Szükséglet [BTS Yaoi ff.]

VIII.

Nem tettek semmit, idáig.
De tudom mint "haza" megyünk kapni fogok.
Csak kussban ülök helyemen, ujjaimat szorongatva reménykedve hogy valaki ellépi, és így tovább maradunk.
De nem, mintha mindenki direkt tökéletesen táncolna.
Hisz tökéletesek..
Jungkook szokatlanul komor, mintha mérges lenne rám, Yoongi meg úgy húzogatja szemöldökeit mintha tudná mi fog történni.
Hisz tudja is, ezek szerint.
Vöröskéről ne is beszéljünk, tekintetével már vagy hatszor megdugott, a többieket nem nagyon érdekli sorsom. Egyszer-kétszer szomorúan pillantott rám Hobi vagy Jin. A vezér meg magasról tesz rám.

Pár perc múlva leáll a zene mire mindenki kidől a padlón.
Az izzadság csak úgy csorog belőlük, nem csoda, ennyit ugrálni. Tesin nem csináltunk ilyeneket, csak elflangáltam a köröket.
Jungkook rámutat a mellettem lévő táskára, miszerint vigyem oda, gondolom.
Felkapom és mellé lépkedek és átnyújtom. Mindenkinek ad egy üveg vizet, amit elég gyorsan lehúznak.
Nagyon szomjasak lehettek.

Feltápászkodnak majd kifelé vesszük az irányt.
Nem engedik hogy hátul menjek, már félnek hogy megint megakarok szökni. Így hát Vöröske, Jin megy mögöttem én meg Kook mellett Yoongival egyetemben a másik oldalamról, elől pedig a többiek.
Beszállunk a járműbe, furcsa módon az ablaknál ülhetek.

》》》

-Én elmegyek letusolni. - jelenti ki épp hogy belépve az ajtón Hobi.

-Ch, mindig te mész először. - cammogja Yoongi lehajtott fejjel.

-Akkor fürödjünk együtt! - kiált fel Hoseok vidáman mire csak egy szemforgatást kap. Szegényke.

-Felőlem azt csináltok amit akartok de ne veszekedjetek! Én megyek ledőlök.. - mondja a vezér miközbe elindul.

Hatalmasat ásít Jin, majd veszi példáját és megindul.
És megint egyedül maradtam a perverzekkel..

-Na szóval, mi az hogy elakartál szökni? - ragad karomba Taehyung így szembe fordít vele.
Szemöldököt húzogatva várja válaszomat, de hiába, mit mondjak? Ne tán azt hogy sajnálom? Háta mögül rápillantok Jungkookra aki csak megrántja vállat és elcsoszog.

-Hé, hova mész? Nem játszol? - kiált utána
Vöröske.

-Nem, nincs kedvem hozzá, fáradt vagyok. Helyettem is dugd meg! - ordít vissza gúnyosan.
Fulladjon meg..

-Hallottad. - bólogat mosolyogva. Gyere csak. - vállára kap, de közben Yoongi hívást kap így lemarad.
Ellenkeznék, de már minek? Ebből már nem mászok ki sehogy...
Lábával berúgja az ajtót amitől enyhén megrezzenek.
Ráhajít az ágyra ezután leveszi felsőjét és felém kezd kúszni.
Ajkait megnyalja, s ujjaival ingemet kezdi el kigombolni, kevesebb sikerrel.
Látom ahogy arcát átveszi az ideg, majd egy mozdulattal ketté szakítja az anyagot.

-A faszom baszakszik vele! - sziszegi fogai közül, de mikor meglátja a pólót rajtam tágra nyitja szemeit.
Inkább leveszem magamtól, valami ruha kéne estére, mindig csak koldulok..
Miután eltávolítom az anyagot azonnal nyakamnak esik, s elterít az ágyon.
Nagyon fáj ahogy harapdálja, szívogatja, néhány könnycsepp ki is csordul szemeimből.
Hirtelen ajkaimra téved, amikbe mint valami cseresznyébe úgy harap bele.
A rohadt életbe, szegény párnacskáim, tiszta csúnyák már..
És úgy érzem megint elindult a vér belőlük..

-Fájni fog. - suttogja fülembe, majd abba is bele harap enyhén.

Kicseszett kannibálok.

Semmi szó nélkül lerántja nadrágomat, vele együtt boxeremet is.
A látványtól megnyalja ismét ajkait és szemöldököt vonva felpillant rám.