*Noel szemszöge*
Miután Xander elment egyből a szobámba vettem az irányt és hanyatt dőltem az agyon. Most a plafon sokkal érdekesebb mint bármi. Kész káosz az egész nap. Két héttel ezelőtt, amikor vissza jöttünk gondolni se mertem arra, hogy szoba állok Alexanderrel, nem hogy még esélyt is adjak neki. Nem kicsit lepődtem meg, amikor közölte a családi hátterét, nem is tudom, szerintem kicsit megsajnáltam. Bár nem nagyon látszik rajta, de kell neki a szeretet az én felfogásom szerint. Ezek után nem bánom, hogy megadtam neki azt az esélyt, még jól is sülhet el, vagyis remélem jól fog. Egy biztos, kicseszett kitartó. Mégis bennem van a félsz, hogy ez valami fogadás féle, azért próbál felszedni. Kizárt dolog, hogy most csak úgy kelljek neki. A kilencedikes szitukkal tönkre tette a hitem, nem hiszem el neki, hogy én kellek neki, ha meg tényleg igazat mondott, akkor küzdjön meg értem. Lehet köcsög leeszek, de nem hagyom neki, hogy könnyen megkapjon.
- Öcsi, tudunk beszelni? - állt meg az ajtóban Jason.
- Miről? - kérdeztem unottan.
- Az incidensről - jött beljebb és leült az ágyam szélére.
- Jaaaa, arról hogy lefeküdtél azzal a sráccal, akiről tudtad, hogy kurvára bejön? - ültem fel és megjutalmaztam egy gúnyós pillantással.
- Noel, figyelj, iszonyatosan megbántam. Nagyon. Azt az egészet, azért csináltam, mert megakartam mutatni neki milyen, ha játszadoznak az emberrel - simította meg a lábam.
- Ez nem magyaráz meg semmit, attól még megtetted - mondtam semlegesen.
- De nem jelentett semmit - erősködött. Nem érdekel akkor is megtette. Tisztában volt a dolgokkal. Nem válaszoltam semmit csak a körmömet babráltam - és ha érdekel nagyon jó az ágyban - lökte meg vállával az enyémet és mosolygott. Nem bírtam tovább, én is biggyesztettem egy mosolyt az ajkaimra. Nem lehet rá haragudni, eszméletlen hülye.
- Nem voltam kíváncsi rá - néztem a szemébe.
- Nem úgy tűnt. Eskü féltékenynek láttalak, amiért velem lefeküdt, de veled nem - bökdöste meg az oldalamat mire felnevettem - nagyon ajánlom neki, hogy nem is tegye meg, mert akkor letépem a faszát és megetetem vele.
- De ha én akarom? - néztem rá mosolyogva.
- De nem akard fiatal vagy még ehhez - borzolta össze a hajamat.
- Hagyjad már. Mindig basztatod a hajam - csaptam egy nagyot a kezére.
- Holnap kosarazhatnánk, ha szeretnél - vetette fel az ötletet.
- Persze, hogy szeretnék - csillantak fel a szemeim. Imádok kosarazni, az az egyetlen sport, amiben jónak mondhatom magam.
- Itt aludhatok veled? - dőlt el az ágyon.
- Miért? Már nem félek a sötétben - nevettem fel. Régebben folyton mellettem aludt, mert megnéztünk egy horror filmet és utána ijesztgetett. Azóta féltem, hogy tényleg elkapnak leszedik a fejem vagy más végtagomat, ezért kihisztiztem anyánál, hogy Jason aludjon velem, és meg is tette.
- Attól még aludhatok az öcsémmel nem? - húzta fel a szemöldökét.
- Nem is tudom - harapdáltam belülről a számát.
- Anya nincs itthon. Kiakadni se fog és nem fog minket megvádolni azzal, hogy összejöttünk - fogta meg az oldalam és ledöntött maga mellé. Jobban élveztem volna, ha Xander csinálja ezt.
- Lehet el kéne mondani neki. Õ az egyetlen a családban, aki nem tud róla - gondolkodtam hangosan.
- Lehet kéne, lehet nem. Ha elmondod nem tudhatod mi lesz belőle, de ha nem akkor azért is haragudni fog, mert titkolóztunk és azért is, hogy meleg vagy, amiről persze nem te tehetsz - nézte a plafont.
YOU ARE READING
Only You
Random"-Szia Babyboy, nem lenne kedved játszadozni? - kacsintott Alexander mogyoróbarna szemével. Ennek a gesztusnak köszönhetően, akaratom ellenére élesebben szívtam be a levegőt, ami neki is feltűnt - mi az? Csak nem tetszik az ajánlat? - kérdezte tet...