I can be your boy [J. J. R.] // szünetel

12.

Annyira elmélyülten gondolkodtam, hogy majdnem elfeledkeztem az ajtó mögött éneklő Jesse-ről. Csak akkor kaptam fel a fejem, mikor elhallgatott. Leesett, hogy legutoljára akkor szólaltam meg, mikor elküldtem...

Óvatosan az ajtóhoz osontam és kinéztem a kulcslyukon. Láttam, ahogy a szemben lévő falnak dől és hagyja magát lecsúszni a földre, ahol felhúzta a térdét és úgy ült.

- Ezt elcsesztem - temette az arcát a tenyerébe.

Nagyon rossz volt így látni. Az egész az én hibám volt, és most magamnak is fájdalmat okoztam.

Lassan kinyitottam az ajtót és kiléptem a folyosóra. Jesse lemondóan nézett fel rám. Nem tudtam, mit kéne most mondanom. Bocsánatot akartam kérni, de valahogy nem tudtam megszólalni. Addig álltam ott az ajtó előtt, míg egy könnycsepp gördült le az arcomon. A fiú arcáról most nem tudtam leolvasni semmilyen érzelmet. Odamentem és a kezemet nyújtottam, hogy felsegítsem. Ahogy felhúztam, az arca nagyon közel került az enyémhez.

- Most mi lesz? - kérdezte suttogva.

- Sajnálom! - sikerült kimondanom könnyek között.

- Mit sajnálsz?

Válasz helyett szorosan magamhoz húztam. Soha többet nem akartam elengedni. Félelem ide vagy oda, soha nem lennék képes hazudni tovább magamnak és mindenki másnak. Nem taszíthatok el valakit magamtól, ha szeretem...

Egy ideig így álltunk a folyosó közepén, én Jesse vállán szipogva. Megragadtam a kezét és behúztam a szobába.

- Azt hiszem, van egy kis megbeszélnivalónk - ültettem le egy székre.

- A lányok sokszor érthetetlenek, de te, te mindenkit felülmúlsz - nevetett fel.

Kiöntöttem neki a lelkem. Elmondtam minden kétségemet és félelmemet, mindent. Egyszer-egyszer újra könnyezni kezdtem, ilyenkor csak rám mosolygott.

Időközben sötétedni kezdett. Jesse azt mondta, elvisz vacsorázni, afféle első randiként. Ahogy kiléptünk a szobából, a szobatársaimba ütköztünk.

- Hát ti? - nézett ránk Eve csípőre tett kézzel.

- Majd elmondom. Na mi most megyünk, helló! - ráztam le őket.

***

Néhány nap alatt már az egész világ tudta, hogy együtt vagyunk, de nem érdekelt. Csak élvezni akartam az életet most, hogy helyre kerültek a dolgok. Nagyon boldog voltam Jesse-vel. A lányok természetesen ki voltak akadva, hogy egy hírességgel járok, meg hát "ők megmondták", hogy nem csak barátok vagyunk. Minden nagyszerű volt, egészen addig, míg egy este meg nem csörrent a telefonom...