Szükséglet [BTS Yaoi ff.]

X.

Hatan ülünk a nappaliban, közben egy filmet nézünk. Namjoon a szobájában van, dalt ír vagy mi.
Kissé kellemetlen Jungkook ölében ülni, de nem ellenkezhetek persze.
Nem is nagyon figyelem a filmet, csak akkor emelem rá tekintetemet mikor közbe vág a híradó.

-Park Jimin, 15 éves fiú. Szöulban veszett el, lehetséges hogy elrabolták. Ha valahol látják azonnal hívják ezt a számot: ---. - mellékeltek egy képet is rólam. Csak nem keresnek? Nem is tudom mióta vagyok itt.
Minden szempár rám szegeződik, ezért arcomat tenyerembe temetem.

-Kár hogy nem fog senki látni. - horkan fel vöröske, amit a többiek nevetése követ.
Még Jungkook is nevet, érzem. Legszívesebben elrohannék, de minek? Úgy is elkapnak.

-Szünet. Kell még popcorn. - ugrik fel hirtelen Hobi.
Lassan felállnak, az illető is akin eddig helyet foglaltam.
Egyedül maradtam Yoongival, nagyszerű..

-Gyere. - kap hirtelen csuklómba és húzni kezd, a fürdőszoba felé, asszem.

Betol a fürdőbe és kulcsra zárja az ajtót, remélem nem akar valami olyasmit csinálni, de fogadni merek rá.
Odalép a kádhoz, amibe behelyezi a dugót, majd vizet kezd engedni bele.

-Pocsék ez a ruha rajtad. - mondja gúnyosan végig mérve engemet.
Igaza van, nem tagadom.
Csak mosollyal reagálok, mire közelebb kezd lép.

-Inkább vegyük le. - suttogja, közben has felsőm alá nyúl.

Lágyan cirogatja bőrömet, s mellbimbóimat megcsavargatja.
Nyögések nélkül tűröm tetteit, amit egy kis idő után abbahagy. Hirtelen lekapja felsőmet, majd lecsússzantja nadrágomat is. Amugy is zavart a semmit nem takaró ruhadarab.
Magáról is lehalássza holmijait köztük boxerét is, majd beül a kádba.
Egyet biccent, természetesen veszem a lapot és lekapom boxeremet. Helyet foglalok vele szemben, feltűnően összefonja szemöldökeit egy morgás közepette.
Hirtelen kezembe kap és erősen megszorítja.

-Ide ülj. - parancsol rám gyilkos tekintetével, amit az előtte lévő kis helyre irányit.
Most muszáj?
Veszem a fáradságot és megemelem seggemet, csak az ő kedvéért..
Nagyon kínos a helyzet, előtte kell bedőlnöm...
Semmi seggre csapás nélkül megúszom, de mikor leülök megérzem tagját magamban.
Egy visítás csúszna ki, de befogja számat kezével.

-Mozogj. - suttogja fülembe, ezután lök egyet.

Átkarolja derekam, és fejét vállamra dönti.
Teszem amire megkért és lassan felemelkedek, majd le.
Pár  után már nem fáj annyira, inkább élvezem.
Nyögéseink sora tölti be a kis szobát és izzadságtól csattogó testünk.
Érzem már nem sok van hátra nekem, de előtte belém élvez Yoongi.
Mély rekedtes hangon jut a csúcsra amit az én kis vinnyogó nyögésem követ. Egyenesen a vízbe lövelem nedvemet.

-Szeretlek Jimin. - suttogja fülembe.

-Én is. - hazudom.

Mit tehettem volna? Azt mondom hogy én nem? Kicsit bántó lenne, és nem akarom tudni hogy mi történne utána..

A víz kicsit kihült ezért megengedi újra, de most engem is elnyel már.
Olyan nyugtató ahogy belep a folyadék, ahogy hallom a levegő vételét. A csend maga. Kell nekem egy kis relaxálás, és ha ezt Yoongival kaphatom meg, akkor felőlem.
Ezt a csodálatos pillanatot muszáj megzavarnia valakinek, mert miért ne?

-YOONGI! - kiabál és kopog egyszerre Jungkook.

-Mi van? - kérdez vissza az említett.

-Jimin? ~Csak nem hiányzom?~

-Velem van. - válaszol az idősebb mézes hangnemben.

