Creepypasták nálam

5.rész

7:30-kor arra keltem, hogy füst jön a konyha felől. Rohantam megnézni, hogy mi történt. Egy elég különös szituációt láttam meg. Toby a padlón fetrengve sírt, a másik kettő pedig egymással veszekedett.

- Hogyan lehetsz ilyen szerencsétlen?! Még egy kenyeret sem tudsz felvágni! - üvöltötte Masky.

- Ne engem okolj, hogy egyikünk sem tud kaját csinálni! - ordította Hoodie. 'Szóval reggelit akartak csinálni.'

- Ööm, reggelt' - köszöntem fáradtan.

Hangomra összerezzentek mindannyian, majd szép lassan rám néztek.

-Szia Meli-chan - köszöntek kínos hangon.

- Te szemüveges vagy? - kérdezte Hoodie.

- Először is: Kérlek, csak ti ne kezdjetek rá! Inkább hívjatok Melunak. - könyörögtem - Másodszor: igen, az vagyok. Csak javarészt kontaktlencsét hordok. 

- Azt elfelejtheted, amúgy csinálnál reggelit? Minket nem a konyhába teremtettek.

- Csak hogy idézzelek Masky. „Majd intézzük magunkat." - Válaszként csak megforgatta szemeit. - Tch, szerencsétlenek. Toby, hozzám vágnál egy csomag gofrit?

- A GOFRI CSAK AZ ENYÉM!!!!

- Akkor nem csinálok semmit hozzá. - Erre felkelt a padlóról, majd fejemnek dobott egy zacskót.

- Csak hogy én is idézzelek téged. „Eléggé magamnak való vagyok. Hogyan is mondjam.....nem törődnék veletek."

- Oké, akkor csak magamnak csinálok reggelit.

-NEEE!! - mondták egyszerre.

- Tch, nélkülem éhen vesznétek, úgy becsüljetek meg.

Nekiálltam sajtos-rántottát csinálni. Tobynak megolvasztottam a tegnap vett csokit. Hamar tányérra került az étel.

- Kész a kaja! Együk meg a nappaliban.

Már rohantak is a konyhába. Addig én ledobtam magam a kanapé közepére és bekapcsoltam a TV-t. Éppen elkezdődött tegnap esti híradó ismétlése. 'Na miről maradtam le tegnap. Még egy haláleset?! Meddig fog ez fajulni, amíg mindenki el nem költözik vagy meghal?!' Éreztem, hogy besüpped mellettem a dívány. Két oldalamon Hoodie és Masky foglalt helyet.

- Sally jó munkát végzett. - mondta Toby.

- Sally Williams, a szellem kislány?

- Igen. Neki is el kellett hagynia Slendert. Bánatában egyedül indult el valamerre, de úgy tűnik, itt van a városban. Őt is be tudnád fogadni?

- Mi ez a hely szerinted, egy szálló?!

- Csak elférne itt ő is.

- Na jó, de ugye nem hoztok rajta kívül mást is a nyakamra?

- Hát....az van....hogy már szóltam a többieknek, hogy sikerült találtunk szállást és.....hogy ők is.....elférnek.......majd. - nyögte ki Masky félve.

Erre csak lesütöttem tekintetem és egy nagyot sóhajtottam.

- Mik az utolsó szavaid? - mondtam kedvesen mosolyogva, ami már ijesztőnek hatott - mert MEGÖLLEK!! TE TELJESEN MEGVESZTÉL?! NÉGYEN ALIG FÉRTÜNK EL, MI LESZ HA A TÖBBIEK IS ITT LESZNEK?!?! SALLYVEL EGYÜTT ALIG FOGUNK ELFÉRÜNK, NEM MINTHA TEGNAP TÚL SOK HELY MARADT VOLNA!! - mondtam kikelve magamból. Hoddienak kellett lefogni, nehogy a fiú torkának essek. Legalább 5 percig őrjöngtem. Miután lenyugodtam, majd újra megszóltam:

- Oké, elmegyek tusolni és utána megkeressük Sallyt. Ha bármelyik bemer jönni a fürdőbe, amíg bent vagyok. Én magam fogom elvágni a torkát. Ez főleg neked szól Hoddie, tudom, hogy te vagy a legperverzebb közületek, vagy tévedek?

- Lebuktam. - nevetett.

Mire ezt kimondta, addigra már a szerkényt túrtam fel ruháért. 15 perccel később már el is hagytuk a lakásom.