HaNa építészetet tanul az egyetemen, mellette egy kávézóban dolgozik. Lassan egy éve, hogy együtt van Jiminnel, amit igen jól sikerült titokban tartani. Egy szemfüles rajongó azonban lefotózza őket, amint kézen fogva sétálnak, és ekkor elszabadul a...
- Megbeszéltünk .... mindent – válaszolt sóhajtva NamJoon – és úgy döntöttünk, két hónap pihenőre vonulunk.
- PD-nim mit mondott?
- Megértette az indokainkat. De ....
- De?
- De csak két hétre mehetünk haza. Aztán visszajövünk, és dolgozni fogunk. Új dalok, új koreográfia .... ezzel fogják be a média száját.
- Most akkor nincs tovább? – fakadt ki YoonGi.
- Mondd, mit nem értettél ebből, hogy két hétre hazamegyünk, aztán dolgozunk tovább?
- Fellépés, turné és egyebek .... minden törölve? – emelte meg hangját.
- Ne.kezdd.újra – emelte fel kezét a leader fáradtan sóhajtva. –Nem akarom a tegnapi vitát folytatni.
- És engem meg sem kérdeztetek?
- YoonGi – nézett rá megtörten NamJoon – mindez nem történt volna meg, ha ....
- Ha .... ?
- Ha nem pofáztál volna bele az életembe és nem üldözöd el az egyetlen lányt, akit valaha szeretni tudtam – felelte csendesen Jimin.
- És most mit csináljak? Bocsánat! - tárta szét karjait - Nem tudtam, hogy azok az érzések valódiak, nekem a másik is annak tűnt.
- Erről nem akarok most beszélni.
- Hyung ... - kezdte volna JungKook, de Jimin leintette.
- Hagyd, JungKook-ah ....
A fiúk megtörten, megfáradtan ültek szótlanul, és látszott, egyikük sem akar felállni, hogy csomagolni menjen. Két hét otthon. Ennyit kaptak, hogy rendbe szedjék gondolataikat, feldolgozzák a történteket, aztán visszajönnek. A média egyelőre nem fog tudni semmiről, bár a fellépéseiket le kell mondaniuk. Erre is megvolt a stratégia, kimerültségre hivatkozva törlik a programjaikat, és későbbi időpontban kerülnek megrendezésre.
- Jimin –
Amikor visszaérkeztünk az ügynökségről, mindegyikünkön látszott a levertség. Az egész tulajdonképpen miattam történt, mert képtelen lettem volna YoonGival most együtt dolgozni. Azt, hogy elüldözte mellőlem HaNa-t, jelenleg megbocsáthatatlannak tartottam. HaNa az egyetlen lány, akibe szerelmes lettem, akiért az életem is odaadtam volna. Kegyetlenül hiányzott. Fájt azonban, hogy elhitte amit hyung mondott neki, hogy a maknae és én szerelmesek vagyunk egymásba. Visszagondolva az együtt töltött időszakra, lehet nem voltam egyértelmű, lehet nem mutattam ki igazából az érzéseimet. Soha nem mondtam HaNanak, hogy szeretem, pedig ezek szerint kellett volna. Féltem kimondani és kimutatni.
JungKook és én ..... ő a csapattársam, a barátom, a testvérem, öcsém helyett öcsém ..... de nem a szerelmem. Soha nem éreztünk egymás iránt többet, hiszen mindketten heterók vagyunk. A rajongók kényszerítették ránk ezt a szerepet, amit ezek szerint YoonGi is félreértelmezett. Amikor az ügynökségen felfigyeltek a párosításokra, rájöttek, hogy ebben hatalmas lehetőség rejlik. Mármint anyagilag. A rajongók őrjöngtek a fellépéseken, ha csak egymásra néztünk, ha egymáshoz értünk, de ezt kérték tőlünk.
Aztán a Run! epizódjainak forgatásakor, vagy a fotózások, a Bon Voyage forgatása alkalmával mindig megkaptuk, mit kell csinálnunk. Mi ezt egy jó mókának fogtuk fel, sokat nevettünk a színfalak mögött, a szünetekben. Soha, de soha nem gondoltam, hogy ez egyszer majd a visszájára fordul. A rajongóinkat sem értettük, hiszen szinte bálványoztak bennünket, szerelmesek voltak belénk, több közösségi oldal kommentjeiben barátjuknak, vőlegényüknek, sőt jövendőbeli férjüknek, gyermekük apjának tituláltak bennünket. Akkor mégis miért? Miért 'kötöttek' bennünket össze, állítottak párba? Hiszen ez a mi kultúránkban bűn, szégyen, ők meg egyenesen ..... Ajj, a rengeteg fanfictionről ne is beszéljünk, mindenki mindenkivel, azok az arcpirító mondatok ..... Természetesen mindig volt valaki, aki felhívta a figyelmünket ezekre.
