Creepypasták nálam

6.rész

Róttuk az utcákat a környéken. Már besötétedett, de még mindig nem találtuk meg Sallyt. Erre a napra feladtuk a keresést. Nagyon bántott, hogy nem került elő. Végül hazamentünk.

Otthon:

- Szerintetek hol máshol kellett volna megnéznünk? - kérdeztem.

- A városszéli elhagyatott házakat kellett volna átnézni.

- Én csak a közeli sikátorokat, zsákutcákat néztem meg. Holnap kocsival átfésüljük az említett területeket. - válaszoltam, miközben átballagtam a konyhába. Gyorsan összedobta egy kevés rántottát. Később átszóltam nekik a nappaliba:

- Adjátok ide a ruháitokat!

- És még engem nevezel perverznek. - mondta gúnyosan Hoodie.

- Kimosom őket, te nagyokos. - Kijelentésemre elkezdték levenni felsőjüket, végül mindhárman egy szál alsóban álltak előttem. Arcom paradicsom lett kidolgozott testük láttán.

- Tetszik a látvány, mi? - mondta kaján vigyorral Hoodie.

- Persze hogy tetszik neki, az enyém a legjobb. - jelentette ki egoistán Masky.

Hamar összeszedtem a felesleges ruhákat, hozzáadtam az enyémeket is, majd elindítottam a mosást. Mind elmentünk zuhanyozni, utána a srácok bevágták a szundit. Én fent maradtam megnézni a 10 órai híradót, majd elmentem aludni.

Reggel:

Arra keltem, hogy Toby ott fekszik mellettem és nézi az arcom pár centis távolságból.

- Szia, csinálsz reggelit? - kérdezte kedvesen.

- Oké - csak ennyit tudtam kinyögni. Feltápászkodtunk, majd a konyha felé vettük az irányt. Bent a többiek kávét szürcsöltek.

- Na, ez hogyan sikerült? Áthívtátok a szomszédot? - kérdeztem gúnyosan.

- Nagyon vicces. Kávét azért tudunk csinálni. - mondta szemrehányóan Masky.

Elkezdtem csinálni a tükörtojást és a bundáskenyeret, addig bementek a nappaliba.

Hoodie szemszöge:

- Láttátok azt, amit én?

- Mit kellett volna látni?

- Várjatok, mindjárt jövök. - mondtam perverz hangon.

Sziasztok! Csak egy gyors kérdés: Szerintetek mit látott Hoodie? Válaszotokat írjátok majd meg.