Szükséglet [BTS Yaoi ff.]

VII.

-Chim, Chim. - suttogja valaki nevemet. Pilláimat lassan kinyitom és felülök. Jungkook van mellettem, miközben kezével combomat simogatja.

-Tessék? - dörzsölöm meg szemeimet, olyan jót aludtam, minek keltett fel?

-Gyere majd le. Addig kezdj magaddal valamit,öltözz fel, eléggé pocsékul festesz. - csapkodja meg combomat, miközben mélyen szemeimbe néz.

Időm sincs kérdezősködni mivel felpattan és kisuhan az ajtón. Fél 11-t mutat az óra, tényleg próbálni mennek. Hogy felejthettem el?

Valaki betakart, ki volt olyan kedves hogy érdekelte hogy fázom-e vagy sem? Érdekes.
A takaró végénél néhány ruha darabot pillantok meg, lehetséges hogy ezeket kell felvennem? Remélem, hisz eddig nem voltak itt.
Nehezen feltápászkodok és szemügyre veszem a textíldarabokat.
Egy kockás ing, egy fehér póló és egy bőr nadrág. Pont az én méretemben.. Nincs mit tenni, igaza van Kooknak pocsékul festek.
Felhúzom magamra a göncöket, ez a nadrág nagyon szűkös, pont ott ahol nem kéne..
A tükör előtt állva igazgatom még magamat, mikor nyílik az ajtó.

-Szia Chim.. - jön be az ajtón Yoongi.

-Hali. - köszönök vissza.

-Hm, de jó segged van. - nyalja meg perverzen ajkait és rácsap popsimra.

Az anyag hatalmasat csattan, szerintem még Kínában is hallani lehetett..

-A miénk vagy. - dünnyögi fülembe, amitől kiráz a hideg. - Nem mész többé haza. - suttogja ismét hallójáratomban, közben kezével rámarkol faromra.
Pár könnycsepp összegyűlt szemeimben, de nem engedem ki.
Nyakamra hajol és erősen ráharap, tiszta lila már a nyakam, mint valami szilva.
Egyre több helyen szívógatja meg gyenge pontomat, még cimpámat is.
Ajkaimra téved, s alsó párnácskámba harap.
Jungkook is ott harapta meg úgy, hogy már vérzett..
Ahogy érzem ismét kicsordult pár csepp vér.

-Induljunk. - szorítja meg erősen karomat és elkezd ráncigálni, le a lépcsőn. Lent mint mindig, mindenki ül, közben telefonozik.
Taehyung perverz tekintetével végig mér, de Jungkook csak egy rossz pillantást mutat majd mindenki kiindul.

Előttem mindenki beszáll a furgonba, míg Tae hátamnál marad.

-Jó segged van. - csap rá ő is. A picsába adtak nekem bőr nacit..
Beülök két nem olyan perverz ember közé, pontosabban Namjoon és Hoseok közé és élvezem az utat. Amennyire már csak lehet..
Legalább ők nem fognak össze-vissza fogdosni egész úton, remélhetőleg.
Pár forró tekintet érzek meg magamon.
Jungkook megállás nélkül néz, Tae hol engem hol telefonját és Jin is, csak ő huncut módon.

Útunk hamar véget ér, mikor is rám adnak egy napszemüveget és egy sapkát. Nincsenek is kint emberek..

Kiszállunk és az előbbi állításom hazugságnak bizonyul. Mindehol emberek, és a tagok nevét kiabálják.
Még Oppát is hallok a tömeg felől, de mit sem törődve sétálunk be a hatalmas épületbe.
Fejemet lehajtva követem a lábakat, amik egy tánc terembe vezetnek.
Elkezdenek lepakolni, s engem Hobi leint egy padra, pont velük szembe.
Szófogadóan helyet foglalok, és a fiúk nyújtásba kezdenek.

Pár perc múlva elindul egy zene, amit véletlenül sem ismerek, s egyszerre mint a szinkronúszók táncolásba kezdenek.
Nagyon jól csinálják, nem véletlenül idolok.
De a hangjukra vagyok kiváncsi nagyon.

-Bocs. - vakarja meg tarkóját Jungkook, mindenki pipán néz rá, majd újra kezdik.
Ezek szerint elrontotta.
Nem kéne annyit bámulnia, ennyire nem vagyok érdekes.
És hopp, még egyszer rosszul lépett.

-Pfuu, Jungkook. - szídja le Taehyung.

-Kussolj már! - szól vissza idegesen.

-Mert mi lesz ha nem? - lép közelebb hozzá. Mindjárt összeverekednek ennyiért? Mik ezek? Gyerekek?

-Hagyjátok abba. - áll közéjük Namjoon.

Egy cammogással lezárjak a veszekedést, majd újra gyakorolni kezdenek.
Jungkook nem véletlen rontja el, feszt engem néz.
Ezt Taehyung is észre veszi, amit nem hagy annyiban.
Elkezd felém közeledni, elém áll, s mintha eltakarná előlem a napot, olyan magas. Igazi gólem.
Egy fej csóválást mutat, majd ajkait fél mosolyra húzza.
Kezével bele kap ingembe, s mint egy rongybabát felhúz.
Izmai is  megfeszülnek atlétájában.
Nagy szemekkel figyelem mozdulatsorát, majd ahogy erősen ajkaimra tapad, és rohadtul ő is bele harap.
Nyelvét áttuszakolja szájüregembe és alaposan végig járja.
Ezután egy laza mozdulattal visszadob a padra, mint valami rongyot.

Értetlenül néz mindenki vöröskére, köztük én is.
Valamit odasuttog Jungkooknak, amit nem hallok akár hogy hegyezem fülemet.
De Jungkook, ő hallotta, idegesnek tűnik, amit Tae kinevet.
Nagyot csattan keze vöröskén.
Itt az idő.
Nem hagyja szó nélkül és öklével orrba vágja Kookot.
Most.
Próbálják leállítani a verekedőket, én pedig felpattanok és az ajtóhoz szaladok.
Hol a kijárat? Erre kell lennie.
Ott van, rohadtul ott van pár méterrel tőlem.
Végre kiszökhetek, haza juthatok. Ráhelyezem kezemet a kilincsre, mikor is..

-Ácsi. - húz vissza valaki.
Nem, nem lehet igaz.
-Szökni akarunk? - fordít szembe magával megállítóm, aki nem más mint Yoongi..

-Ezért a többiek pipák lesznek, nagyon. - mosolyog el ördögien.
-Tuti adnak valami büntit. A rossz Chimnek.

Erre nem gondoltam.
Pont ez a gyökér fog visszatartani.

-N-ne mondd el nekik. - dadogom félelmemben, amit csak nevetéssel díjaz.

-De, elmondom, azért is. - nyútja ki nyelvét pimaszul. -De ha leszopsz akkor nem. - nyalja meg ajkait perverzen.

-Jó.

Elkezd valami szobába hurcolni, majd kulcsra zárja az ajtót. Dolgomat gyorsan elvégzem, és vissza igyekszünk.

-Hát ti? Hol voltatok? - kérdezi Tae, kicsit vérző orral.

-Szökni akart. - jelenti ki Yoongi, a kis rohadék.

Minden szempár rám szegeződik, Jungkooké nagyon ideges.
Hogy tehette ezt velem? Megígérte hogy nem mondja el. Ezért mit fogok kapni.
Hobi és Jin csak meglepődve néznek, míg Tae és Kook már olyan tekintetet mutatnak hogy tudják már mit tesznek velem.