Only You

18.rész

*Noel szemszöge *

Rájöttem mi a legjobb érzés a világon. Az, amikor újra élhetem az előzőnapi randim, pontosan úgy ahogy történt, álmomban. De nem is ez, hanem, hogy a tudatalattim átgondolta az egészet és én kaptam a vizet a pofámba. Aztán rájöttem, hogy ez nem álom, mert valóban kaptam egy adag nedves dolgot az arcomba és felriadtam. Körbe néztem a szobámban, de nem láttam Jasont, szóval nem ő szórakozik velem. Megtöröltem az arcom a takarómba, úgy is ki kell már mosni. A szívfasz elkapott, amikor az ágyam szélénél a lábam mellett elsuhant egy szőrös valami. Istenem, de hülye vagyok. Lexi!

- Lexi - szóltam neki és fel is ugrott az ágyra - szia te mamlasz - simogattam - jól elhanyagoltalak mi?

- Látom megint nincs jobb társaságod, mint a kutya - nyitotta ki az ajtót Jason és megállt.

- Haha - forgattam meg a szemem.

- Milyen volt a tegnap? - jött beljebb és letelepedett az ágyra. Lexi egyből felpattant mellõlem és Jason nyakában kötött ki - jól van kislány én is szeretlek - fintorgott, amikor Lexi elkezdet nyalogatni.

- Elment - mondtam szűkszavúan.

- Hallottam mi volt, anya elmondta. Csak gondoltam megkérdem, meg vagy-e még egyben. Hiszen nem lehetett kellemes - simogatta Lexit, miután a kutya lenyugodott és belefeküdt az ölébe.

- Nem. Nem volt az, de megbeszéltük - válaszoltam. Most mindenki ezen fog rágódni?

- És Alex hogy viselkedett? - nézett rám. Ennél furább dolog még nem történt velem. A bátyám, aki utálja a barátom, a barátom iránt érdeklődik.

- Miért érdekel? - néztem rá összehúzott fürkészõ tekintettel. Valami nem stimmel. Egyre és egyre furább Jason, mióta Alex idejár.

- Gondolom robbant - mondta ki semlegesen, nálam pedig betelt az a bizonyos pohár. Követett vagy mi az isten?

- Mi a fene folyik itt Jason? - kérdeztem határozottan, mire semmi értelmes választ nem kaptam csak egy sóhajt. Kellett fél perc, mire kinyögött valamit

- Nyugalom, nem folyik itt semmi, csak biztosra akartam menni, hogy nincs semmi bajod - próbált csitítani - csak féltelek Noel.

- Úgy beszélsz, mintha valami erőszaktevő lenne Jason. Elegem van, hogy rossznak akarod beállítani. Vagy mond el mostmár az igazat, hogy mi bajod van vele, vagy menj ki! - igazából nem is számítottam másra, mint arra, hogy összetöri minden apró hitemet afelől, hogy az elsőt fogja választani.

- Oké, megyek - állt fel az ágyról és vele együtt Lexi is, mivel rá volt kényszerülve - de kurvára figyelj oda Noel. Nem tudhatod kivel állsz szemben - mondta komolyan és kiment. Lexi meg utána. Vissza dőltem a párnámba és néztem egy darabig a plafont és azon filóztam mi a francot jelenthet Jason utolsó mondata. Egyszerűen nem fér a fejembe mégis mire érti. Mintha ő tudná. Megráztam a fejem és telómért nyúltam. Úr isten. Már 11 is elmúlt. Mia és Alex is írt már, valamint van egy engedélykérésem. Jeremy Hartwood.

Jeremy Hartwood: Szia. Én vagyok a tegnap esti pincér. Csak bocsánatot szerettem volna kérni, amiért nem úgy viselkedtem, ahogy kellett volna. Semmi közöm nincs hozzátok, szóval nem kellett volna beleszólnom, vagyis inkább önteném Alex nyakába a vizet. Őszintén megmondva, csak rosszúl esett, hogy Alex rád egészen másképpen néz, mint bárki másra. Tiszta szívemből sajnálom és mondom, hogy legyetek boldogok, tartson sokáig. 😊
Én: Szia. Persze megértem. Szerintem én is úgy reagáltam volna a helyedben. Már rendeződött minden és megpróbáljuk megtartani.
Amúgy, Harwood? Imserhetlek valahonnan? Olyan ismerõs a neved.
Jeremy Harwood: Általánosból. Egy évfolyam voltunk és néha én is kijártam hozzátok kosarazni a pályára.
Én: baszki. Tényleg.
Jeremy Harwood: Majd ha úgy gondolod összefuthatnánk valamikor. Persze csak, ha nem okoz galibát köztetek.
Én: még meggondolom.