Szükséglet [BTS Yaoi ff.]

XI.

Jó olvasást!🤗

Már pár napja egy szobába lakok Jinnel, s mint kiderült nem olyan beteg mint a többiek.
Esténként sokat beszélünk, komolyan mint valami legjobb barát, megért, meghallgat.
De néha eszembe jut mikor rátámadt nyakamra, mint egy vámpír.
Jungkookkal a napok alatt nem találkoztam. Vagy egyáltalán mással.
Bent ettem, Jin behozta a kaját. Így egyeztünk meg.
Magyarul be vagyok zárva a szobába.
Ennél az is jobb volt mikor szabadon mászkálthattam, de kedvükre játszhattak velem.
A vacsora idő közeledett, mikor nyílott az ajtó.
Szobatársamra számítottam, de nagyon meglepődtem mikor Jungkook lépett be.
A szívem zakatolt, és a levegőt sem vettem szabályosan.
Egy tál leves volt a kezében, amivel leült mellém.

-Szia. - köszön mosolyogva, ami még jobban meglep még érkezésénél is.

-Hali. - motyogom majd tekintetemet a gőzölgő ételre vezetem.

Nem, nem azért mert annyira éhes vagyok, csak mert annyira kínos ez a helyzet.
-Rég láttalak. - teszi kezét vállamra. Érintésétől megrezdülök, hisz olyan csúnyákat mondott nekem, megbántott. Szinte haragszok rá.
Picit arrébb húzodók tőle, félek mit reagál erre.
Sóhajt egyet, aztán közelebb csúszik.

-Figyelj. Sajnálom ha megbántottalak, de nem tehetek róla..

Bárcsak ne mondtál volna ekkora baromságot, ez nem is bocsánatkérés.
Összehúzott szemöldökkel pillantok felé, mire realizálódik benne is hogy mekkora hülyeséget mondott.

-Talán tehetek róla? - kérdezi.

Csak bólogatok és remélem nem bánt ezért.

-Tudod, te vagy az egyetlen személy akit szeretek. - motyogja orra alatt.

-Te szeretsz? - kérdezek vissza, mivel alig hiszem el.

-Persze, ezt olyan nehéz elhinni? - akad fenn hangja.

-Mindig bántasz. - suttogom, de még így is meghallja.

-Attól még szeretlek. Tudom hogy néha mogorva vagyok meg bunkó. De azért még van szívem, és tudom hogy a többiek csak kihasználnak, játszanak veled.
Tudom hogy utálsz minket és haza szeretnél menni, azt is tudom hogy most is arra gondolsz hogyan lehet elszökni.

-De értsd meg, nem mehetsz el. - emeli meg hangját de a végére elcsitul.

-De miért? - kérdezem meg óvatosan. (ÁBEEELXD)

-Gondolkodj. Szerinted hogy hatna a médiára hogy a híres k-pop banda tagjai elraboltak és megerőszakoltak egy 15 éves fiút!?

-De..

-Nincs, de. Nem mész sehova és kész. - zárja le a témát.

Mintha a harag úrrá lenne rajta, kezét ökölbe szorítja, alkarján végig futnak a kidagadt erek.
Inkább a kajáról kérdeztem volna és nem basztam volna fel az agyát.
Hatalmasat fújtat és kezembe nyomja a tálat.
Szó nélkül kimegy, hátra hagyva engem a már kihűlt levessel.

Elfogyasztom a hideg ételt, de úgy döntök hogy most én viszem ki az edényt.
Mint egy gazella, aki kimerészkedik az oroszlánok közé.
Halk léptekkel kiosonok a konyhába, de meglátom hátulról Vöröskét.
Pont neki kell itt lenni, pont ő hiányzott.
Legalább valami értelmes dolgot csinál, mosogat.
Nem figyel rám, csak bele rakom a mosatlanokhoz a tányért.

-Mi a f*sz?! - horkan fel, majd meglátja arcomat.

Azonnal perverz mosolyra húzza ajkait, amiket szóra is nyit.

