Szükséglet [BTS Yaoi ff.]

III.

Jó olvasást!xoxo.❤

Mi a fasz az a múzsa? Valami inspirációs személy? Jó, nem baj. Ha boldog az csak jelent valamit.

Boldogan kezd el írni, és fejére teszi fülesét. Mintha itt se lennék. Kicsit szomorú vagyok, mintha kihasználna. Igen ez kihasználás.
Törödj bele, ez még csak a kezdet, nem csak ennyiben fognak kihasználni.

Feltápászkodok és elhagyom a szobát, csak utánam néz és vállat ránt, bunkó.
Hova menjek most? Jungkook, Taehyung, Yoongi kilőve.
Az a gyerek, Hobi. Túl vidám. Tuti nem olyan romantikus vagy mi.
Jin vagy Namjoon. Mindketten helyesek, de inkább az előbbi őt még nem ismerem annyira. Mintha a többieket ismerném...
Visszafordulok a folyosón és elhaladok a nappaliban. Még egy folyosó. Ez a ház egy kibaszott labirintus.
Benézek az egyik szobába, Jint pillantom meg aki a tűzhelynél ügyködik. Szóval ez a konyha.
Betrottyogok és leülök a pulthoz.

-Biztos éhes vagy, igaz? - fordul felém serpenyővel a kezében.

Ártatlanul bólintok, csak mosolyog és visszafordul.
Bacon szag van, remélem ez tényleg az! Rég ettem, mikor eljöttem ide akkor is indulás előtt ettem egy-két falatot, és ennyi.
Míg nincs kaja addig a körmömet rágcsálom. Pár perc múlva egy tányér érkezik elém. Teli szalonnávál, tojással és zöldségekkel. Aww.

-Finomabb a körmöd? - nevet fel tettemen.

-Neem, rossz szokás. - mosolygok vissza.

Egy villát ad kezembe és "Jó étvágyat" kíván. Elkezdem tömni magamat, biztos úgy nézek ki mint egy mókus akinek teli a pofazacskója. Egy ideig nézi ahogy eszek, majd megfordul. Egy poharat tesz le elém amibe ásványvizet tölt.

-Köszönöm, finom volt! -hálálom meg, miútán elfogyasztottam.

-Nincs mit! - borzol hajamba jókedvűen.

-Jin, hány éves vagy? - kérdezem két korty között.

-25. 10 év van köztünk. - nyitja tágra szemeit, majd elneveti magát.

10 év, nevet rajta, de igazán drasztikus. Ha ő ennyi a többiek? Remélem nem ő a legkisebb...

-És a többiek?

-Háth ohm. Namjoon az 23, Yoongi 25, Hoseok 24  Taehyung 22 és Jungkook 20. Ő a legkisebb, de egyben a legférfiasabb. Legalábbis szerintem. - pirul el, majd kínosan felnevet.

A legkisebb tag és köztem is 5 év van. Ez egy kicsit sok....Hagyjuk Jin tuti nem szeretne belém. Hisz taknyos pulya vagyok!
Ahh fogalmam sincs mit csináljak.

-Én megyek ledőlök. Holnap korán kelünk, addig pihenek néhány órácskát. Na szia! - búcsúzik el Jin, és elmegy.

Minek kelnek korán? Lehet mennek valahova. Idolok, nekik heti szinten van valami. Fotózás meg anyám kínja. Lehet itt hagynak, és akkor megszökhetek!

Felpillantok az órára, még csak 11 az idő?! Ilyen nincs..Minek ment ez aludni délben? Jó értem hogy mennek holnap valahova, de ez akkor is sok.

Felállok és a tányért az mosogatóba helyezem. Talán el is mosom. Csak mert kedves vagyok.

Egy kis mosogatószert nyomok a szivacsra és elkezdem sikálni. Az olajfolt nem könnyen jön le.
Szeretek játszani mosogatás közben, a habok cukik. Hopp egy és még egy, kipukkant.

Elmosolyodok a buborékok kipukkanásán.
Gyermeki játszadozásomat a csempén hallható csupasz lábak zavarják meg amik egyre hangosodnak.
Csak ne Jungkook legyen, csak ne ő!

