Prológus

1.1K 56 13
                                    

Seymour Northon

Szalmaszínű hajába belekapott a szél, ahogy rátaposott a gázra. A sebességszámláló azonnal 120 fölé ugrott, de a kocsim tökéletesen bírta a strapát. Az esti levegő puhán betöltötte a teret, ahogy az ablakon bezúgott.
Nagyot szívtam belőle, és elégedetten elmosolyodtam. Kinéztem egy pillanatra az út mentén elmosódó fákra és a naplementére, de sokkal inkább lefoglalt a kormány előtt ülő lány léte.

Megbabonázva figyeltem, ahogy balra kormányoz, majd alsó ajkát enyhén beharapja a koncentrációtól. Hosszú, szőke haja ide-oda repdesett, ahogy felkapta a szél. Az arca most teljesen kisimult a vezetés közben. Mintha ezzel az úttal minden gondjától megszabadult volna.

Lehet, hogy tényleg így van.

Ekkor észrevette hogy figyelem, és felvont szemöldökkel nézett vissza rám.

-Mi az? - mosolyodott el Amber.

Vállat vonva viszonoztam a mosolyát.

-Csak te.

Amber felnevetett, és a pajkos mosollyal a volánra mutatott.

-Tetszik, ahogy vezetek?

Elröhögtem magam.

Már hogyne tetszene.

-Benned minden tetszik - mormoltam.

Amber enyhén becsukta a szemét, ízlelgetve a vallomást. A lemenő nap fénye megvilágította az arcát, arany fénybe keretezve be őt. Abban a pillanatban pontosan úgy festett, mint egy angyal.
Anélkül, hogy egy pillanatot is gondolkodtam volna, a combjára simítottam a bal kezem.

Amber szemei kipattantak, és egy figyelmeztető pillantással ajándékoztak meg.

-Seymour - szólalt meg - Ne itt.

Nem mondtam semmit, de ott hagytam a kezem. Elfordítottam az arcom a lánytól. A félig leeresztett üvegben a saját, feszes arckifejezésemmel találtam szembe magam.
Lassan kifújtam a levegőt, hogy ellazítsam magam.

-Na - lökött meg szabad kezével Amber - Én is akarom, de nem itt, az autópályán.

Akaratlanul is elmosolyodtam a lány szókimondásától.

Visszafordítottam a fejem a hozzá, és elemeltem a kezem a lábáról. Megfogtam a karját, és észrevétlenül kitapintottam az S betűt.
Abban a pillanatban egy mindennél erősebb érzelemhullám kerített a hatalmába. Hirtelen minden érzés egytől egyig végigsöpört rajtam, amit Amberrel kapcsolatban valaha is éreztem.

Harag. Tehetetlenség. Féltékenység. Féltés. Öröm. Vágyakozás. Szeretet.

Szerelem.

-Szeretlek, ugye tudod? - szólaltam meg rekedtes hangon. - Kurvára szeretlek.

Amber újra lehunyta a szemét, mielőtt egy tüzes pillantással rám nézett volna. Azután felém hajolt, és szenvedélyesen megcsókolt.
Azonnal visszacsókoltam, két kezemmel vakon a csípőjét keresve, de mire megtaláltam volna, Amber félbeszakított. Egy utolsó, apróbb csók után pár centire elhajolt az arcomtól. Kék szemeit az enyémbe fúrta, és hüvelykujjával végigsimított a szájamon. Éreztem a lélegzetét, minden egyes borostám beitta a fenyőillatot, amit árasztott magából. Egyikünk sem tudott elszakadni a másik látványától.

Ne felejts! Donde viven las historias. Descúbrelo ahora