Creepypasták nálam

11.rész

Reggel a telefonom ébresztőjére keltem. '6 óra, MIÉRT?!' Kikapcsoltam a készüléket és visszaejtettem a fejem a párnába. Éreztem, hogy valami felkúszik a derekamon. 'Ugye nem egy pók?' Lenéztem és megláttam Jack kezeit. Lassan megfordultam, hogy lássam az arcát. Válaszképpen csak szorosan magához szorított. Próbáltam eltolni magam tőle kevés sikerrel.

- Oh Meli - 'mondta álmában?!'

- Jack, befejezted?

- Jó reggelt Egyetlenem. Honnan tudtad, hogy nem alszom?

- Ez nagyon egyszerű. Amikor próbáltam eltolni magamat a mellkasodtól. Érezni lehetett a szívverésedről, hogy ébren vagy.

- Furcsa megközelítés. Ez tetszik. - újra magához ölelt és fejét nyakamhoz hajtotta. Éles fogaival összecsípte a nyakamnál a bőrt.

- Csak nem vámpírt játszol?

- Mondtam, hogy megkóstollak. - erre csak elmosolyodtam.

- Na, te pihenjél nyugodtan. A kenyértartó alá raktam 80dollárt. Rendeljetek valamit, de csak mértékkel!

Félóra alatt elkészültem, majd elhagytam az otthonom. A munkahelyemen már vártak a fiúk.

- Jó reggelt - köszöntünk egymásra egyszerre.

- A kibelezett emberke esetéről kaptatok valami új infót?

- Nem sokat. Azt mondták, hogy nem ember végzett vele. Valószínűleg állat volt. Nem lehet tudni. Harapásnyomok terítették be az egész testét. A nyakából egy jókora darab hiányzott. Valamint a szemei sem voltak a helyén. - hadarta Bill.

- Komolyan, mostantól mindennap haza kísérünk Meli-chan. Nem akarjuk, hogy te is így végezd. - nyafogtak mindketten. Hirtelen csend telepedett rájuk. Lassan végig mértek, majd Will megszólalt:

- Mi az a nyakadon?

- S-semmi. Csak megütöttem magam. 'Milyen béna mentség.'

- Mutasd! - jött felém Bill - Egy harapás. Mi történt? - mondandója közben végig simított nyakamon. Érintésére összerezzentem. 'Miért ér hozzám minden fiú? Mi vagyok én, kutya vagymi?!'

- Befejezted a nyakam tapizását? - próbáltam unott arcot vágni, kisebb-nagyobb sikerrel. Eléggé kivörösödtem.

- Előbb válaszolj!

- Megtámadott az a valami, most boldog vagy?

- De mikor és hol? - kérdezte aggódóan Will.

- Tegnap este 6 körül, a park bejáratánál. De meg tudtam védeni magam. Örüljetek, hogy tanultam önvédelmet és karatét, különben én is címlap sztori lennék. De akkor is a halálom miatt.

- Mikor tanultál ilyet?

- Túl sok a beszéd, majd hazafelé elmondom. Egyelőre a munkára fókuszáljunk.

Munka után:

- Na mi is történt, hogy önvédelmet kellett tanulnod?

- Ez még általános suliban kezdődött. 7.-es vagy 8.-as lehettem, már nem is tudom. A fiúk nemcsak szóban piszkáltak, hanem tettekben is. Közben a szüleim folyamatosan nyaggattak, hogy kéne valamit sportolnom. Nem beszéltem nekik a fiúk tetteiről. Végül az önvédelem és a karate mellett döntöttem. Sikerült letennem mindkettőből a legfelsőbb, legnehezebb vizsgákat. Az egyik iskolai napon mentem tornára, amikor az osztály nagymenői (4fő) rám támadtak és berángattak a közeli erdőbe. Eleinte hagytam magam. Nyugodtan vigyenek, addig sem kell mindegyiket behúznom az erdőbe a verekedés után. Miután odavittek az erdő közepén lévő tisztásra, elkezdtek tapizni erőszakosan. Azután kb. 10 perc alatt mindegyik a földön hevert. A történtek után nagy ívben elkerültek.

- Hűha, nagyon menő vagy Meli-chan. Most már nem csak a szerelmünk vagy, hanem a példaképünk is. - mondták csillogó szemekkel - de ettől eltekintve akkor is hazakísérünk mindennap. - Hirtelen megszólalt a telefonom.

Telefonba:

- Ki az?

- Szia Meli-cica.

- Jack. Mit akarsz?

- Miért köszöntöd így a jövendőbeli párodat? Csak nem történt valami? Mindegy, siess haza! A proxyk fojtogatják egymást az utolsó 5dollárért.

- Köszi Jack, akkor megyek. - majd kinyomtam a telefont.

- Bocsi fiúk, de rohannom kell, különben tesóim kinyírják egymást.

- De ki az a Jack?

- Az jelenleg mindegy, majd őt is megismeritek. Sziasztok! - és elsprinteltem.

Otthon:

- Na mi is történt pontosan? - kérdeztem a vaksit már a bejáratban.

- Hát.....az volt, hogy Toby abból az 5dollárból venni szeretett volna a lányoknak cukrot, viszont Hoodie magának akart venni valamit. Ezen összekaptak és egymás torkának estek. Masky szét akarta választani őket, de a tikkes véletlen pofon vágta. És hát tudod, hogy Masky milyen forrófejű. Ő is beszállt a bunyóba, de semmi komoly. A berendezésnek nem lett baja, csak egy kép törött el.

Jack-et félre lökve rohantam be a nappaliba, hogy lássam melyik kép törött el. Hát persze, hogy a számomra legkedvesebbnek esett baja. Én voltam rajta és egy másik lány. Mindketten mosolyogtunk. A lány sötétbarna haja vállait súrolta, barna szemei csillogtak. Úgy 14 évesek lehettünk. Észre sem vettem, már bekönnyeztem. A nosztalgiázásból visszatérve gyors léptekkel és sötét tekintettel haladtam a három idióta felé. Mindegyiknek osztottam egy-egy pofont.

- Örüljetek, hogy ennyit kaptatok! - kiabáltam rájuk könnyeimmel küszködve, majd átviharzottam a szobámba és bevágtam magam mögött az ajtót. Elkezdtem a boxzsákomat püfölni (igen, még ilyenre is tellik). Nem apadtak könnyeim. Csak rá tudtam gondolni és hogy miket éltünk meg közösen.

Sziasztok! Tudom-tudom, szörnyű ember vagyok. Megígértem,hogy 1héten belül jön a kövi rész, de ebből több mint 2 hónap lett. Gomennasai!!!! A 12.részt nem tudom mikor teszem ki, ennek is a suli az oka. Még ezerszer GOMENNASAI!!!!!!!!!!