A gazdám...

...maga az ördög.

  Mindössze másfél hete álltam a "Gazdám" szolgálatában, teljes titok tartásban. Az első napokban úgy éreztem, mintha átalakultam volna egy biológiailag felépített robottá. Jeong-Guk minden munkámban talált valami apró hibát, legyen az egy ujjlenyomat az ablakon, kijavíttatta velem. Soha nem éreztem magam olyan fáradtnak, mint amikor este kilenckor elengedett, én pedig hullaként dőltem az ágyamba és másnap reggelig húztam, amíg nem csengetett. Igen, felszereltetett velem egy kis csengőt, hogy bármikor a szolgálatába állhassak. Hurrá...

  Valójában, azt hittem, hogy egy alvilági utazás lesz majd, hogy ennyire ugráltat, de neki köszönhetem végül is, hogy lementek rólam a felesleges kilók, ráadásul még izmosodtam is a sok cipekedéstől. Az már megint más kérdés, hogy neki csupán a ruhám mérete volt a fontos, hiszen varratott számomra egy cselédlány ruhát. Még cuki kis csilingelőt is kaptam nyakörvként.

  Kezdtem lassan hozzászokni, hogy mekkora hülyeséget csináltam. Eszembe sem jutott, hogy Jeon Asszonyhoz forduljak, vagy talán csak nem volt merszem. Annyi mindent tett már értünk, hogy nem lett volna erőm még egyszer hozzá fordulni segítségért. Csupán azt nem tudom a mai napig felfogni, hogy hogy lehettem akkora őstulok, hogy pontosan egy olyan ember segítségét kértem, aki alapjában véve nemcsak bunkó, de imádja terrorban tartani a ház dolgozóit – főként engem, de tudjuk, miért – és azt hiszi, hogy a két szép szeméért mindenkit és mindent megnyerhet?

  Egy szó, mint száz, jó volt a móka. Mégis, minden ironikus megjegyzést félretéve, valami nagyon nem stimmelt a szellemi állapotával. Na, meg a hormonjaival. Közel egy hónapja sziesztázott itt, de folyton azt kellett hallgatnom, hogy vagy az egyik unnie-t csábítja, vagy pedig telefonon intézte az ehhez hasonló problémáit. Annyit sejtettem, hogy volt neki alkalmi partnere, de valljuk be: Mr Szoknyapecér uraságnak ez nem volt elég. Saját magam láttam, ahogyan vérszemet kapott azon az estén, amikor hivatalosan is bolondot csináltam magamból. Ahogyan méregetett, ahogyan hozzám ért. Még a hideg is kirázott az érintésétől, de nem a jó értelemben.

  Aznap is éppen a szobájában voltam. Port töröltem, rendezgettem a cuccait, lemostam az ablakokat. Ő pedig csak ült, a telefonjával a kezében az asztalánál és engem bámult. Nem zavart, hiszen nem foglalkoztam vele. Egyszerűen csak... nem is tudom, idegesített. Nem láttam ugyan, de szinte égette a bőrömet a tekintete. Amikor lehajoltam, a ruhának köszönhetően, amit miatta kellett viselnem,

  – Megkérdezhetném, hogy mégis mi rajtam annyira lenyűgöző, hogy bámulni kelljen? – fordultam felé egy határozott mozdulattal. Kezeimet csípőmre tettem, mintha le akartam volna szidni. Arcán csipkelődő mosoly húzódott, de továbbra sem nézett másfelé. Csakis rám. – Igazán zavarba ejtő Jeong-Guk ú... – szemöldökét felvonva nézett rám. Tudtam, miért. Nagyot sóhajtottam, megköszörültem a torkomat, majd igyekeztem kijavítani a nyelvbotlásomat: – Vagyis, Gazdám.

  – Túl nyers vagy ma, SoRa. Ennyire zavarban vagy, ha nézlek? – Egy cseppnyi együttérzés sem volt mondatában, nem mintha egyébként aggódó típus lett volna. Sőt, egyenesen imádta ezt tenni. Akármennyire is tettem magasról a kukkolókra, mégis zavart, ahogyan Ő tette. Legalább a perverzek a maguk csendességében kukkoltak. És, az a mosoly, amit egyenesen utáltam, hiszen még a legperverzebb emberek legperverzebbikje sem mosolygott ennyire abnormálisan.

  Mindössze igyekeztem nem visszafeleselni, csak tűrtem és tűrtem. Lassan felállt a helyéről és egyenesen felém sétált, míg végig tartotta velem a szemkontaktust. Hátamat nekidőltettem a fehér gardrób ajtajának, de eszem ágában sem volt elmenekülni. Nem féltem tőle, egyesség ide vagy oda, de megfogadtam, hogy, ha az utcára kerülök sem fog megkapni. Nem leszek olyan, mint a többi lány a birtokon. Percekig csak bámultuk egymást, míg ő kezeit fejem mellett támasztotta meg. Ha akartam volna, kibújhattam volna a karjai alatt, de nem mozdult a lábam. Meg akartam neki mutatni, hogy nem vagyok olyan gyáva és butuska, mint amilyennek ő hitt.