Éppen be akartam szállni, amikor meghallottam egy kattanást. A sárga csuklyás egy kibiztosított pisztolyt tartott felém. Ez idő alatt a barna felsős fiú is kijött az üzletből a gofrikkal. Mindegyikük arcát már egy maszk fedte. A fegyveres maszkján egy fekete alapon piros szomorú smiley volt. A sárga kabátoson, egy fehér alapon fekete főbb arcvonásokat ábrázoló állarc látszódott. A barna pulcsis arcát pedig egy narancssárga szemüveg és egy szürke szájmaszk takarta. 'Különös, annyira ismerősek így.' És akkor minden világos lett. Akik előttem álltak nem mások voltak, mint a Proxyk. Slenderman helytartói. Sárga csuklyásunk, Hoodie végül megszólalt:
- Szállj be és veled megyünk a lakásodra!
- És ha nem?! - kérdeztem.
- Nyugi kislány, nincs másik lehetőséged. - mondta érces hangon másik sárga kabátosunk, Masky.
- Hát pedig van. - mondtam vigyorral az arcomon. Egy hirtelen mozdulattal kirúgtam Hoodie kezéből a fegyvert. Majd Masky nekem esett volna, hogy leterítsen, de nem sikerült. Elkerültem ütéseit, majd lehajoltam és kigáncsoltam. Barna felsősünk, azaz Toby is nekem rontott, de ő tőle csak fordulva egyet kikerültem és hátba rúgtam, de nem olyan erősen hogy meg is sérüljön. Hoodienak ez idő alatt pedig leesett, hogyan foszthat meg „fegyvereimtől". Gyerekesen rácsimpaszkodott lábaimra, ezáltal elvesztettem egyensúlyomat. Masky kapva az alkalmat, hátam közepére lépett, megfogta kezeimet majd hátra húzta azokat. Toby pedig egyik baltájának élét nyakamhoz szegezte. 'Ennyit ért karate és az önvédelmi tanfolyam.'
- Nem rossz, de most mihez kezdesz, kislány? - szólalt meg újra fennhéjázó hangon Masky.
-Tch - fordítottam el a fejemet amennyire lehetett. Hirtelen Toby tekintetével találtam szembe magam. Lesütöttem szemeimet és így feleltem - Úgy tűnik nincs más választásom.
- Jó döntés. - mondta vidáman Toby és elvette torkomtól a baltát.
- De előtte leszállnátok rólam?!?! - mondtam kikelve magamból.
- Bocsi - mondták egyszerre Hoodie és Masky. Mire feltápászkodtam, a fiúk már helyet is foglaltak a járműben. Masky ült az anyósülésen, Hoodie és Toby pedig hátul a két ablak mellett, középen meg a gofrik.
Beszálltam és 20 perccel később már a bejárati kódot ütöttem be. Toby szorongatta szerzeményeit, Masky hozta a tejes kartont és Hoodie a bevásárlószatyrot. A lépcsőházban babráltam kulcsaimmal, míg meg nem találtam a megfelelőt, majd beengedtem őket szerény hajlékomba.
- Csak tegyétek le és menjetek a nappaliba. Majd elpakolom a kaját. - mondtam nekik.
Így is tettek. Miután végeztem a pakolással, bementem hozzájuk. Eléggé fura látvány fogadott. Egymás mellett szorongtak a kanapén. Ezen csak kuncogni tudtam egyet, majd leültem velük szembe a szőnyegre. Ennek következtében Masky elkezdte a beszélgetést:
- Bizonyára nem tudod, kik vagyunk, ugye?
- Pedig tudom. Te vagy Masky, a csuklyás Hoddie és a gofri imádó Toby. Vagy rosszul tudom?! - mondtam sunyi mosollyal az arcomon. Hát eléggé megdöbbentek, azt meg kell hagyni.
Hoodie, Masky és Toby
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Na itt van az új rész! Szerintem mindenki jobb folytatásra várt. Írd majd meg, hogy jobbra vártál-e?
