I can be your boy [J. J. R.] // szünetel

1.

A nevem Sophia Zarah May, 19 éves vagyok. Ösztöndíjat nyertem a Los Angeles-i Egyetemre és ma utazom Kaliforniába. Átszelem az egész országot, mert Bostonban élek.

Már tegnapelőtt bepakoltam, és már vagy 100-szor megnéztem, megvan-e minden.

- 50 perc múlva indul a géped! Gyerünk, gyerünk, nyomás a kocsiba! - sürgetett az apám.

- Megyeek!

Negyed óra alatt kiértünk a reptérre. Anyukám még egyszer felsorolta a "szabályokat".

- Semmi drog, semmi cigi, piát csak mértékkel! És nehogy nekem egy gyerekkel gyere haza!

A szememet forgattam. Már vagy ezerszer hallottam ezt a monológot. De igazából örülök, hogy ennyire aggódik értem.

Rohant az idő. Mikor bemondták a gépet, megkezdődöt a búcsúzkodás.

- Nagyon vigyázz magadra! - simogatta meg a fejemet apukám.

- Fogok, fogok!

- Hívj minden nap! Nagyon fogsz nekünk hiányozni! - anyukám annyira szorosan ölelt, hogy majdnem elfogyott a levegőm.

- Ti is hiányozni fogtok!

- Vissza se gyere! - vigyorgott a bátyám, Nathaniel. - Na jó, azért kicsit hiányozni fogsz, de csak egy kicsit!

- Nekem is hiányozni fog a hülye fejed!

Még egyszer megöleltem mindenkit, Nath-tel még lepacsiztam és elindultam az új életem felé.

***

Fél öt körül csekkoltam ki a los angeles-i reptéren. Már hihetetlenül éhes voltam, pedig ebédeltem indulás előtt. De először a kollégium felé vettem az irányt. Útközben végül muszáj volt megállnom egy hot dog standnál.

Két másik lánnyal kerültem egy szobába. Evelyn san fransiscó-i, Bethany New York-ból jött. Egész hamar összebarátkoztunk.

- Na, és te akkor milyen fiúkat szeretsz? - kérdezte Eve, miután kitárgyaltuk, hogy csak én vagyok szingli.

- Hát ööö... Nem is tudom...

- Csak volt már barátod! Vagy legalább olyan srác, aki tetszett...

- 16 évesen volt egy barátom, de pár hét után szétmentünk. Ő a vízilabdacsapatban játszott, és, hát, én voltam az osztály strébere. Nem tudtuk megtalálni a közös hangot.

- Értem. De ne aggódj, LA hemzseg a cuki pasiktól! - mondta Beth.

- Hát, nem tudom, lesz-e időm a sok tanulás mellett...

Beth félbeszakított:

- Ó, ne aggódj, majd mi elviszünk szórakozni! - mosolygott kissé gyanúsan.

A következő pár óra rendezkedéssel telt. 8 körül elmentünk egy közeli étterembe. Eve állta a vacsorát, mivel a szülei elváltak, és az apja egy csomó pénzt küld neki.

Még 11-ig beszélgettünk, aztán mindenki lefeküdt. Már alig vártam az első napot a suliban.