Ne engedd el a kezem

7

- Jimin .... én vagyok, HaNa .... visszajöttem .... Kérlek ne csináld ezt többé, gyere vissza hozzám .... Soha többé nem megyek el .... Szeretlek.

Ahogy kimondtam ezeket, a gépek eszeveszett sípolásba kezdtek. A fiúk rémülten állták körbe az ágyat, és én csak szorongattam Jimin kezét. Valaki orvosért szaladt, és már jött is a doki egy nővér kíséretében. Helyet adtunk, és ő megnézte a monitorokat, megvizsgálta a pulzusát, a pupilláját, majd felénk fordult.

- Fel kell ébresztenünk – és az infúziót, melyben valószínűleg enyhe altatót kapott, el is zárta, majd a nővér kihúzta karjából a tűt - Mi történt?

- Én .... én beszéltem hozzá, és akkor kezdődött ....

- Elnézést, maga ....

- Ő a barátnője, HaNa – válaszolt JungKook azonnal, s én meglepve fordultam felé.

- Valószínűleg a hangja volt, amit felismert, és emiatt történt. A mesterséges kóma csak annyiban más a valóditól, hogy ezt bármikor meg tudjuk szakítani. A beteg ugyanúgy hall mindent, ami körülötte történik, és ez az érzelmi impulzus okozhatta az ijedtséget. Félórán belül ébredezni fog, de nem lesz teljesen magánál. Kérem, ne fárasszák ki.

Vártunk. Idegölő percek teltek el. A fiúk a kanapéra ültek, míg JungKook az ágy másik oldalán ült le. Egy pillanatra sem engedtem el Jimin kezét, simogattam, és csendben szipogtam. Hosszú tétlen várakozás után az egyik monitoron megnövekedett pulzusszám mutatkozott, de nem volt vészes. A srácok ismételten az ágy köré gyülekeztek, amikor éreztem, hogy Jimin keze megmozdult, próbálta megfogni a kezem. Szeme is mozogni kezdett, szép lassan kinyílt, és tekintetével JungKookot találta meg.

- Jiminie ..... végre ....

- JungKookie .... azt álmodtam .... azt álmodtam, hogy HaNa .... visszajött .... – nyögdécselte erőtlenül.

- Nem álom volt .... itt van, hyung ....

- Jimin .... – szólítottam halkan – itt vagyok ....

Fejét lassan fordította felém, arcán örömkönnyek csorogtak lefelé.

- HaNa .... hát visszajöttél .... annyira hiányoztál ....

- Te is nekem .... De már nem megyek el, itt maradok .... veled.

- HaNa ....

- Soha többé ne csinálj ilyet.

- Azt hittem, sosem .... látlak viszont.

- Most ne beszélj, pihenned kell.

- De ugye .... itt leszel, ha felébredek?

- Itt maradok veled.

- Szeretnék .... szeretnék kérni valamit ....

- Mondd, mit szeretnél?

- Ne engedd el a kezem többé ....

Két kezemet még szorosabbra vontam erőtlen keze köré, majd megemelve apró kis puszikat szórtam rá. Néhány perc elteltével Jimin újra elaludt.

- Hét hónappal ezelőtt –

- Írói szemszög –

Másnap reggel YoonGi iszonyatos fejfájással ébredt. Kitámolygott a konyhába és keresett egy fájdalomcsillapítót, amit egy pohár víz kíséretében leküldött torkán. Nem igazán emlékezett az előző estére, csak annyira, hogy a Black Dragonban kötött ki a srácokkal való vitája után, és öntötte magába a whiskyt. Reggel a dormban ébredt, a saját ágyában, de mikor és hogyan került haza, fogalma sem volt.