-Mit csinálsz? - kérdezi egy rekedtes hang. Taehyung. Övé ez a hang.

-Elmostam a tányért. - suttogom.

-Még a végén hasznunkra válsz! - nevet fel. -Tudtam hogy te kellesz.. - dörmögi fülembe.

-A poharat még nem mostad el? - kérdezi és közben tenyerét enyémre rakja.

-Így kell nézd!

Kezébe veszi a poharat és a kezemet írányitani kezdi sajátjával.

-Ha elég tág behelyezed két ujjad, de ha még jobban akkor négy ujjadat. Nézd ez elég tág és befér 10 ujjunk is! - ezzel a mondatával elkezdi kezünket ki be húzogálni.

Lányos zavaromat nem tudom elrejteni hisz ég a pofám a tette miatt, és mert keményedő ágyéka nyomja fenekemet.

-Ügyes vagy, csinálhatod egyedül is! - elengedi kezemet és vár.

Most mit csináljak? Tiszta égő ez a helyzet.
Megengedem a vizet és leöblítem a poharat, száját csak félre húzza és odébb áll.

-Menj szólj Jungkooknak hogy hívom! - parancsol rám.

Keze hatalmasat csattan faromon mire felszisszenek, csak felnevet majd megindulok. Megint bolyonghatok, csodás. Most a seggem is fáj ráadasul, amiatt a tepsitenyerű miatt!

Figyelem az ajtókat hátha van valami jelzés, ilyesmi. Egy ajtóra van valami írva.
JK, mint Jungkook? Na hátha. Lenyomom a kilincset és sötétség fogad.

-Jungkook. - suttogom, lehet alszik, vagy itt sincs.

-Hmm? Gyere ide.. - hallom meg morcos hangját a szoba sarkából.

-De ne oltsd fel a villanyt!

Akkor majd kitöröm a nyakamat ha elesek valami szarba!
Kezeimmel tapogatni kezdek, hm ez itt egy íróasztal előtte egy szék.

Hirtelen bevágom a lábujjamat valami nagyon keménybe és némán feljajdulok.

-Jungkook... - suttogom könnyeimmel küszködve.
Legalább nem látja a sötétben hogy minjdárt meghalok.

-Itt vagyok... - érinti meg kezemet.

-Taehyung küldött, hívat. - lépek előrébb.

-Nem hallak, gyere közelebb.

Pár lépést még előre megyek, de már lábamat súrolja az ágy széle.
-Jungkook. - suttogom hangosabban.

Ne szórakozz már, a szoba másik végéből hallott itt az orra előtt meg nem? Hogy van ez?

-Chim, süket vagyok.. - suttogja vissza, mintha hangnemében némi csalafintaság bújna meg.
Mocorgást hallok meg, végig simítok az ágyon. Ez a tenyere? Kezem feljebb téved, de vigyázva nehogy azt mondja hogy letapiztam..
Érzem éles állcsontját, majd puha párnáit. Miért fogdosam az ajkait? Olyan puhák, meghúzodnak vonalai, csak nem mosolyog?
Kezeit derekamon érzem meg és hirtelen behúz mellé.
Közben ajkait is megérzem sajátjaimon, az ilyen puha ajkak csak jól csókolnak.
Ismét rák vörös színű lehetek, szerencsére ezt sem látja. Gyönge kezeimet hajkoronájába vezetem. Elválik tőlem és vállamba bújik, Istenem olyan cuki! Fedetlen nyakamon meleg leheletét érzem, halk szuszogását lehet hallani csak a csendben. El sem hiszem hogy 5 év van köztünk..

Szorosan átkarol, levegőt is alig kapok szorításától.

-De Taehyung... suttogom fülébe.

-Ráér... - dörmögi vissza.

Csak nem öl meg a vöröske, Jungkook nem akart menni pedig szóltam, engem ne hibáztasson! 

Pár percig még gondolkodok, Jungkook biztos alszik, hangosabban szuszog, ezért én is lehunyom pilláimat.