Only You

10. rész

*Noel szemszöge*

- Dave tudja nem? Ő tovabb adta Mianak, Mia meg nekem - rántottam vállat.

- Nem mondta el Mianak. Ebben biztos vagyok. Noel. Honnan tudod? Várj - láttam ahogy megcsillan a megvilágosodás a szeméb en - VELE - nyomta meg a szót - beszéltél a kocsiban és ezt mondta el,igaz? - lett egyre idegesebb.

- Xander kérlek, nyugodj le. Ne rontsuk el ezzel az estét. Majd holnap idegeskedsz ezen és én is elmondok mindent, amit tudok. Rendben? - raktam a vallara a kezem és éreztem ahigy megnyugszik. Pár pec néma csend után elmosolyodott és megszólalt.

- Tetszik - pillantott rám.

- Mégis mi? - mosolyodtam el kicsikét.

- Xander - nezétt rám - meg te is - váltott csábos mosolyra. Most nem tudom, hogy a mosolya vagy az idő miatt rázott ki a hideg mert lehült a levegő van.

- Fazol? - simitott végig a kezemen, amitől újabb borzongás futott végig rajtam.

- Nem - raztam a fejem. Pedig de. Nagyon is. Szóval szerintem a hideg miatt, mert rohadtul lehűlt az a kurva levegő. Tényleg elkellett volna hozni azt a kardigánt.

- Biztos nem fazol? - mosolygottmég mindig.

- Úgyse ölelhetsz át hiába próbálkozol - nevettem fel.

- Nem azért - állt fel és elment a kocsihoz. Fél perc se kellett és egy dzsekivel jött vissza - kell? - huzta fel a hemöldökét és mosolygott

- Ohm.. - haraptam be a számat. Most vegyem el a felsőjét? Szent isten, persze. "Noel vegyed elfele! Ne lény hülye. Itt a lehetőség" beszéltem meg magammal gyorsan - aham - nyujtottam érte a kezem, mire ideadta és leült vissza mellém.

- Hát nem gyönyörű? - néztem fel az égre, miközben felvettem a dzsekijét. Atya szet isten Alex illata vaan. Most ha nem ülne itt mellettem ezt szaglásznám végig, igaz, hogy három számmal nagyobb mint én, de nem adnám vissza neki.

- Hát nem - vágta rá - ennek semmi ertelem - mondta, mire összehúzott szemekkel néztem rá - most mi az? - nevetett fel. Egy szó nélkül kezdtem el kikötni a cipőmet. Én mondtam, hogyha még egyszer elrontja az estét huzzá vágom. Nem hallgatott rám? Így járt - ugye nem büdös? Mert ha igen le ne vedd - nevetett még mindig. Najólvan Alexander. Lehúztam a lábamról a cipőt és hozzá vágtam.

- Auh!! Mostmár kérek puszit és megbocsájtom, hogy kapam egy cipőt a hasamba - mondta.

- Nem kapsz puszit. El felejtheted egész nyugidtan - dőltem hátra.

- Miért nem? - fekudt le mellém és felém fordította a fejét.

- Mert nem érdemled meg. Ha azt mondtad volna, hogy "de, tényleg szép", akkor lehet kaptál volna - rántottam vállat mosolyogva.

- És én adhatok? - kacsintott rám. Valaszul csak megforgattam a szemem, mire tényleg nyomot egy gyors puszit az arcomra. Szerencse, hogy este van és nem latszik, hogy fülig pirultam.

- Idiota fasz - toltam kicsit arrébb.

- Nem nagyon tiltakoztál ellene - nevetett fel.

- Nem is hagytál lehetőséget - huztam össze a dzsekit és zsebre dugtam a kezem. Mi ez a papir benne? Na mindegy nem az én dolgom. De furdal a kivancsisag mi a fasz lehet ez. Nem blokk szerűség. Olyan mintha szépen összehajtották volna.

- Min gondolkozol? - mosolygott.

- Jaa, semmin - néztem tovább az eget.

- Mondták már, hogy rosszul hazudsz? - hajolt közelebb - elmondhatod, ha akarod.