I can be your boy [J. J. R.] // szünetel

8.

Ültem az ágyamon és magam elé bámultam mosolyogva.

- Te, szerintem ennek van pasija - mondta Eve Beth-nek nem túl halkan.

- Ezt hallottam ám! És kezdem azt hinni, hogy nem tudjátok a 'szingli' szó jelentését...

- Akkor meg mit vigyorogsz itt magadban?

- Csak egy barátommal lógtam és jól szórakoztunk.

- Ahha. Nem vagyok én abban olyan biztos, hogy 'csak egy barát' az a srác...

- Honnan tudod, hogy egy fiúval voltam?

- Most árultad el - húzta a száját egy széles vigyorra Eve.

- Pff...

- Na, szóval, mióta vagytok együtt?

- Nem! Vagyunk! Együtt!

- Jól van, értettük.

- Pedig nem úgy tűnik... Na mindegy. Rendeljetek valami vacsit, nekem még beszélnem kell Bennel.

***

Már fel akartam adni a kopogást, mikor a fiú végre ajtót nyitott.

- Na?

- Neked is szia... És a válaszom... Nem. Bocsi. Mással megyek.

- Ohh. Nem gond. Csá - bevágta az ajtót.

Még hallottam, ahogy belerúg valamibe a szobában. Kicsit ijesztő volt....

***

Egy nappal a bál előtt mentünk el a lányokkal ruhát nézni. Á nem, sose hagyunk semmit az utolsó pillanatra...

Épp egy ezüst ejtett vállú ruhát és hozzá illő magassarkút próbáltam. Semmiképp sem akartam színesben lenni a partneremre való tekintettel.

- Azta! - Ann-nek leesett az álla, mikor meglátott. - Ez rohadt jól áll!

- Köszi! Akkor szerintem én ezt veszem meg.

A két szobatársam is előkerült időközben. Beth egy vörös, Eve egy pink ruhában feszített.

- Nagyon csinik vagytok! - mondtuk Ann-nel egyszerre.

A ruhát és a cipőt is kipipáltuk.

Másnap ebéd után mentek fodrászhoz barátnőim. Én egyszerűen behullámosítottam a hajam. A bál hétkor kezdődött, Jesse fél órával hamarabb jött értem.

- Van egy fura kérdésem - mondtam a kocsiban ülve, mikor egy lámpánál álltunk.

- Mondjad!

- Te... Honnan tudod, mikor van zöld?

- A piros sötétszürke, a zöld világosabb. Meg azt azért tudom, hogy milyen sorrendben vannak egymás alatt a lámpák.

Akkora idiótának éreztem magam. Csak én kérdezhetek tőle ilyen hülyeséget!

Zavaromat látva rám mosolygott - ezzel csak még inkább zavarba hozva. Ekkor vettem igazán észre, hogy mennyire helyes öltönyben. Sötét hajával egy kis fésülésen kívül nem csinálhatott túl sok mindent, de pont jó is volt így.

***

Letettük a kocsit és keresztülvágtunk a főépületen. A folyosón a lányok irigykedve bámultak minket. A B épületben, ahol a tánc is lesz, csatlakoztunk Bethany-hez és Evelyn-hez, akiket természetesen a fiújuk kísért. Gyorsan bemutattam Jesse-t, a vezetéknevét elhadarva. Szerencsére - vagy sajnos, szempont kérdése - senki se ismerte fel.

- Szép estét kívánok minden jelenlévőnek, elsősorban diákjainknak! - kezdte beszédét az igazgatóasszony, nem túl sok figyelmet felkeltve. - Nem is húznám az időt, kezdődhet a tánc! Jó szórakozást mindenkinek, és kellemes ünnepeket! - fejezte be gyorsan.

Elindult valami remix és megkezdődött a buli.