Deadly desire

５

Chloe Lune

Pár nap telt el a beszélgetésünk óta. Mikor azon a reggelen felébredtem Garrett már nem volt mellettem és azóta egy teljesen más oldaláról is megismerhettem. Távolság tartó volt velem szemben. Volt mikor napokig nem láttam és ha fel is bukkant nem méltatott egy szóra sem és ha mégis, akkor is csak a felszínes dolgokról kérdezett.

Ennek köszönhetően megismerhettem a ház személyzettétnek pár emberét, ezért kevésbé éreztem magam egyedül. Délutánonként pedig az ablakból figyelve kémleltem az udvaron lévő történéseket. Volt mikor Garrett ügyfelei érkeztek a birtokra, majd szívéjesen fogadva őket a kertben lévő üvegházban invitálva folytatták tárgyalásukat.

Többször is elgondolkodtam a férfi szavain. Vajon ő is olyan, mint a családja vagy ő más? Merült fel bennem a kérdés. Hinni akartam abban, hogy ő más. Ő különb, ő jobb. Sosem bántot még kezet sem emelt rám mikor kihoztam a sodrából. Jól bánt velem. Vigyázott rám. Vagy lehet, hogy mind ez csak egy hazugság lenne? Lehet, hogy igazából nem az, akinek hittem és csak át akar verni.

Még ha mégis igaz lenne már késő, mivel az iránta érzet érzéseim elvakítanak. Nem tudok tisztán gondolkodni mikor a közelemben van. Olyakor elkezd zakatolni a mellkasom és félek, hogy meghalja hangos szívverésem, ami kiakar ugrani a helyéről. A szavak a tokromon olyankor megakadnak és a pillangók a gyomromban életre kelnek. Testem ég a vágytól és sóvárog a férfi érintésére, viszont az eszem teljesen más diktálva elmenekülne.

Felállva az ágyamról újra az ablakhoz léptem, hogy onnan kémleljem az eseményeket. Tegnap értesültem az egyik szobalánytól, hogy ma különleges vendégek érkeznek, ezért a szokásosnál is izgatottabb voltam mert lehet ma kapok egy kis szabadságot az eseménynek köszönhetően.

* * *

Újból a faliórára pillantottam, éreztem, hogy a figyelmem kezd egyre lankadni mivel már este tíz óra körül járt, de eddig semmi sem történt. Már kezdtem azon gondolkodni, hogy hagyom az egészet a csudában és lefekszem, mikor hangos autó bőgésekre lettem figyelmes. Felkapva erre a fejemet kíváncsian ki pillantottam. Tíz öltönyös ember érkezett a házhoz és egyik sem nézet ki bíztatóan. Az egyik észre is vett engem a távolból amire én hirtelen félelmemben lebuktam. Mi van akkor, ha azért jöttek, hogy felvásároljanak engem? Lehetséges Garrett észrevette, hogy mi haszna vagyok számára? Vajon képes lenne eldobni magától engem? Jelentek én számára akár mit is? Vagy csak egy vagyok a sok közül?

Csak pár lentről felszűrődő zajt hallottam, de nem tudtam ki következtetni kik ezek az emberek. Fáradságom miatt az ágyra heveredtem és hagytam, hogy elnyomjon az álom.

Garrett Pavarotti

- És mesélj csak Garrett mi újság van a klubban? Már jó rég jártam ott.

- Semmi újdonság nincs a lányokon kívül – feleltem szűk szavúan. Miközben egy újabb kortyot ittam az előttem lévő alkoholból.

- A mainap során meg pillantottam egy szépséget a ház egyik ablakából – mesélte érdeklődve az egyikük – Szabad tudnom pontosan ki is ő? Esetleg, ha benne lennél hajlandó volnék egy ajánlatott tenni.

- Ő nem eladó – feleltem határozottan, de észrevettem, hogy nem tetszett a hangnemem az illetőnek.

- Már nagyon rég nem volt új lány a háznál és a többséget már meguntuk. Hajlandó vagyok a dupláját fizetni bármit is ajánlasz – feláltam az asztaltól, majd lassan hozzá sétáltam.

- Láttom először nem voltam érthető, ezért elmondom még egyszer – a nyakkendőjénél magamhoz húztam, ha nézéssel ölni lehetne akkor már rég halott volna és újra elismételtem - A lány nem eladó.

Ellökve magamtól hátat fordítva nekik bejelentettem, hogy az estének véget ért és megkértem őket, hogy távozzanak.

Az utolsó pár másodpercben pedig arra eszméltem fel, hogy egy golyó dörrenés hangja rázza fel az egész szobát. És ekkor éreztem meg a mellkasomba belenyilalló fájdalmat. Mit sem foglalkozva a fájdalommal és a sérülésemmel fegyvert rántottam, majd fejbe lőttem támadómat. Őreim ki kísérve a társaság maradékát elmentek én pedig a dühtől és a haragtól feldúlva felsiettem az emeletre.

____________

ALYSSIAROSSE