Megszólalt az ébresztőm 6 órakor. Az este folyamán nem sokat aludtam, mert elhúzódott a mai napra való cikkek befejezése. Úgy néztem ki, mint egy madárijesztő. Letusoltam, rendbe szedtem magam, felöltöztem, megreggeliztem (pirítós befigyel XD) és 7 óra körül elindultam dolgozni. Nem volt kedvem kocsival menni, ezért gyalogoltam. 20 perc múlva meg is érkeztem a munkahelyemre. Bementem az épületbe, a második emeletre, az irodámba. Egy órával később beestek hozzám a szerkesztőség hírhedt riporter ikrei, Bill és Will, akik újfent késtek. Velem egyidősek és mellém lettek beosztva. Nagyon lelkesek, életvidámak és tapadósak. Valamint mindketten szerelmesek belém. Az összes női munkatársam össze akar jönni valamelyikkel. Eléggé mérgesek rám, amiért kihagyok pontosan KÉT ilyen lehetőséget. Még annyit róluk, hogy Willnek kék a haja. Ő az udvarias, jó fiú. Bill meg az aranysárga hajú, lázadó nőcsábász. Viszont ha rólam szó, áttudnak menni kisgyerekbe.
- Helloka Meli-chan! - mondták egyszerre vidáman, aztán egymásra morogtak, hogy miért köszönt nekem így a másik.
- Mondtam, hogy ne hívjatok így. - rivalltam rájuk.
- Nem aludtál megint eleget, igaz Drágám? - kérdezte Bill.
- Ez egy költői kérdés volt? Ja, és így meg végképp ne hívj. – mondtam fáradtan.
- Gomen-gomen. Édesem, kérsz egy kávét? – tudakolta Will.
- Te is befejezheted. De amúgy igen, megköszönném.
Már rohantak is ki mind a ketten. 'Tch, idióták'. (Áááá nem, nem Levi-copy) Néhány perccel később vissza is tértek két kávéval és árgus szemekkel figyelték, hogy melyikét kóstolom meg először. Mivelhogy Billé volt kezem ügyében, abba kortyoltam bele elsőnek.
- Látod Will, engem szeret Meli-chan, mert az én kávémból ivott először. - jelentette ki diadalmasan Bill.
- Ne mááár. - szomorkodott Will – De ettől függetlenül szeretsz engem is Meli-chan? – kérdezte kiskutyaszemekkel.
- Szeretlek titeket, de nem úgy ahogy azt ti gondoljátok. Valamint köszönöm a kávékat, nagyon finomak lettek. – mondtam mosolyogva, miután belekóstoltam a másikba is.
- Az ÉN kedvesem mosolyáért bármit! – mondták egyszerre, majd ismét egymásra morogtak.
-EZT MOST BEFEJEZITEK!!! - kiáltottam rájuk.
Ők ezen csak kuncogtak egyet. Szerették húzni az agyam. Folytattam az újság szerkesztését, az ikrek pedig elmentek újabb cikknek való után kutatni. Délután 1 órakor végeztem az egész újság megszerkesztésével és el is küldtem az anyagot a nyomdába. Már csak le kellett ellenőriznem, hogy minden sínen van-e. 14:30 körül már készen lettem mindennel. Épp hagytam volna el az épületet, amikor a dilis testvérpár betoppant. Egyből észrevettek és elkezdtek kérdezgetni, hogy nem kísérhetnének-e haza. Addig nyaggattak, amíg be nem adtam a derekam. Gyorsan felrohantak, lerakták a frissen szerzett anyagot és loholtak vissza hozzám. Jó volt velük a munkán kívül is beszélgetni. Mikor a lakásomhoz értünk elköszöntem tőlük. Felmentem, átöltöztem és indultam a szokásos délutáni edzésemre. A közeli parkba mentem, ahol futottam, majd a kültéri „edzőgépeket" használtam. Egy különös érzés fogott el, mintha figyelnének. 'Mindegy, nem érdekes.' - gondoltam. 1 órával később elindultam haza. Elmentem letusolni, utána belekukkantottam a hírekbe. Megnéztem a „Nem vagyok sorozatgyilkos" című filmet és elmentem aludni. Willés Bill
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Sziasztok! Na eddig mi a véleményetek? Folytassam? :p