-Csak nem Chim? De rég láttalak. - mondja incselkedő hangnemében.

Bólogatok de nem szólok semmit, inkább próbálok visszamenni de kezem után kap.

-Nyaaa. Itt akarsz hagyni? Beszélgess már velem. - karolja át egész testemet.

-Engedj el, kérlek. - mondom végén a varázs szóval.

Csak még jobban megszorít, de épp közbe lép valaki.

-Sziaa, ChimChim, gyere csak beszélgessünk. - ránt ki hirtelen karjából Jin.
Egészen a szobáig rángat. Majd leb*sz szószerint az ágyra.

-Te mégis mi a f*szt csinálsz? Ennyire hülye vagy? - kiabál velem. - Mit beszéltünk meg? Hogy nem mehetsz ki? A te érdekében. - csap rá asztalára.

-De nem tudtam h..

-Nem tudtad hogy ott lesz? Mit gondoltál hogy nyaral?!! Szerintem te direkt csinálod csak hogy megb*sszanak. K*rvának érzed magad? - lép közelebb hozzám.

Most mindenki idegbeteg? Már kezdek félni, még Jintől is. Azt hittem ő nem olyan.
Nem olyan a f*szt.
Hátrébb csúszok az ágyon mire felém hajol.
Erősen megmarkolja mindkét vállamat, és nyakamra támad. Rohadt erősen szívja ki minden ponton ami elé tárul.
Nem tudok mit tenni, csak segítségért kiáltani egyetlen személyhez.

-Jungkook! - kiáltom el az ismerős nevet.

-Kussolj! - tapasztja be azonnal egyik kezével számat.

Próbálok kiszabadulni, de nem megy.
Pont ő akarta hogy ne bántsanak, erőszakoljanak meg. De végül ő teszi meg.
Rohadtul megbíztam benne.

Már épp feladtam, mikor hirtelen kicsapódik az ajtó, de nem látom ki az.
Leszedi rólam Jint, és ekkor látom meg Jungkookot.
Öklével akkor ütést mér be a másik arcába hogy még én is megérzem..

A gyönyörű arca!

Egy újabb ütés és még egy. Nem tudok mit tenni.
Csak kiabálni hogy hagyja abba.
Már a többiek is bejönnek, persze a Namjoon-nak van annyi esze hogy közbe lép.
Csoda hogy még él, az arca csupa vér.
(Mekkora rím!)
Az okosabb kiviszi mindkettőt, ő még ilyenkor is halál nyugodt.

-Mi a gyász történt?? - ront be Vöröske is egy szál boxerban.

-Jungkooknál elgurult a gyógyszer. - vágja oda Suga.

-Atyám, néha úgy érzem én vagyok a legnormálisabb a bandában.

Mindenki nagyot néz V-re, aki csak megrántja vállát.
Egy sóhaj kíséretében elhagyják a szobát, kivéve a boxerben lévő "uraság".

-Jól vagy? - kérdezi miközben leül mellém.

-Nem. - hajtom le buksimat, és ismét könnyeimet kezdem hullajtani.

-Ezért ne sírj, rendbe jön Jin. - simogatja meg hátamat, majd ölelésébe zár.

Hát igazából nem Jin miatt aggódok, inkább Jungkook érdekel.
Mi történt vele? Mi volt ez a hirtelen düh kitörés?
Lehet csak engem akart megvédeni, de elég lett volna csak leszedni rólam.
Nem kellett volna ehhez összeverni.

Csoda tudom, egy évtized után hozok részt. Blabla.
Nem akarok magyarázkodni, mert napestig tartana. Elég az is hogy élek és virulok.
Ha minden jól megy 1-2 részt tervezek hetenként.
Plusz szeretnék egy bejelentést tenni is a másik sztorival kapcsolatban. Gondolj a legrosszabbraxd
Szeretnék 1 új sztorit felrakni. Kettőt*
Lehet nem kéne de ez van.
Így döntöttem.