Ne engedd el a kezem

6

Próbáltam újra magabiztos lenni, és mosolyogva summáztam a szép nagy rendelést. A pult mögött míg a tálcára rendeztem a poharakat, sütis tányérokat, lopva néztem asztaluk felé, vajon Mark rájött-e ki vagyok, de csak folyamatosan a többiekkel beszélt, nem is vett figyelembe. Megnyugodva vittem és helyeztem asztalukra a finomságokat, és távoztam.

Valamivel több, mint félóra telhetett el, mikor fizetésre került sor, és szép borravalóval toldották meg a végösszeget. A gyerekek zajongva szaladtak az ajtó felé, Mark azonban utolsóként távozva még visszanézett rám. Mivel nem kérdezett rá, így megnyugodva vettem tudomásul, hogy továbbra is rejtve maradtam. Rosszul hittem.

Újabb egy hét telt el, és ismételten nem olvastam a fiúkról semmit. Délelőtti műszakomból tartottam hazafelé, a nap már lefelé ballagott a nyugati égbolton. Fáradt voltam, beindult az igazi turista szezon, rengetegen megfordultak a kávézóban. Semmi mást nem akartam, csak egy nagy doboz fagyival kivonulni a hintaágyba, és élvezni a csendet. Mindez meghiúsulni látszódott, mikor a ház előtt egy fekete autót láttam parkolni. Mit keresnek előttem?

A bejárót szerencsére szabadon hagyták, így gond nélkül befordultam. Kiszálltam és épp lezárni készültem a kocsit, amikor a várakozó járműből két férfi bukkant elő. Azonnal megismertem őket, és lábaim reszketni kezdtek, ahogy felém indultak. Képtelen voltam elhinni, hogy újra látom őket és egyáltalán megtaláltak.

- Szia HaNa! – köszöntek mindketten, és rengeteg minden futott át az agyamon. Leginkább az, vajon miért jöhettek. A torkom gombóc kezdte szorongatni és az elmémbe bekúszott a félelem, baj van. Csakis ezért utazhattak ennyit.

- Szia NamJoon, szia JungKook! – eresztettem meg egy félszeg mosolyt feléjük viszonzásul, mert ők voltak, teljes életnagyságban. – Rég láttalak benneteket.

- Rég. Sok minden történt azóta, hogy elmentél – felelte NamJoon, és nem kerülte el figyelmemet fájdalmasan megránduló szája.

- Noona, nem mehetnénk be?

- Ne haragudjatok, milyen udvariatlan vagyok, csak .... megleptetek nagyon.

A házba érve hellyel kínáltam őket, majd kávét és frissítő italt készítettem nekik. Folyamatosan arra gondoltam, mi történhetett, hogy eljöttek, és hogyan találtak meg. Mert afelől nem volt kétségem, hogy végül is Mark értesítette őket, aztán valahogy kinyomozták.

- És .... mi járatban erre? Mindannyian .... itt vagytok? – érdeklődtem nagyot nyelve.

- Csak mi jöttünk, ketten.

- És hogy találtatok meg?

- Hát .... ez elég hosszú történet – vakarta meg fejét NamJoon – Elég jól eltűntél, felégetve magad mögött mindent.

- Megvolt az oka – néztem óvatosan JungKookra.

- Noona .... te elhitted? – szólalt meg a maknae szomorúan.

- Mit?

- Tudjuk, hogy miért jöttél el. YoonGi mindent elmondott – nézett rám NamJoon. – És azt is tudnod kell, hogy egy baromság volt, amivel elüldözött.

- De ....

- Noona, Jimin és én ..... sosem gondoltunk egymásra úgy. Ez csak a rajongók felé továbbított fanservice, ezt kérték tőlünk. Mindketten heterók vagyunk. Jimin a barátom, a testvérem .... soha nem volt a szerelmem.

- Annyira igaznak tűnt azok után .... amit YoonGi mondott. Én ezért jöttem el, hogy ne álljak ..... kettőtök közé.

- És tudod, hogy mi történt azután?