↪️2/4↩️

145 7 0
                                    

Szombat reggel
Reggel felkeltem 10-kor és lementem anyához hogy köszönjek neki. Amikor leértem azt vettem észre hogy senki sincs otthon rajtam kívül.
Reggeliztem majd felmentem a fürdőbe át öltözni és indultam a kosárcsapathoz.

Útközben összefutottam Simonnal és együtt mentünk tovább.

-Szia te is jössz az edzésre? - kérdeztem Simontól miközben felmértem mi is van rajta.
-Nem, most nem -mondta a földet páztázva.
-Hogy hogy? -aggódtam érte.
-Áhh nincs semmi csak beteg lettem-mondta.
-Oh akkor jó na én mentem akkor a suliba- nyugodtam meg.

Amikor elköszöntem tőle én mentem tovább a suliba ő pedig az orvoshoz.
Amikor beértem még senki sem volt ott csak én ezért gyorsan át öltöztek az edző ruhába és megragadtam egy labdát és gyakoroltam amíg a többiek meg nem érkeznek.

Ez az edzés most más lesz mert egy másik iskolából is jönnek, mert nekik javítják a torna termet ahol gyakorolni szoktak, és most hozzánk jönnek gyakorolni. Vagyis ellenük fogunk játszani.

Eléggé megörültem amikor megtudtam hogy náluk is van egy lány.
-Legalább a szünetekben lesz kivel lányos dolgokról beszélgetnem.

Egy rövid idő után mindenki megjött. Egy kicsit beszélgettünk aztán nekiláttunk az edzésnek.
A másik csapatban volt egy kicsit túlsúlyos fiú.
Annyira nem zavartalan magam vele mert attól hogy egy picit duci még lehet egy jó játékos is.

Már az edzés úgy fél órája mehet és amikor nálam volt a labda valaki hírtelen nekem esett és én én a földre zuhantam .

Arra figyeltem fel hogy Simon fut be a terembe. Mindenki engem nézett de csak a terembe rohanó Simon cselekedett.

Simon ordított a többiekkel hogy hívják a mentőt de mindenki levolt sokkolva a baleset miatt.

Ki a fene ugrott Lizzynek?! - ordibált Simon.

A fiúk a dagira nézett és Simon neki ugrott.

Tesó legalább te ne veszítsd el a fejed - mondta Zack rám pillantva

Simon leszállt a dagiról és hozzám rohant. Rám nézett megfogta a kezem és egy könnycsepp gördült le az arcáról. Ekkor kezdett minden elsőtétülni amit Simon is észre vett majd felkapott és a kórházig rohant velem. Még jó hogy csak 10 percre van a sulitól.

Tudom rég volt rész de ha akarjátok tudni a folytatást akkor csak figyeljetek mert lassan hozom. 🙂

A kosárlabda az életem Where stories live. Discover now