*Alexander szemszöge*
- Akkor addig szerintem én elmegyek letusolni - mondta Noel.
- Fujj - grimaszoltam, mire bemutatott.
- Megyek én is - szólalt meg Mia. Amint kimondta ránéztem és felhúztam a szemöldököm - akarom mondani, addig kisebb rendet rakok a szobájában - javította ki magát nevetve - jössz segíteni? - nézett rám.
- A sajátomat se szoktam nem, hogy másét - mosolyogtam rá - na jó Dave-nek szoktam mivel lenyulta a szobája felét de máskor nem.
- Lusta dög - nyomott a számra egy puszit Noel és felszaladt a lépcsőn Miával a nyomában.
- Hogy nem sűl le a pofádról a bőr? - fordultam Jason felé - Miattam nem ülsz sitten és még neked áll feljebb. Elég nagy pofátlanság.
- Ez a pofátlanság? Tudomásom szerint megállapodtunk valamiben, te mégis felbukkansz az öcsém oldalán - emelte rám a tekintetét.
- És nem jutott más az eszedbe csak az, hogy volt közöttünk valami? - nevettem fel - Ha én nem lennék sitten ülnél Jason. Elvittem helyetted a balhét - ültem le vele szembe.
- Nem miattam csináltad ezt tegyük hozzá és amúgy se ért téged nagy dolog. A haverodat sem, mert nem derült ki - rántott vállat.
- Hány évet kaptál volna? 2 vagy 3? - mosolyogtam rá.
- Noelnek ne merészeld mondani - nézett rám összehúzott szemekkel.
- Talán még mindig folytatod? - dőltem hátra.
- Semmi közöd hozzá. Arról is csak azért tudsz, mert rosszkor voltál rossz helyen - szinte köpte a szavakat.
- De ha nem vagyok ott, te szopsz mint a tokosborz. Szóval - dőltem előre és a térdeimre támaszkodtam - elvárom, hogy ne incikeld ellenem, mert bármikor kicsúszhat a számon. Akkor majd kiderül, hogy melyikőnket fogja lenézni és melyikőnkre fog fel - mondtam miközben felálltam a kanapéról.
- Jó befejeztem. Ezt most megnyerted, de ha megbántod, élve eláslak - szólt utánam.
- Jójó - mondtam aztán felmentem a lépcsőn. Amint befordultam a sarkon neki mentem Miának. A kurva életbe.
- Milyen sittről volt szó? Mi folyik itt? - szegezte nekem egyből a kérdéseket.
- Nem illik hallgatózni - mosolyogtam rá és kikerültem.
- Alex ez nem játék. Mi ez a viszály köztetek? - állt újból elem karbatett kézzel.
- Tudod van egy haverom aki miatt sok balhét megúsztam a zsernyákokkal szemben - sóhajtottam
- Igen - bólintott.
- Kimentette egyszer Jasont is nekem köszönhetően - mondtam.
- Mi van?! - emelte meg kicsit a hangját én pedig befogtam a száját.
- Nem kéne megtudnia, hogy erről beszélek bárkinek Mia - mondtam kissé idegesen és elvettem a kezem a szájáról.
- Rendben. Bocsika. Na de mi történt? - kérdezte.
- Jason egy este elment szívni a heverokkal. Nem volt magánál és a többi irányította. Aztán betörtek valahova és lenyúltak pár cuccot. Amint felvilágosították azok a bizonyos haverok, hogy mi volt, megkeresett engem. El mondta a sztorit és megkért, hogy beszéljek Elliottal. Segítettem neki, mert arra hivatkozott, hogy az öccse a mindene és ha megtudja nem állna szoba vele többet - dőltem neki a falnak.
YOU ARE READING
Only You
Random"-Szia Babyboy, nem lenne kedved játszadozni? - kacsintott Alexander mogyoróbarna szemével. Ennek a gesztusnak köszönhetően, akaratom ellenére élesebben szívtam be a levegőt, ami neki is feltűnt - mi az? Csak nem tetszik az ajánlat? - kérdezte tet...