált legalább annak az illúziójában élni. Nem adhatta ezt fel. Pénzt kellett valahogy szereznie.

Körbenézett az otthonában. Hatalmas terekkel rendelkező belvárosi ház volt, amit még az édesapja halála után örökölt meg. A konyha, az ebédlő és a nappali tökéletesen kivitelezett amerikai stílusban olvadt egybe a földszinten, míg az emeleten két fürdő és három hálószoba kapott helyet. Közel sem használta ki az összes szobát, a felső szintre csak fürdeni és aludni járt fel. Többször megfordult már a fejében, hogy eladja a házat, és beköltözik egy kisebb lakásba, de édesapja emléke miatt végül mindig visszakozott. Beleborzongott a gondolatba, hogy egy idegen mászkáljon azon a helyen, ami neki az egész gyerekkorát jelentette.

Az egyik asztalon heverő újságon megakadt a tekintete az albérleteket kínáló rovaton. Ekkor jött az ötlet. Mi lenne, ha befogadna maga mellé egy lakótársat? A pénzügyi gondjait pillanatok alatt megoldaná, ráadásul lenne egy kis társasága is. Gondolkodás nélkül maga elé kapta a laptopját, és feladott egy hirdetést.