A 'kapcsolatunk' meg is hozta az eredményét, a fotóalbumokat és a dvd-ket mindig elkapkodták, bármilyen borsos áron is jelentették meg azokat. Csak üzlet volt az egész, eladható árucikkek voltunk, akikből még ilyen módon is pénzt lehetett csinálni. PD-nim sokszor fogta a fejét, mert tiltakozott ezek ellen, de meg volt kötve a keze. A részvényesek ezt akarták, ezt kellett csinálnia, és nekünk is. Volt, hogy leült velünk, és elnézést kért, amiért ezt kéri tőlünk, de nem gondoltuk, hogy ebből valaha is bajunk származna. Jó mókának tartottuk, és bevallom, sokszor élveztük az ökörködést. De hogy melegek .... soha nem voltunk azok.
A két hét pihenő nagyon jól jött, JungKookkal együtt utaztunk Busanba és vissza is. A szüleim minden támogatásukról biztosítottak, egy percig sem gondoltak rám másként. Anyával sokat beszélgettem HaNaról, sajnálta, hogy nem ismerhette meg korábban. Mikor is vittem volna el hozzájuk? Sosem volt szabadidőnk .... Bár nem tartotta helyesnek, hogy a szerelmem úgy lépett ki az életemből, hogy esélyt sem adott a magyarázatra, abban igazat adott neki, hogy külső szemlélő számára elég félreérthető volt a viselkedésünk.
Próbáltam HaNa nyomára bukkanni, de a közösségi oldalakon semmiféle aktivitást nem mutatott. Megkerestem az egyetemi barátnőjét, EunJit, de ő sem tudott többet. Egyszerűen nyom nélkül eltűnt, mintha nem is lett volna. Pedig ..... A nappalok még csak elteltek valahogy, de esténként, amikor egyedül maradtam ..... csak a párnámat ölelhettem magamhoz. Hiányzott, őrülten hiányzott. Többször álmodtam vele, és előfordult, hogy álmomban együtt voltunk .... Ilyenkor a keserves csalódás reggel, meg a kellemetlen velejárójáról ne is beszéljek ....
A szabadság letelte után a dormba visszatérve összeszorult a gyomrom, ha arra gondoltam, YoonGi is ott lesz. Nem tudtam megbocsátani neki, és abban sem voltam biztos, hogy valaha is meg tudok.
- És befutott a busani járat is! Ugye nem voltak zombik a vonaton? – kíváncsiskodott HoSeok, de tudtam, hogy csak a figyelmem akarja elterelni a fotelben ücsörgő YoonGiról.
- Hyung .... azokat Gong Yoo rég kinyírta – válaszoltam megengedve egy apró mosolyt.
- Ja persze, protekció ..... hiszen ő is busani ....
- Ezek a busani legények csak tudnak valamit – kapcsolódott be a maknae is.
- De én születtem előbb Busanban!
- Nem, mert Gong Yoo hyung előbb született – vigyorgott JungKook.
- Basszus, hagyjátok már ezt a ki született előbb cuccot, inkább meséljetek, mit csináltatok – invitált NamJoon.
Mivel teljes volt a létszám, röviden mindenki elmesélte mi történt vele a két hét alatt. Mint kiderült, NamJoon már ötletelt az új dalokkal kapcsolatban, de nem akarta megmutatni. Azt mondta, túlságosan kezdetleges még.
Másnap megjelentünk az ügynökségen, hogy a koreókat gyakoroljuk. Mint kiderült, mindenki szedett fel a pihenés alatt némi pluszt, sajnos én is. Elhatároztam, hogy még keményebben fogok edzeni, és mindennap tovább maradtam. Volt, hogy a többiek már aludtak, mire csendben beosontam a lakásba, és még HoSeok sem ébredt fel.
Azt hiszem, elég jól összekavarodtak most a dolgok .... Vajon Jimin meg fog tudni bocsátani YoonGinak? A pihenőre meg egyébként szükségük van ....
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