Ahogy hallom nem érintette jól a válasz a fiatalabbat.
Feltételezem öklével, bele üt az ajtóba, majd cammogva, trappolva elmegy.
Félve felpillantok Yoongira aki csak szemet forgat és elmosolyodik.
Elég helyes fiú ez a Yoongi. Ha nem raboltak volna el, meg persze más lenne a helyzet, tuti járnék vele.(Kinem?)
Szemeimet lassacskán lecsukom, s engedem hogy elaludjak a picsába.:3

》》》

Embertársam rázgatására kelek, s mint akinek megcsipte a seggét egy méhecske felugrok.
Hogy kerültem az ágyba? Ez Yoongi ágya?
De szerencsémre más ruhában vagyok. Egy bő póló, meg egy melegítő nadrág. Végre. Valaki nem kezel úgy mint egy transzit. Vannak még csodák..

-Gyere. - biccent egyet ki, természetesen követem a nappaliba.
Véget ért ez a pocsék film. Mikor utoljára láttam még volt majd nem két óra belőle, de ezek szerint megnézték nélkülem. Se baj.

-Hol vannak a ruháid? - csattan fel szinte Vöröske.

Mint egy dilinyós, a szemei már kipattannak.
Nagyot nyelve pillantok a fekete hajúra, aki közbe szól.

-Kidobtam a g*cibe!

-Hogy merészelted? - szorítja ökölbe tenyerét Tae. - Többet ért mint az életed!

-Kötve hiszem. - kuncogja el magát Yoongi, majd átkarol.

-Többé nem akarom látni hogy hozzá értek a kis babámhoz. Ő az enyém. - jelenti ki a leghiggadtabban.

Erre a mondatára már Jungkooknak is és Hobinak is gyilkos tekintet jelenik meg arcukon. De nem annyira mint a vörösnek.
Meglendíti öklét az utobbi személy, de valaki nyugodt hangja közbe vág, mire megáll fél úton.

-Elég. - szól a vitába Namjoon.
Taehyung leáll, majd fogait csikorgatva leül.
- Szerintem kéne egy kis tér neki is. - néz rám ekkor.

-Minek az neki? - cammog egyet Jungkook. Ez fájt. Pont akitől a legkevésbé sem számítottam erre.

-Azért amiért neked. - Szeretnél egy kis teret? - kérdezi meg tőlem óvatosan.

Hirtelen borzalmas érzés járja át testemet, a sok utálatos nézés, szinte érzem ahogy lyukat égetnek belém. Kivéve két ember nem néz így rám. A kérdést feltevő és Jin.
Yoongi megszorítja vállamat, amitől szívesen felnyekkennék, de helyette aprót bólintok.

-Nagyszerű, akkor lakhatsz Jinnel. Nem kell mindig más ágyában aludnod, lesz egy sajátod. - mosolyodik el kedvesen.
Mindenki oszlásba kezd, V asszem idegbetegebb mint valaha, Yoongi úgyszint.
A legfiatalabb szomorúan rám pillant, de ő is elmegy.

Jin bevezet szobájába, ahol két ágy van. Van egy kis terem így, elvileg.
Ha tényleg teret akartak volna adni akkor egy saját szobát kapok, de ez is megteszi.

♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡

Jézus

Még élek!

Vannak még csodákxDD

Sziasztok barackocskáim.❤❤(de nehéz volt leírni😥)
Remélem tetszett a rész. Szerintem érezeni rajta hogy olyan mint én. (SzarxD) És nem, nem akarom sajnáltatni magamat. Tényleg így érzek.
Amikor kitettem a -Hi- részt, fejezetet vagy mit, nem hittem hogy ennyien írni fogtok alá, csak leszerettem volna írni hogy miért nincs rész. (Mert egy roncshalmaz vagyok.:/)
Na szóval nem hittem volna, blablabla. De helyette mit kaptam? Egy csomó cuki, aranyos (dik ezek szinonímák, de mindegy) szívmelengető commentet, hozzászólást kinek mi.
Nem válaszoltam egyikre sem, mivel nem akartam külön, inkább egybe.
Itt akartam volna megköszönni hogy ilyen kedvesek? vagytok velem, mégha én részt sem hozok);
De attól szeretlek titeket.(:
Úgy döntöttem nem törlöm le azt a részt.(hívjukígy) hanem meghagyom, magamnak. De önző vagyokxD. Eléggé "depis" vagyok.(szóismétlés);). És ezek a kis üzik úgy feldobták a napomat, hogy a depi eltűnt.
Nagyon köszönöm nektek!
Komolyan mondom megimádtalak titeket. ÉS majdnem megsírattatok. Hehe csak majdnem.😝😞
Aki eddig elolvasta, annak gratulálok. Mert én mindjárt meghalok.😂😂
Fogom folytatni, nyugi nem hagyom abba. Hát még egy csomó mindent terveztem bele. Hogy jól megdu...-ják Chimet. SPOILER!
XDDD

Na szóval sziasztok, remélem hamar "talizunk"!❤❤❤❤❤❤❤

U.i:vannak benne hibák, jóna este van