A lakótárs

5. rész

- Ne haragudj, most mennem kell - Dani összeszedve minden erejét, a nőhöz fordult. A hangja még mindig remegett, amiből tudni lehetett, hogy közel sincs jó állapotban. Laura nem akarta így magára hagyni, de nem igazán volt más választása. A férfi burkoltan a tudtára adta, hogy nem kíván tovább egy légtérben tartózkodni vele, tiszteletben kellett tartsa a döntését.

- Persze - felelte a lány halkan - De ha valami van, kérlek hívj fel! Itt a számom - a táskája mélyéről előhalászott egy apró papírcetlit, és átnyújtotta Daninak - Holnap reggel átjövök, és megbeszéljük a többit.

- Okés.

Laura egy utolsó pillantást vetett a férfira, abban reménykedve, hogy meggondolja magát, és maradásra bírja. De Dani nem szólt semmit. Lélekben egy nagyon sötét helyen járt, nem akarta magával rántani a lányt. Bármennyire is azt szerette volna, hogy továbbra is kettesben töltsék az elkövetkező perceket, tisztában volt vele, ezt a harcot egyedül kell megvívnia.

Miután elhagyta Dani lakását, Laura útja a kedvenc kávézójába vezetett. Az utcán keresett magának egy szabad asztalt, és helyet foglalt. A gondolatai közben továbbra is a férfi körül forogtak. Talán vissza kellene mennie... Mi lesz, ha Dani valami hülyeséget csinál? De miért is érdekli? Hisz csak ma találkoztak. Közel tíz perccel később, egy korabeli, öltönyös srác bukkant fel mellette. Laura először észre sem vette.

- Na, megvan az álomlakás? - foglalt helyet a férfi a lánnyal szemközti széken.

- Kornél... Te hogy kerülsz ide? - kérdezett vissza Laura meglepetten.

- A közelben volt dolgom, és láttam, hogy itt vagy - magyarázta - Remélem, nem bánod, hogy csatlakoztam hozzád.

Kornél az a típusú srác, akit a romantikus filmek Mr. Tökéletesnek festenek le. Szálkás testalkat, szőke haj, és mindezekhez még igéző, kék szem is párosul. Az előnyös külseje mellett, viszont a belső tulajdonságai sem elhanyagolhatók. A férfi a legrosszabb napján is hihetetlenül kedves volt mindenkivel.

Körülbelül két hete találkozgattak Laurával, miután Mariann egy céges bulin bemutatta őket egymásnak. Elég hamar megtalálták a közös hangot, és mindenki számára úgy tűnt, a kapcsolatuk az idők végezetéig fog tartani. Nos, kívülről talán tényleg így látszott a dolog, ám Laura közel sem ezt érezte. Szerette Kornélt. Komolyan. De nem volt belé szerelmes.

- Nem - hangzott el a válasz

- Szóval, mi a helyzet a lakással?

- Sikerült találnom egyet - Laura hangjában volt némi keserűség, amit Kornél persze azonnal kiszúrt. Nem igazán volt jellemző a búskomor hangulat a lányra, így a legapróbb jelekből is rá lehetett jönni, ha valami nem volt rendben vele.

- Mégsem vagy túl feldobva.

- Hosszú történet - zárta le ennyivel a dolgot Laura - Mesélj inkább te, milyen volt a mai tárgyalásod?

Kornél közel fél éve dolgozott az ügyészségen mint ügyészségi fogalmazó, és imádta a munkáját. Mondhatni, elég jó is volt benne.

- Elhalasztották - szólalt meg kissé kedvtelenül - Ma egész nap papírokat intéztem.

Kornél észrevette, hogy Laura egyáltalán nem is figyel a szavaira. Szemeivel az étlapot bámulta, de fejben valahol teljesen máshol járt.

- Laura! - szólt a lányra kissé erőteljesen, mire az azonnal visszatért a valóságba.

- Igen?

- Mi van veled? - kérdezett rá Kornél.

Laura a székében mocorogva próbálta meg húzni az időt, hogy minél később kelljen választ adjon a férfi kérdésére. De tudta, hogy sokáig nem kerülheti el, így végül mégis úgy döntött, nagyon vázlatosan felvázolja neki az eseményeket.

- A pasinak, aki a lakótársam lesz, nem volt túl jó napja - árulta el végül

- Pasinak? - Kornél ezt az egy szót hallotta ki az egész mondatból. Soha nem volt az a kimondottan féltékeny típus, ám az a tény, hogy a barátnője egy ellenkező nemű emberrel készül összebútorozni, elég rosszul érintette. Nem, mintha nem bízott meg volna Laurában, hisz a kapcsolatuk ezen a téren elég jól működött, ugyanakkor abban a bizonyos "pasiban" már kevésbé. De amint elhagyta a száját ez a kérdés, meg is bánta, hogy feltette. Laura ugyanis elég rosszul fogadta.

- Ne aggódj, nagyobb gondja is van, minthogy velem flörtölgessen.