Ne engedd el a kezem

5

- HaNa  -

Az egyetemről két nap múlva megérkezett az átjelentkezésemet elfogadó email. Sarah segített elkalauzolni, majd elintéztem a papírokat, felvettem az órákat, és másnap már kezdtem. Az évfolyamtársak között nem voltam egyedül ázsiai, hárman is voltak, ráadásul a lány csoporttársam is lett. Egyedül ő volt koreai, és ide jelentkezett, míg a fiúk másodgenerációs, már Amerikában született kínaiak voltak.

HyeSoo albérletben lakott, és rengeteget segített a beilleszkedésemben. Egyszer rákérdezett, hogy miért év közben jöttem az egyetemre, azonban a válaszadást elhárítottam azzal, hogy ez igen hosszú történet, de egyszer el fogom neki mesélni. Megértette, és nem kíváncsiskodott többé. Többször csavarogtunk a városban, megnéztük a Sunset Boulevard-t, a csillagok sétányát, és még a Hollywood felirathoz is elmentünk. Sarah-val hármasban sokat hülyéskedtünk, de buliba nem voltam hajlandó elmenni. Képtelen voltam. Inkább csak beültünk egy pizzériába, egy BBQ étterembe, vagy néha bűnöztünk, és hatalmas fagylaltkelyhet pusztítottunk el.

Rengeteget tanultam, aminek meg is lett az eredménye, az első félévet kiváló eredménnyel végeztem. Közben Sarah intézett egy részmunkaidős állást egy kávézóban, ahol tapasztalatomra való tekintettel azonnal kezdhettem. Elbújtam a világ elől, nem akartam tudni semmiről és senkiről, amit hátrahagytam Seoul-ban. Rettenetesen fájt a szívem, minden éjjel Jiminnel álmodtam. Az ágyam mellett az éjjeliszekrényen egy közös képünk állt bekeretezve, képtelen voltam megválni tőle. Akár ..... a legjobb barátommal is készülhetett a kép .....

HyeSoo rajongott a kpopért, ezen belül is a Bangtanért. Szerencsémre HoSeok volt a biasa, így nem éreztem kényelmetlenül magam, amikor elkapta a hév, és folyamatosan róla beszélt. Ilyenkor eszembe jutott minden, de próbáltam nem elárulni magam, hogy én közelebbről ismerem őket, sőt azt hazudtam, én nem rajongok értük. Így sikerült távol tartani magam a velük kapcsolatos eseményektől.

Három hónapja jöttem el, amikor az első hírt meghallottam róluk. HyeSoo lehangoltan közölte, hogy valami nincs rendben a Bangtan körül, mert néhány fellépést lemondtak mostanában. Azonnal arra gondoltam, talán kiderült Jimin és JungKook közös titka, de Soo sem tudott semmit. Említett valami barátnő ügyet régebbről, de mint mondta, vaklárma volt. Ha tudta volna, hogy nem, ráadásul az ügy egyik szereplője épp mellette állt ....

Újabb két hónap telt el teljes hírzárlatban, mikor Soo egyre sűrűbben sóhajtozott, és elejtett egy-két infómorzsát. Amit hallottam, megijesztett.

- Tudom, hogy nem szereted őket, de nem tudom kivel megbeszélni ezeket a dolgokat. Hiába voltak itt és szereztek rengeteg új rajongót, itt az egyetemen mégse találkoztam egyetleneggyel sem.

- Mert mi történt?

- Egyre több helyen olvastam, hogy valami nincs rendben az egyik taggal, többször lett rosszul, és most legutóbb kétszer is kórházba került.

- És ki ez a tag? – tettettem érdektelenséget, de közben megijesztett a hír. Valaki beteg lenne közülük? Ennyire?

- Jimin – válaszolta.

Épp ebédeltünk, és a kezemben megremegtek a pálcikák. Jimin .... beteg .... Mi történhetett vele, hogy kórházba is került? Alig vártam, hogy hazaérjek, és a gyomrom összeszorult a gondolatra, talán valami komolyabb baja van. Elővettem a laptopom és beírtam a keresőbe a nevét. Azonnal rengeteg hír ugrott fel, mind azzal foglalkozott, hogy Jimin túlhajszolja magát, hogy diétázik, mert nincs megelégedve magával, és tökéletes akar lenni a rajongók számára.

És megláttam a képeket is. Istenem, mennyire megváltozott .... rengeteget fogyott, és az arca is olyan fáradt, megtört. Beleolvastam néhány régebbi írásba, és ledöbbentem. Két hónapig töröltek minden fellépést az elutazásom után. Azt boncolgatták, vajon készülnek valamire, vagy válságban vannak. Nem .... az nem lehet, hogy válságban ..... Valami történt velük .... de kitől tudhatnám meg? Őket nem akartam felhívni.

Az elkövetkezendő napokban majdnem mindent tudtam a távozásom óta eltelt időszakról. Videókat is néztem, amelyekben számomra érthetetlen módon bár Jimin és JungKook mindig egymás mellett ültek, de nem volt már egymásra nézés, titkos jelbeszéd, flörtölés, Jimin szinte meg sem szólalt, és ami még furább volt, YoonGi szinte kilógott a sorból. Mi a fene történt? Ha kiderült volna valami, azt azonnal megírták volna, de semmi, csak találgatások. Belefutottam viszont egy-két rajongói hozzászólásba, miszerint Jiminnek volt egy barátnője, aki elhagyta őt, és ő ezért sanyargatja magát. Hogy Jiminnek szerelmi bánata van ..... Mi? De hiszen ott van neki .... JungKook .... vagy ezzel próbálták elterelni magukról a figyelmet? Teljesen összezavarodtam és tanácstalan voltam. Ha arra gondoltam, hogy Jimin boldogtalan, hogy nem elégedett, hogy olyan szomorú, mint aminek láttam, belefájdult a szívem. Sírtam, és legszívesebben azonnal repülőre ültem volna, hogy hazautazzam és megvigasztaljam.

Másnap a kávézóban csak az otthon történteken járt az agyam, a munkatársaim meg is jegyezték, eléggé szétszórt vagyok. Folyamatosan Jimin lesoványodott, szomorú arca volt előttem. Elmélázásomból nagyobb társaság zaja riasztott fel, akik épp beléptek a kávézóba. Bizonyára egy család, mert felnőttek, gyerekek egyaránt voltak közöttük. Én voltam a szabad, így az asztalukhoz léptem, hogy felvegyem a rendelésüket.

A családfőre tekintve riadtan kaptam elő tollamat és reszkető kézzel írtam amit mondott. Megismertem őt, ki ne ismerné aki a kpopban járatos Dél-Koreában. Mindenki úgy hívja, Papa Tuan. Ő a GOT7 Mark apja. Gyorsan körbenézve a társaságon, őt is megláttam. Sapkája alól nevetve nézett apjára, majd rám. Nagyon reméltem, hogy nem ismert fel, hiszen csak egyszer találkoztunk otthon, mikor JungKook bowlingozni hívott bennünket Jiminnel, és a GOT7 is ott volt. De ennek már egy éve is van.

Bármennyire próbálta HaNa elzárni magát a srácoktól, mégis eljutott hozzá a hír. De vajon mi lesz most? Ráadásul ismerőssel is találkozott ....