Szükséglet [BTS Yaoi ff.]

VI.

Az ébresztőóra idegesítő hangjára kelek fel, úgy látom nem csak én..

-Ehhhj, reggelt. -morogja.

-Neked is. Ilyen korán kelsz?

-Sajnos.. - dörmögi vissza.

Este eléggé mocorgott, meg is látszik, szélre húzódott és vitte az egész takarót. Mit tehettem volna? Lehúztam róla, és magamat takartam be vele. Ő meg had fagyoskodjon. De végül meglágyult a szívem a paplant kereső fiún így hát adtam neki egy keveset.
Most nekem is fel kéne kelni? De hisz hajnal 5 óra van!
Pár perc fetrengés után felkelt, majd ruhát kezdett el keresni.

-Egyébként, úgy döntöttünk hogy egyedül maradsz itthon. De ha valami szökéssel is próbálkozol megbánod. Nagyon. De nagyon. - fordul felém mondandója végén.
Nagyot nyelek, fenyegető pillantásán.

-És hova mentek? - kérdezem meg halkan.

-Fotózásra, délelőtt 10 körül haza érünk majd próbálni megyünk. - sorolja napirendjüket.

5 óra, megszökhetek annyi idő alatt simán. Ugye? Ugye? De mi van ha elkapnak fél úton? Nagy bajba kerülnék.

-Adsz egy pólót? - teszem fel újabb kérdésemet.

-Pfu, mennyi bajod van. Nesze bazdmeg. - vág nekem egy kék pólót.

Ez is nagy rám legalább.
Felveszem pólómat majd én is kipattanok a pihe-puha ágyikóból. Követem Taehyungot egészen a konyháig. Mindenki itt van kivéve Namjoont és Hobit. A két hétalvó. Nem hittem hogy Yoongi fent van. Ahogy kinéz nem annyira akart.. Jungkook szemöldököt húzogatva mér végig majd egy nagy sóhajt enged ki.

-Siess már Jin! Kell a kávé! - morogja fekete hajú.

-Ne nekem mondd! A kávéfőzőnek! Ő tehet róla. - mutat rá az említett tárgyra ami mindjárt lefőzi a kávét.

Morog egyet majd lefekszik az asztalra.

-Jimin. Ülj le. - utasít vöröske. Teszem amire megkér, közte és Yoongi között foglalok helyet.
Eléggé álmosak, és most főleg smink nélkül furcsák. Olyanok mint az átlagos fiúk. Helyesek így is mondjuk, Sugán kívül mindenki. Jó nem. De nagyon morcos. Hogy fognak kinézni ezek a fotózáson? Gondolom egy óra múlva kb. indulnak, még előtte esznek és elkészülnek. Vagy nem esznek? Jin nem csinál ételt csak teát és kávét. Később esznek? Én meg haljak éhen ugye? Kedvesek mondhatom..

-Chim, az én szobámba leszel míg haza nem érünk. Ott nem tudsz kiszökni, elég magasan van az ablak de amúgy is rácsok védik szóval semmi esélyed. - néz rám Jungkook ördögi vigyorral.

Nagyszerű bezárnak? Nem ellenkezhetek.
Azt hiszik hülye vagyok.
Tuti van valamilyen tárgy amivel kinyithatom az ajtót, onnan meg sima liba. Itt az alkalom most megszökhetek, bár félek, nagyon de nagyon.
Egyszerre lázító és furcsa érzés kap el, ha arra gondolok hogy ha most megszökök valahogy, akkor csak úgy itt hagyom őket szó nélkül? Idióta. Ez egy szökés nem búcsúzkodás.. Nem szeretnek, ahogy te se őket. Mint már említettem sokszor hülye dolgok járnak a fejemben.
Gondolataimból a kávéfőző hangja zökkent ki, ami azt jelezi kész van.

-Na végre. - morogja Yoongi.

-Tessék az erős feketéd. - rakja le Jin. És neked Kookie a tejeskávéd. - teszi le elé is.

-Nem tudom Jimin, te kávézol? Vagy inkább iszol teát? - fordul felém.

-Inkább tea. - mosolygok rá.

-Akkor tessék. - nyújtha felém.

Hm, jó forró. Lassan belekortyolok miközben megcsapja orromat illata. A nagymamám sokszor csinált nekem teát, csak mert megkértem. Azóta szegény meghalt, borzasztó.

