I can be your boy [J. J. R.] // szünetel

9.

Táncoltunk és nevettünk. Egyszercsak Eve oldalazott oda hozzám.

- Azt hittem, Benji-vel jössz - mondta halkan.

Válaszra nyitottam a számat, mikor elindult egy lassú szám és Jesse megragadta a kezem.

Az arcunk egyre közelebb került egymáshoz, ahogy lassúztunk. Mélyen egymás szemébe néztünk, és Jesse elkezdte a Silver szövegét szinte hangtalanul énekelni: Silver eyes, hoping for paradise, I've seen it a million times...

Az egyik végzős, aki már egy kicsit ittas állapotban volt, nekirontott a DJ-nek. Hirtelen egy újabb pörgős szám indult el.

***

Jesse-vel csináltunk pár képet és elment hozni valami innivalót, míg én a csajokkal beszélgettem.

- Még mindig tagadod, hogy a pasid?

- Nem tagadok semmit, hanem állítom, hogy nem, mert ez az igazság.

- Ahj könyörgöm, nem látod, hogy néz rád?

- A szemével.

- Nagyon vicces vagy. De nem menekülhetsz örökre az érzéseid elől.

- Miről folyik a vita? - nyomott a kezembe egy puncsos poharat a kísérőm.

- Nem vitatkoztunk...

- Okés. Visszamegyünk a parkettre?

- Aham - letettem a poharam és elindultam a terem közepe felé.

Tánc közben beszélgettünk az élet nagy kérdéseiről, avagy mindenféléről, ami csak eszünkbe jutott.

- Hogyhogy mostanában ennyi szabadidőd volt?

- Vihar előtti csend. Amint vége az ünnepeknek, egyből írni fogunk vagy 8 nagydogát. Meg ugye közeledik a félévi vizsga is.

- Azta.

- Amúgy meddig maradsz LA-ben?

- Pff, nem tudom. Az egyik legjobb város Kaliforniában, meg aztán téged se akarlak itthagyni - utóbbi hallatán kicsit elpirultam.

***

Még körülbelül másfél óráig bírtuk, aztán lassan elkezdtünk készülődni. A folyosók és a főépület felé vettük az irányt. Még nem hagytuk el a B épületet, mikor Jesse rájött, hogy otthagyta a zakóját. Visszafutott érte, én pedig a folyosón vártam.

Ahogy ott álltam és néztem ki a fejemből, valaki betolakodott a személyes terembe, amitől kissé megijedtem.

- Én nem vagyok elég jó, ha? Az a nyomorék kell neked? Igen?! - kiabált rám Ben, miközben egyre közelebb jött.

- Én...

- Te mi? Sajnálod? Mi a francot sajnálsz, tán engem? - nevetett idegesen.

- Mi az úristen van veled? - egyre ijedtebb lettem.

- Velem senki se szórakozik! Amit akarok, azt meg is szerzem, nem érdekel egy ilyen nyomorult díszpinty! - ordította.

Nekinyomott a falnak, egyik alkarját úgy tartotta, hogy pillanatok alatt megfojthatott volna a megfelelő mozdulattal. Elkezdett csókolgatni, miközben próbáltam magamtól eltolni - az erőviszonyokból adódóan nem sok sikerrel.

Megjelent Jesse, aki egyből odarohant. Benjamin-t ellökte tőlem, aztán akkora pofont adott neki, hogy a földön kötött ki.

- Ha még egy ujjal hozzáérsz Soph-hoz, én eskü felrúglak műholdnak! - rontott a feltápászkodni próbáló fiúnak ismét.

- Jesse, hagyd! - akaszkodtam a karjába.

- Jól vagy? - nézett rám aggódva.

- A-aha...

- Dögölj meg, te szemét állat - fordult újból Ben felé, aztán ténylegesen elindultunk haza.

***

- Akarsz ma nálam aludni? Gondolom, nem szívesen futnál össze azzal a rohadékkal a kollégiumban... - kérdezte Jesse a kocsiban.

- Ja, az jó lenne - sóhajtottam.

Nem figyeltem, merre jártunk, de egy kertes háznál kötöttünk ki, valahol a város nyugati szélén.

Még mindig enyhén sokkos állapotban voltam. Jesse bekísért egy vendégszobába.

- Ha valami kellene, a szobám itt van a folyosón, balra a 2. ajtó.

- Köszi... J-jó éjt... - feküdtem le ruhástól, és szinte egyből elaludtam.

Jesse addig ült az ágyam szélén, míg teljesen le nem hunytam a szemem.

- Jó éjt - suttogta.