Ne felejts!

Harmadik fejezet

a jelen

Arra ébredtem, hogy valaki simogat.

Ijedten rezzentem össze, majd pattantak ki a szemeim. Seymour ült mellettem, látszólag elmélyülten gondolkozott valamin, miközben ujjaival egyenletesen a karomat szántotta végig. Amikor észrevette hogy rajtakaptam, bűnbánóan kapta el a kezét a karomról.

-Azt hittem, benyugtatóztak.

Furcsa pillantást vetettem rá.

És ha az történt volna?

-Arra neked lett volna szükséged tegnap - mondtam élesen.

-Az nem az én hibám volt - nézett Seymour mogorván a szoba túlsó vége felé.

-Hanem Owené? - kérdeztem érdeklődve, hátha valamivel kevesebb lesz a fiút körbevevő kismilliónyi titokból.

Kicsit furcsa is volt, hogy magammal kapcsolatban szinte semmit nem tudtam, és ez ebben a pillanatban valahogy nem zavart, hanem inkább annak az embernek a személye érdekelt, akit az engem titokban simogató fiú tegnap meg akart ölni.

Seymour ijedten nézett rám.

-Honnan tudsz te Owenről? - kérdezte zavartan.

-Azt ordítottad, hogy meg akarod ölni.

Seymour arcán döbbent felismerés szaladt át, majd a tenyerébe temette az arcát.

-A kocsiban...- suttogta.

-Kérlek szépen ne vedd magadra, de igazán kíváncsi vagyok, hogy mi a franc történt és ki az az Owen. Erre te amióta csak itt vagy, siránkozol, vagy érthetetlen dolgokat motyogsz! Ezzel nem jutok semmire - mondtam hirtelen. Magam sem tudtam, miért tett ez ilyen idegessé, de kicsit már elegem volt, hogy rajtam kívül mindenki pontosan tisztában volt vele, hogy mi folyik itt.

Seymour fájdalmasan nézett vissza rám. Biztos eszébe jutott a tegnapi nap, meg hogy kirakták az intenzívről. Látszólag sok mondanivalója akadt még.

-Kössünk egy kompromisszumot, jó? - kérdezte hirtelen.

Zavarba estem.

-Attól függ - tértem ki a kérdés elől - Mi lenne a tét?

-Nem beszélek neked Owenről és semmiről sem, ami a baleset előtt történt. Csak miután pontosan megtudtad, hogy ki vagy valójában - mondta Sey - És azután minden kérdésedre választ kapsz. Mindenre - nézett rám komoly tekintettel.

Egy pillanatig haboztam.

Először is, milyen baleset? Seymour tudta nélkül elszólta magát, és még csak észre sem vette. Milyen baleset történt? Velem? Emiatt vagyok itt?

Már majdnem megkérdeztem, de rájöttem, hogy ezzel nyílegyenesen visszautasítanám az egyezséget az én oldalamról.

Gyorsan átgondoltam az alkut.
Nem kérdezhetek, cserébe viszont idővel azt is megtudom, ami nem jutott volna eszembe, és ezzel valószínűleg többet nyerek, mint veszítek.

Az egyetlen baj itt az idővel volt.

Tudok -e várni annyit, hogy megtudjam az igazságot?

Kötve hiszem.

De erről neki nem kellett tudnia.

-Rendben. Elfogadom - mondtam végül. Seymour bólintott, én pedig kicsit dühösen a párnám közé fúrtam a fejem.
Ezt az egészet alaposabban át kellett volna gondolnom ahhoz, hogy reális választ adjak neki.