Lassan ekortyolgatom az italt, már mindenki elment készülődni. Mit fogok csinálni? Elmosom a poharat, majd szétnézek a többieknél.

-Na Chim! - kiabál Jungkook. Elindulok a hang irányába, mindenki a nappaliban van. Immáron frissen indulásra készen.

-Jó legyél. Ha bármit csinálsz, kikapsz- lép közel hozzám vöröske, végig simít vállamon és erősen rászorít.

-Majd jövünk! - szól egy emberként Hobi, Namjoon és Jin.

-Gyere már. - rángat erőszakosan Jungkook, szobája felé.

-Ez fáj. - suttogom, de kicsit sem érdekli. Neki nyom gardrobjának amin hatalmas tükör van, ezután vérfagyasztóan szemembe néz.

-Rohadtul nem érdekel ha fáj. Fogtad? És elmondom megint:
Ha bárhogy szökni akarsz, vagy valami öngyilkossági kísérlettel próbálkozol akkor jusson eszedbe hogy fáj az első, főleg ha te nem akarod. Érted? - mondandója végén arcát belnyomta sajátomba, és vállaim is elzsibbadtak szorításától.

-Ig-igen. - dadogom elfordított fejjel.

Gúnyosan elmosolyodik dadogásomon, örül hogy megijesztett? Tenyerei lecsússzannak fenekemre, s fejét nyakamba fúrja.

-Jungkook, fura vagy. Nagyon fura, egyszer bántasz majd ezt teszed. Nem értelek.

-Muszáj elrontanod a pillanatot? - néz szemeimbe mélyen és számra tapad. Erősen alsó ajkamba harap amitől feljajdulok. Megérzem számban azt az ismerős ízt, a vér ízét.

-Jungkook!! Gyere már! - kiabál Hobi lentről. Felmordul és  kimegy. Hallom ahogy elfordítja a kulcsot a zárban, majd ahogy léptei halkulnak, ezután az ajtó csapodását és az autó hangját.

Elmentek.

Kipillantok az ablakon, amit tényleg rácsok biztosítanak kívülről. Egy fekete furgonnal távoztak. Tényleg magas az épület.
Ez Jungkook szobája, szétnézek addig míg lehet. Benézek a szekrénybe ami a hátam mögött van.
De hisz ez tele van cipővel. És a ruhái? Ha ennyi cipője van, akkor mennyi ruhája? Rengeteg.
Megpillantom magamat a tükörbe mikor is a frász kap el.

-Jézusom! - kiáltok fel.

De elnyomott képem van! És a nyakam. Tele van lila foltokkal. Megérintem a területet mire enyhén felszisszenek. Az alsó ajkamból kiserkent a vér, letörlöm ujjbegyemmel, majd beletúrok kócos hajamba.
Eléggé zsíros már, most lenne alkalmam lefürdeni de be vagyok zárva.
Van egy számítógép is a szobában, reménykedve bekapcsolom hátha nincs rajta jelszó. Míg elindul tovább kutakodok. Kinyitom az egyik szekrényt amiben egy doboz van.
Van rajta egy kulcslyuk, de hol a hozzátartozó kulcs?
Tovább keresgélek és megtalálom. Belehelyezem a kulcsot a dobozkába és elfordítom. Kattan a zár és feltárom a ládikó tetejét.
Bár ne tettem volna.
Egy csomó kép korombeliekről. Hol lányok hol fiúk.
Kiszívott nyak, megtépett haj.
Így néznek ki. Van amelyiken az utcán sétál a lány barátaival. Ez beteges!
Egy medál is van benne, itt meg egy gyűrű. Lejjebb nyúlok mikor is kezembe akad egy kép amelyen én vagyok.
Alszom rajta. Most készítették ezek szerint. Mivel előtte még nem jártam Szöulban ugye. De ezen a képen otthon vagyok.
Ez nem. Ez nem igazi!
Megfigyeltek már akkor?
Ijedten berakom és becsukom vissza. Ez eléggé megrázott.. nagyon. Jobb lesz ha inkább alszom.

Hi! Nagyon sajnálom hogy rég raktam ki): Nagyon sajnálom. Lehetséges hogy van benne helyesírási hiba. Azokért is elnézést!:/