A gazdám...

11K

Sziasztok!
Nos, a történet már egy jó ideje befejeződött, ám csak a napokban figyeltem fel arra, hogy tulajdonképpen elértem a 11K-s olvasottságot. Először is, köszönöm szépen, hogy ennyien elolvastátok ezt a sztorit, tényleg nagyon sokat jelentett. Másodszor pedig, ennek örömére egy már régen beígért dologgal készültem nektek.

Azaz, érdekességekkel, illetve olyan jelenetekkel, amik majdnem bekerültek a sztoriba és más alternatívákba is beavatlak titeket.

(Figyelem! A sztorihoz kapcsolódó érdekességeket nem kronológiai sorrendben fogom feltüntetni.)

Jó szórakozást! 😁
____________________

1) A címben szereplő három pont és a fejezetcímek előtti három pont arra utal, hogy Sora milyennek ismeri meg Jungkookot. A fejezetek pedig többnyire ezekre a jellemzőkre a "bizonyítékot" adják.

2) Eredetileg nem ezt adtam neki címnek, sőt! Az első fejezet publikálásáig fogalmam sem volt, hogy mi legyen a címe.

3) A történetet a Daddy Issues ihlette a The Neighborhoodtől. Még annak ellenére is, hogy nem daddy!au a történet.

4) Eredetileg Jumgkook apja örökbe fogadta volna Sorát és a bátyját, de úgy éreztem, hogy NamYi betegségét így is, úgy is ki kellett volna fizetni, hiszen családtag. Úgyhogy kénytelen voltam lefokozni őket, hogy a sztoriban Sora egyetlen esélye az legyen, ami meg is történt.

5) Amikor Jungkook beteg lett, valójában azért lett beteg, mert előtte való este Sorát leste a szakadó esőben.

6) Jungkook és Sora első csókja tulajdonképpen nem az első volt. Kiskorukban, még amikor "együtt játszottak", már rég elcsattant az első.

7) Eredetileg sokkal több BDSM lett volna a történetben, de valahogy nem vitt rá a lélek, ráadásul inkább Sora érzéseit akartam érzékeltetni, hogy vészeli át NamYi betegséget, plusz azt, hogy Jungkook kihasználja.

8) Jungkook elég makacs teremtés volt, és habár sosem mondta ki egyértelműen, kiskoruk óta szerelmes volt Sorába, úgyhogy a lány ajánlata kapóra jött.

9) Junkook csak akkor tudta volna meg, hogy Sorát felvették az egyetemre, amikor az pont elhagyni készül a házat.
Végül ezt az ötletet elvetettem, hiszen egyrészt egy házban éltek, másrészt meg a személyzet tagjai mind tudtak róla.

10) Xiumin nem volt benne az alapsztoriban. Viszont, ebben az esetben nem lett volna ilyen terjedelmű a történet, úgyhogy mégis beletettem.

11) Írni akartam egy olyan fejezetet, amelyben Jungkook egy másik lánnyal van, és éppen ARRA készülnek, de Jungkook meggondolja magát, mondván, hogy képtelen mással lefeküdni. Ez a fejezet tulajdonképpen Jungkook szenvedéséről szólt volna és arról, hogy szembesül a tetteinek következményeivel.

12) Sora nem bocsátott volna meg Jungkooknak az egyetem előtt.

13) NamYi az eredeti tervek szerint nem halt volna meg. Így viszont eggyel több okot adtam Sorának, hogy elhagyja a birtokot.

14) Beletettem eredetileg Soráék apját is. Aztán rájöttem, hogy tök felesleges karakter, nem ad hozzá és nem vesz el semmit a sztoriból, úgyhogy mégis kivettem.

15) Sora anyja a valóságban szintén a Jeon birtokon szolgált volna, ráadásul egy másik opció szerint maga Jungkook apja lett volna Sora apja. Aztán belegondoltam és rájöttem, hogy akkor féltestvérek lennének. 😂😂

16) Nem akartam beleírni a +18-as jelenetet, csupán a másnap reggelt.

Mi történt volna másképp?
Mivel Sora eredetileg nem bocsátott meg Jungkooknak, a fiú hoppon marad ugyebár. Sora elvégzi az egyetemet és sikeres üzletasszony válik belőle. Jungkook pedig felvirágoztatja a Jeon céget, hiszen másra sincs gondja, erre az egyre kell koncentrálnia.
Végül a diplomaosztó után öt évvel találkoznak és beülnek az egyik kávézóba beszélgetni. Mindkettő nagyon mosolygós és úgy beszélgetnek, mintha semmi sem történt volna.
Aztán szóba kerülnek azok az évek. Sorának rengeteg kérdése van a fiúhoz, aki mindegyikre őszintén válaszol - már nincs mit veszítenie. Jungkook bevallja Sorának, hogy a lány óta ugyan voltak neki kapcsolatai, nem volt Sora óta senkibe sem szerelmes.
Végül, amikor elbúcsúznak a kávézó előtt, az ellentétes irányba indulnak meg, Jungkook pedig utána kiabál, hogy van-e még esélye ezek után.
Sora a válla fölött hátranéz és ennyit mond: "Majd meglátjuk."

Röviden tömören ennyi lett volna, ha nem úgy alakulnak a dolgok, mint ahogyan leírtam a történetben. Persze, ez csupán egy sietve összeszedett leírás, ráadásul nem is így alakultak a dolgok.
Nagyon szerettem a történetet írni, habár örülök, hogy vége van, hiszen ha több részt írok belőle, erőltetett lett volna az egész.

Mégegyszer köszönöm, hogy ennyien olvastátok, illetve a sok komment, amit írtatok.

További szép napot! 😊❤