HaNa építészetet tanul az egyetemen, mellette egy kávézóban dolgozik. Lassan egy éve, hogy együtt van Jiminnel, amit igen jól sikerült titokban tartani. Egy szemfüles rajongó azonban lefotózza őket, amint kézen fogva sétálnak, és ekkor elszabadul a...
Félóra múlva már a nyaralóban voltunk. Becipeltük a bőröndöket, majd a nappaliban a kanapéra helyezkedtünk. Tudtam, hogy most kínos és kényes kérdések jönnek, de Sarah előtt nem titkoltam semmit. Mindent elmeséltem neki, és ledöbbenve hallgatta.
- HaNa, most még friss, és fáj. De .... biztos vagy te abban, hogy Jimin meleg? Vagy biszex? Mindegy jelen esetben.
- Sarah, a repülőn volt időm gondolkodni. Próbáltam magam elém idézni mindent, amiből csak erre lehet következtetni, és ha nem is lennék biztos benne teljes egészében, YoonGi szavait el kell hinnem. Ő mégis jobban ismeri őket, együtt laknak, ő bizonyára látott vagy hallott olyat, amiről én nem tudok.
- Képtelen vagyok elhinni! És nem akartad ezt megbeszélni Jiminnel?
- Nem! YoonGi szerint őrlődött kettőnk között, hát most félreálltam. Nem mondom, hogy nem fáj ..... piszkosul fáj .... Én ..... szerelmes voltam bele. De most inkább segíts nekem átiratkozni a UCLA-re.
Egy jó nagy adag kávé kíséretében kezelésbe vettem a laptopomat, és elküldtem átiratkozási kérelmemet. Szerencsére itt is van építész szak, tudom folytatni a tanulmányaimat. Mert hogy abbahagyjam, az meg sem fordult a fejemben. Ezzel is csak a felejtés lesz könnyebb, eltereli a figyelmemet az otthoni dolgokról. Ezután Sarah elvitt egy autókölcsönzőbe, majd az új szerzeménnyel bevásárolni indultam. A tulaj srác bizonyára mandulavágású szemeim alapján ajánlotta a kocsit, ami egy Honda Jazz volt, ráadásul világoskék színben. Hogy még ez is Jiminre emlékeztessen, hiszen ez az egyik kedvenc színe ....
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Elbúcsúztam Sarah-tól, és az egyik közeli szupermarketben megvettem mindent, amire úgy gondoltam egy hétig szükségem lesz. A legfontosabb egy nagy doboz citrom-áfonya fagyi volt, aminek már a visszaérkezés után neki is estem. Kiültem a hintaágyba, és csak néztem a fodrozódó óceánt, ami elválaszt tőle, hallgattam a hullámok susogását, és gondolataim ismételten csak hazaszálltak. Vajon most mit csinálhatnak? Hiszen már tudniuk kell, hogy eljöttem ....
- Jimin –
Rossz érzés fogott el, hogy hiába hívtam HaNa-t, folyamatosan azt jelezte a telefonja, nem kapcsolható. Nem tudtam a próbára figyelni, sokat rontottam.
- Hyung, mi van veled? – érdeklődött JungKook.
- Képtelen vagyok HaNa-t elérni, már az este sem válaszolt az üzenetemre.
- De ma este találkozol vele, nem?
- Igen, de ....
- Biztos kikapcsolta a telefonját, mert olyan helyen van.
- Biztos.
Nem lettem nyugodtabb, különösen mikor jött egy staffos egy levéllel, amit nekem címeztek. A portán hagyták, hogy majd ebédidőben hozzák fel. Ismételten csak összeszorult a torkom, és amint felbontottam majd elolvastam a levelet, csak leültem a padlóra és nem tudtam megszólalni. JungKook kivette kezemből a papírt és legalább annyira értetlen volt, mint én.
- Jimin .... mi ez?
A srácok is elolvasták a rövid üzenetet, és tanácstalanul néztek egymásra. Egyedül YoonGi volt, akinek az arcáról nem lehetett leolvasni semmit, mégis mintha valami elégedettséget láttam volna rajta. Volt egy sejtésem, amit meg is kérdeztem tőle.
- Hyung .... te tudsz valamit?
- Megfogadta a tanácsomat. És ez volt a legjobb, amit tehetett – fordult el.
- Te beszéltél vele? Mikor? – kérdezték a többiek.
- Tegnapelőtt. Elmentem a kávézóba.
- Mit .... mondtál neki?
- Az igazat. Hogy ne álljon közétek.
- Ki közé? – kérdeztem értetlenül.
- Hát a maknae és közéd.
- Mi? Ezt hogy érted?
- Csak a vak nem látja, hogy egymásba vagytok esve – rántotta meg vállát. Ebben a pillanatban JungKook odaugrott és egy jól irányzott ökölcsapást mért az arcára.
- Te normális vagy?! – fogta állát felháborodottan.
- És te? Te azt hiszed ..... hogy Jimin és én ..... melegek vagyunk?!
- Mert nem?
Erre a többiek is nekiestek, hogyan feltételezhet ilyet. Hiszen ilyen alapon szinte mindannyian azok lennénk. Képtelen voltam elhinni, hogy a hyungom, akit tiszteltem, akire felnéztem, így összekuszálta az életemet. Mert ezzel elmarta mellőlem azt, akibe szerelmes voltam, az egyetlen lányt, akit valaha igazán szerettem.
- Mit mondtál HaNanak?
- Hogy legjobb lenne, ha eltűnne. Ezek szerint igazat adott nekem.
- De mit mondtál neki? Hogy JungKook és én ....
- Számomra elég nyilvánvaló. Az utóbbi időben igencsak egyértelművé tettétek a dolgot.
- Te megőrültél! Ez csak a rajongóknak van, mindannyian ezt csináljuk .... te talán nem? Erre alapoztad, hogy meleg vagyok? És ezt mondtad HaNa-nak? Ezt sosem fogom neked megbocsátani!
- Tán hagytam volna, hogy széthulljon egy lány miatt mindaz, amit eddig felépítettünk, amit eddig elértünk keserves munkával! Nem azért küzdöttünk ennyi év alatt, hogy mindent elhajítsunk a te hülye kapcsolatod miatt!
- Te hülye kapcsolatnak nevezed azt, hogy én szerelmes vagyok?
- Most legalább az armyk is lenyugszanak.
Nem tudtam tovább hallgatni, fogtam a kabátom és otthagytam őket. Kurvára berágtam, hogy egyáltalán beleavatkozott az életembe, azért meg különösen, hogy így. Miért kellett ilyeneket mondani? Ez természetes volt, hogy rájátszunk bizonyos dolgokra, de csak egy határon belül. A rajongók összevissza shipeltek bennünket, mindenféle párost kitaláltak már. De ettől nem lettünk melegek! Lehet, hogy az utóbbi időben túlzásba vittük, de mindenki láthatta, hogy ez kell az armyknak. A koncerteken tomboltak, ha valami ilyen dolog történt. Az ügynökségen is látták, hogy erre vevők a rajongók, és a fotózásokon direkt voltak ilyen koncepciók.
Rettenetesen fájt, hogy HaNa elment, a szívemben még sosem éreztem ilyen ürességet.
Most már tudják ..... Szerintetek igaza volt YoonGinak, hogy beleavatkozott az életükbe? Volt ehhez joga, hogy ilyet mondjon?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
