Deadly desire

６

Chloe Lune

Hangos pisztoly dörrenések hangjára ébredtem. Ijedten kipattantam az ágyból, majd az ajtóhoz siettem, visszont az nem mozdult akárhogy is rángadtam a kilincset. Vajon mi történhetett?-futott át a kérdés a fejemben. Kintről hangos léptek zaja szűrődöt be a szobába, majd hirtelen megtorpant a szobám előtt. Rejtekhelyet keresve az ágy alá bújtam és csak reménykedtem, hogy nem talál rám senki. Szívem hangosan zakatolt, mikor meghallottam, hogy az ajtó nyikorogva kitárul. Az illető velem együtt a szobában tartózkodott. Komótos léptekkel átszelte a szobát és a fürdő felé vette az irányt. Egy halk sikoly hagyta el a szám ijedtemben. A kezeimet az ajkamra tapasztottam és éreztem, hogy a könnyeim eleredtek. Egy pillanatig azt hittem nem hallotta meg, de tévedtem, mivel újra az ágyhoz közelített.

- Chloe itt vagy? - kérdezte elcsukló hangon a férfi.

Egy kő szakadt le a szívemről, mikor tudatosult bennem, Garrett az. Lassan kimásztam a rejtekhelyem alól, és hozzá siettem, hogy megnyugvást és biztonságot találják a karjai közt. Nekivetődtem izmos testének, és utat engedtem a könnyeimnek, miközben az arcomat belefúrtam a mellkasába. Később feleszmélve eltávolodtam a férfitól, és csak akkor vettem észre, hogy az ingét vörös vér ásztatta át.

- Mi történt? - kérdeztem szipogva, miközben pár lépés távolságot tettem.

- Kicsúszott a kezem közül az írányítas.

- Vedd le az inged és menjünk a fürdőbe, hadd vessek egy pillantást a sebedre - utasítottam.

Megfogtam a kezét, és magam után húztam. Nem ellenkezett csendben követet engem. A kád szélére ült amíg segítettem neki levenni az ingét. Elszörnyedve elvettem a tekintettem róla. A golyó még mindig a bőrében pihent.

- Én nem vagyok arra képes, hogy eltávolítsam azt onnan - mondtam undorral a hangomban. Kevés dolog választott el attól, hogy ne dobjam ki a tacsott.

- Azt én megoldom csak add ide a szekrényben lévő elsősegély dobozt, és vedd ki a benne lévő szikét.

Teljesítettem a kérését, majd szememet behunyva oldalra fordultam, hogy még véletlenül se lássam a történéseket. A férfi rekedtes morgásitól visszhangzot a fürdő. Később mikor már meggyőződtem, hogy csak a heves lélegzetvételét hallom, felé fordultam. Csapzodtan dőlt hátra fekete haja a szemébe hullott, kívánatos ajkai ki cserepesedtek, szemeit pedig lehunyva próbált pihenni.

- Fertőtleníteni kéne a sérülésedet, mert különben elfertőződik - nem válaszolt, én pedig megrémültem arra gondoltam, hogy a sok vérveszteségtől elájult - Garrett kérlek ne halj meg, én nem tudom mihez kezdenék nélküled!

- Ne aggódj nincs olyan szerencséd, hogy megszabadulj tőlem - mondta, majd megeresztett felém egy félmosolyt.

Megnyugodva én is viszonoztam a mosolyát, ezután tovább folytattam ápolását és egy törülközőre öntve a fertőtlenítőtt hozzá erintettem a mellkasához. Megfeszültek izmai, és felsziszent a hirtelen csípő érzéstől, de miután hozzá szokott újra elengedte magát. Később mikor úgy véltem alapos munkát végeztem kivettem a kis piros dobozból a fáslit, majd át vetettem a válla fölött és keresztbe fontam. Ruháit a szenyesbe dobtam, habár megvoltam győződve azok már nem lesznek használatba véve. A vért egy vizes ronggyal feltörültem a fehér márványról, utána rendet rakva magunk után Garretthez fordultam. Békésen szunyókált és alig ha ébredt fel rá arra, hogy szólítgadtam.

- Ébren vagyok - dürüzsolta.

Karját a nyakam köré temettem, majd nehéz testét felsegítettem. Súlya alatt kissé megroggyant a térdem, de ügyeltem arra, hogy ne essünk el.

Az ágyhoz botorkálva óvatosan rá segítettem a puha matracra és betakartam. Én is mellé feküdtem és jobb oldalamra fordulva hagytam, hogy elnyomjon az álom.

Garrett Pavarotti

Reggel egy kellemes meglepetésre ébredtem. A melletem lévő szépség rajtam elterülve békésen aludt. Arcát aranyos pír fedte és ajkai elnyíltak egymástól. Selymes mézszőke haja a reggeli napfényben gyönyörűen ragyogott. Kezem közé fontam fürtjeit, amit játékosan az újjaim köré csavartam. Lábait átvetette rajtam, ami a reggeli merevedésemen nem segített. Kerek kis melleire pedig tökéletes pillantást vetthetem amit csak egy rózsaszín csipke melltartó rejtett el előlem.

Nem is tudom mikor éreztem utoljára ezeket az érzéseket, amiket ő nyújtott nekem. A törődése számomra nektárként szolgált, amivel sosem elégedtem meg, mindig mohón többet és többet akartam. Azt akartam, hogy csakis az enyém legyen. Egy csodaként szolgált a romlott életemben. Őrizni és védeni akartam. Azért zártam be és próbáltam távol tartani magamtól, mert nem engedhettem, hogy én okozzam a vesztét. Viszont most mégis itt tartunk. Én hoztam rá a veszélyt azzal, hogy így cselekedtem. Ő pedig még így is melletem ált.

Eszmefutatásomból a lány mocorgása rángatott ki a valóságba. Kezeit körém fonta és hozzám bújt, ami egy édes látványt nyújtott számomra.

- Jó reggelt.

- Neked is - feltornázva magát végigvezette a tekintetét rajtam és meglepődésemre megnyalta alsó ajkait.

- Veszélyes dolgokra vagy hajlandó úgy, hogy tudod a tűzzel játszol - pillantásom a vágytól égett. Nem bírtam tovább türtőztetni magam.

- Sokat gondolkodtam tegnap este. A történtek ráébresztettek, hogy fontos vagy nekem, bármennyire is tagadom. De én nem szeretnék tovább macska egér fogót játszani. Légy velem őszinte. Ha csak egy játék vagyok a számodra akkor kérlek engedj el ne kínoz engem tovább a bezártsággal.

Tudtam mi volt a helyes döntés. El kellett engednem. Hagynom kellet volna futni őt. De én túl önző voltam ahhoz, hogy ne tudjam őt melletem.

- Ez lesz az a vágy, ami a kettőnk halálát okozza egyszer.

___________________

ALYSSIAROSSE