Creepypasták nálam

2.rész

Legalább 1 héten keresztül éreztem, hogy figyelnek. Munkába menet, edzéseken és még otthon is. Végül eljött a nap, ami mindent megváltoztatott. Péntek reggel volt. Észrevettem, hogy üres a hűtőm, ezért munka után el kellett mennem bevásárolni.

- Tehát a délutáni edzésről lemondhatok. Csodás! – gondolkoztam hangosan.

Kocsival mentem a ma munkába. Beértem az irodámba, ahol a két jómadár már várt rám. 'Különös, soha nem értek még be előttem.'

- Reggelt' ikrek. - köszöntem.

- Neked is Egyetlenem. - mondták egyszerre, majd kacsintottak.

- Tch, befejezhetnétek már. - mondtam unottan.

- De mi szeretünk! - mondták nyájasan.

- Tudom. Na mindegy, van valami új hír? - kérdeztem.

- Újabb gyilkosságok. - mondták már komolyabban.

Egyre több gyilkosság történik a városban. Legutóbb az áldozatoknak elvágták a torkát, a másik szerencsétlen pedig ropogósra sült. Leöntötték benzinnel és felgyújtották. Olyan ismerősek a módszerek, mégsem ugrik be pontosan ki tehette. 'Mindegy a munkával foglalkozzunk!'

- Will, hoznál nekem egy kávét?

- Persze - és már itt sem volt.

- Miért nem engem kértél meg Meli-chan? - kérdezte nyávogva Bill.

- Nyugi, hétfőn majd téged kérlek meg, oké?

- Oké. - mondta mosolyogva.

'Bárcsak én is ilyen jól kijöttem volna a testvéreimmel, de ez már lehetetlen. Velük is megszakítottam a kapcsolatot.' Közben Will megjött a kávémmal.

- Köszönöm. - mondtam kedvesen.

- Neked bármit. - küldött puszit a levegőbe felém.

- Amúgy Meli-chan, munka után haza kísérhetünk? - kérdezte Bill - Veszélyes most egyedül a város.

- Ne aggódjatok, ma kocsival vagyok és úgy is el kell mennem, bevásárolni. Viszont előtte szívesen hazaviszlek titeket.

- Ez az! - kiáltották.

Munka után:

Délután 5 körül végeztem is. Ma nagyon elhúzódott a munka. Elhajtottam a szerkesztőségtől, haza vittem az ikreket, majd a legközelebbi üzlethez hajtottam. Bent elővettem a listámat. 'Na nézzük csak. Kell tojás, tej, kenyér, kávé, gyümölcs, sajt és csoki.' Miközben cikáztam a sorok között feltűnt három srác. Az első magasabb volt nálam egy fejjel, sárga kapucnis felsőt, fekete farmert és szürke edzőcipőt viselt. A második kb. ugyanolyan magas volt, mint az előző. Sárga pulcsit, egyszerű farmert és fekete hosszúszárú bakancsot hordott. Idősebbnek néztek ki, mint én. A harmadik pedig kb. velem egyidős lehetett. Ő is magasabb volt nálam. Barna csíkos pulcsijának csuklyáját fejére húzta. Valamint volt rajta egy kék farmer és egy fekete, hosszúszárú tornacipő. Mintha folyton engem lesnének. 'Melani, nyugi! Ne legyél paranoiás!' Gyorsan a pénztárhoz léptem, ahova szintén követtek. Hátra sandítottam, hogy lássam mit vettek, hogy minden sorba jöttek utánam. 'Csak néhány gofriscsomag?! Most már biztos, hogy követnek.' Kifizettem a kaját és elhagytam a boltot. Háromból ketten a nyomomban voltak, míg a harmadik ott maradt kifizetni a gofrit. A lehető leggyorsabban bepakoltam az autómba. Éppen be akartam szállni, amikor meghallottam egy kattanást. A sárga csuklyás egy kibiztosított pisztolyt tartott felém.